Lehet, hogy mindenki téved. Abban, hogy a német fociválogatott tagjai mi ellen tiltakoztak, amikor szájukra tapasztott kézzel álltak a kamerák elé. Lehet, hogy nem a katari demokrácia hiánya, hanem a német szólásszabadság megszűnése tapasztotta be a szájukat?

Persze nem vagyok nyeretlen kétéves, pontosan tudom, hogy a németek miért művelték azt, amit. Nem felejthető, hogy jó ideig Neuer kapus szivárványos karszalagban védett, hogy az ellenünk lejátszott 2021-es meccs előtt, a magyar himnusz alatt szivárványos zászlóval rohangászott egy aberrált alak válogatottunk sorfala előtt, és ennek a világon semmi következménye nem lett.

De nem csak az LMBTQ propagandáról van szó. Az erőszakos beavatkozásról is más országok szokásaiba, vagy éppen törvényeinek semmibe vételéről. Persze csak bizonyos mértékig, mert a friccekbe annyi bátorság azért nem szorult, hogy a FIFA tilalmával és a vendéglátó ország szabályaival nyíltan szembe merjenek szegülni. Maradtak a szívecskés karszalagok és a szivárványocskás cipőfűzők – no meg a nagy blama, a csoportkörből való kiesés. Isten nem ver bottal…

Nem kétséges, hogy Katar nem sorolható a klasszikus értelemben vett demokráciák közé – de vajon Németország igen? Vagy a nagyobb egység, az Európai Unió igen? Aligha.

Mennyire demokratikus a német külügyminiszter, aki nyíltan hangoztatja, hogy őt bizony nem érdekli a választói akarat, tesz rá, mit akar a többség, akkor is az lesz, amit őführersége akar. Vajon demokratikus-e, hogy ma Európában állásukat vesztik azok, akik nem hajlandók beállni a sorba és hirdetni a tudomány megcsúfolásával létrejött hazugságokat? Vajon mennyire demokratikus, hogy egy hívő ember által közzétett bibliai idézet miatt letartóztatják és meghurcolják az illetőt? Mennyi demokrácia rejlik azokban a bírósági ítéletekben, amelyekkel börtönbe zárják a tanárt, mert nem hajlandó lányként kezelni és lánynéven szólítani egy fiú tanítványát?

Az Európai Parlament és az Európai Bizottság is naponta demonstrálja, milyen mélységesen demokratikus. Hiszen az a demokrácia Csimborasszója, ha egy Sargentini nevű aljas bolsevik hazug jelentését úgy fogadtatják el, hogy a szavazástól tartózkodókat nem számolják bele a jelen lévőkbe. Hé. fiúk-lányok, a tartózkodás azt (is) jelenti, hogy ott tartózkodik, jelen van valaki, csak a feltett kérdésben nem tud dönteni. De nem baj, ott az Európai Bíróság, amelyik mint bagzó kutya, hágja meg a jogot és jelenti ki, hogy jogszerű az, ami egyértelműen jogtipró…

Ismerjük az ilyen demokráciát, volt szerencsétlenségünk gyakorolni több évtizeden át. Úgy hívták, hogy egypárt-rendszer, ahol szabályosan választhattunk – egy közül. Ráadásul a szocialista demokráciának titulált diktatúra nem is tagadta, hogy elnyomó. Nyíltan hangoztatta: mi proletárdiktatúra vagyunk, nem klasszikus demokrácia. Csakhogy nincs kétféle demokrácia, ahol az egyik klasszikus, a másik nem annyira. Mert azt valójában diktatúrának nevezik.

Kísértet járja be Európát, a diktatúra kísértete. A véleménydiktatúráé, a liberális diktatúráé, a pénzhatalom diktatúrája, a deviancia diktatúrája. És az aljas, idióta politikai vezetők diktatúrája (hosszú a névsor, ezért csak példaképpen néhány név: Angela Merkel, Ursula von der Leyen, Guy Verhofstadt, Frans Timmermans), akik szemrebbenés nélkül avatkoznak be független országok belügyeibe. Nem a „nagy elődök”, Adolf Hitler vagy Joszif Visszarionovics Dzsugasvili – alias Sztálin – módszereivel. Még nem. Ők demokrácia-deficitről hazudoznak, ha „renitens” országokról (azaz önállóságukat gazdasági és szellemi értelemben is védelmező államokról) van szó, de a demokrácia  halálát valahogy nem akarják látni, ha hazájuk ügyeiről van szó.

Meddig mehet ez még? Két eset képzelhető el. Vagy visszaleng az inga és minden átcsap az ellentettjébe (csak nehogy túlzottan is visszalengjen, mert abból is lehet nagy baj), vagy mindenkit sikerül belekényszeríteni az elmebetegek sorába.

Ha pedig már ezt is elérték, kiadhatják a parancsot: kezeket a szájra, mélyen kussolni! Vigyázz! Balra át! Irány a szakadék, lépés in-dulj!

Szerző: ifj. Tóth György

(Címkép: Eurosport képernyőkép)