Ismét közeledik múló életünk az örök csodához, Isten Jézus Krisztusban megtörtént testetöltésének a páratlan eseménysorozatához. Minél mélyebbek a földi árnyak, a mai Heródesek hatalmuk védelméért, megőrzéséért mindenre kész manipulációi, háborúi, szárazság, éhség és vízhiány okozta szenvedések terjedő hullámverései, vagy a látszathódolás „diplomáciája”, annál tisztábban ragyog fel a mennyei-földi megváltásnak az idők teljességében, az ígéret földjén bekövetkezett csodasorozata.
Ezekkel a sorokkal kezdődik az az írás, amely advent első napján jelent meg a Felvidék.hu portálon, amelyből néhány gondolatot adunk közre.
Mindannak a csodasorozatnak, ami javunkra, érettünk, helyettünk és időben előttünk végbement mennyei Atyánk könyörülő irgalmából, igazából nem földi a kezdete, inputja, mint ahogyan a kimenete, outputja, a vége sem földi. János evangéliumának fenséges prológusa, a csodatörténetek bevezetője így fogalmaz, visszautalva ismét a történések páratlanságának hangsúlyozása céljából a genezis elejére: „kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (1Móz 1,1). Jánosnál „kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt és az Ige Isten volt” (Ján 1,1). Majd később ezt olvassuk: „Az Ige testté lett, közöttünk lakozott és láttuk az ő dicsőségét” (Ján 1,14). A kozmosz kezdeténél Isten van jelen Lelkével, a megromlott, engedetlenségbe zuhant embervilág megmentésének titkos kezdeténél az Ige van jelen Istennél, Istenben. Az üdvtörténet egész csodamiriádja Istenben kezdődött, a Szentháromság emberi értelemmel megfejthetetlen titkaként. Aztán folytatódott azzal, hogy a Szentlélek száll reá Máriára, „a Magasságos ereje árnyékoz be téged…fogansz méhedben és fiút szülsz„ (Luk 1,33; 31). A csodakockák, események folytatódnak, s létrejön a nagy találkozás, Mária elmegy Erzsébethez, s nem csak két anya találkozik ott a hegyvidéken, Júda egyik városában (Luk 1,39), hanem megtörténik a magzat-Isten, a Mária testében növekedő Szabadító-Jehósua és a magzat-próféta, az Erzsébet testében növekedő Keresztelő János születésük előtti különös találkozása. Isten-ember találkozása, amiben a mindenkori magzat-ember, ember-magzat, az emberségében még nem nagykorú ember EMBERRÉ válhat. Ezért Keresztelő János már az anyaméhben „ujjongva megmozdult” (Luk 1,44). Ez az ujjongó ráhangolódása az anyaméhben élő Keresztelő Jánosnak az anyaméhben növekedő Úrra az egyik legnagyobb csodája a testetöltés genezisének. Ez az egyedül méltó lelki közeledésmód nem csak akkor a Mária testében földre jött Szabadítóhoz, hanem ma is ez az ujjongó, lelkesülő felhangoltság, Ráhangolódás az igazi ünnepkészítő lelki állapot.
Isten jelenlétével felrangosított földi lét és személyes élet
Csak ezzel a felhangoltsággal, áthangolódással és Ráhangoltsággal lesz igazán adventté advent, karácsonnyá karácsony, keresztyénséggé a keresztyénség. E felhangoltság: isten-közelséggel felrangosított földi lét és személyes létezés. Az ujjongásban imádság van, imádás van, embert emberré rangosító egyetlen hozzánk méltó imádás: istenimádás. Isten-Gyermek imádás. Amiben csak emelkedik, felrangosul, égi kultúrával töltekezik be emberi sorsunk. Kívánom, hogy advent minden napján növekedjék bennünk az a csodálat, ujjongás, magasztalás, benedictus, benedicta, magnificat, admirációs glória lelkiállapot, ami nélkül nem fogunk tudni napjaink Heródesei, szakadozó világa fölé emelkedve igazán ünnepelni. Ami embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges!
Csodastációs áldott adventet minden magyarnak az anyaországban és szerte a nagyvilágban!
Forrás és teljes cikk: Felvidek.ma
Kiemelt kép: MTI