Ismét közeledik múló életünk az örök csodához, Isten Jézus Krisztusban megtörtént testet öltésének páratlan eseménysorozatához. Minél mélyebbek a földi árnyak, a mai Heródesek hatalmuk védelméért, megőrzéséért mindenre kész manipulációi, háborúi, szárazság, éhség és vízhiány okozta szenvedések terjedő hullámverései, vagy a látszathódolás „diplomáciája”, annál tisztábban ragyog fel a mennyei-földi megváltásnak az idők teljességében, az ígéret földjén bekövetkezett csodasorozata.

A lenyűgöző és ámulatba ejtő genezis, amint Istenünk szerető tanácsvégzésében megelégelte a földi világ és az emberiség édeni állapota elvesztésének következtében itt alant kibontakozó siralomvölgyi vergődést. Ezért az idők teljességében (Márk 1,15), amikor atyai szívéig hatolt népe kiáltása Messiás után és a nemzedékről nemzedékre egyre halmozódó bűnök megváltatlan terhe népe és az embervilág nyakán, könyörületből és mentőövet szánva fuldokló gyermekvilágának, elindította a történelem legnagyobb csodáját, Szent Fia testet öltésének földi történetét.

A lenyűgöző genezist, aminek minden eseménye a Biblia szerint égi-földi koordináták pontos ütemterve szerint bontakozott ki. Miként megvolt a világ és az ember, az emberiség teremtésének a genezise, amiről Mózes első könyve tudósít, akképpen megvolt az új emberiség, az ádámi lejtmenetes történelmet hegymenettel, üdvösségre és boldogságba emelkedéssel felváltó krisztusi szabadítástörténetnek is a pontos ütemezése. Advent négy hete alkalom arra, hogy a testet öltés csodájának lenyűgöző genezisét csendességünkben vagy közösségileg újra kibetűzgessük, megcsodálva a részletek tökéletességét, szépségét, magunkévá tegyük azt.

Hadd lássuk a jászolt az Isten Fiával, s boruljunk Elébe szent álmélkodással” – énekelték délvidéki testvéreink. Mert aki a Szentlélek teremtette csendburokba vonul advent négy hetében, az sok apró és csodás dologra, Isten ujjlenyomataira bukkan az evangéliumok segítségével. Leginkább Lukács evangéliuma tárja elénk a megtervezett út Urának, mennyei Atyánknak elképesztően gondos előkészítő munkáját.

A földi események, karácsony csodája Mária anyaméhében indultak el. Kilenc hónappal a születés betlehemi éjszakájának glóriás és nyilvános történései előtt. A legtitkosabb módon. Karácsony előünneplése már elkezdődött Mária látogatásával Erzsébetnél. Az akkor Keresztelő Jánossal hat hónapja áldott állapotban lévő Erzsébetben találkozásukkor felujjongott a magzat méhében és így fogalmazott Erzsébet: az én Uram anyja jön el énhozzám (Luk 1,41-44).

Keresztelő János ujjongva mozdult meg Erzsébet szíve alatt, amikor meghallotta Mária köszöntését a látogatás első pillanatában (Luk 1,44). Karácsonyi benedictat mondott Erzsébet, megfogalmazva Máriának: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse (Luk 1,42). Benedicta, áldott Mária, és benedictus, áldott az ő méhének gyümölcse, Jézus.

Ebben a találkozásban csírázott ki a legnagyobb keresztyén ünnepek alfája, karácsony még rejtett históriája. Két kiválasztott anya találkozásában. Micsoda áldott anyaság! De vegyük csak kockáról kockára a szent éjszaka titkának a kezdeteit és genezisét, mert nem véletlenül kísérte az evangélistáknak ez a szava az egész történetet: csodálkozott, elcsodálkozott. Már amikor Zakariás a Keresztelő Jánost bejelentő templomi jelenet után kiment, s a nép nagyon elcsodálkozott (Luk 1,21). A csodálkozásnak is különös, lenyűgöző genezise bontakozik ki előttünk! Mária elcsodálkozik, amikor Gábriel arkangyal bejelenti neki a kegyelembe fogadást, a méhébe fogadás és foganás rendkívüli eseményét, hiszen „hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek?” (Luk 1,34).

A Felvidek.ma teljes írása itt olvasható.

Szerző: Dr. Békeffy Lajos