Barlangistálló, jászol, szalma, szamár, ökör és pásztorok. Mária, József és a Kisded. Angyalok és az üstökös csillag. Három királyok és sok más kellék, mely az első betlehemi jelenetre emlékeztet a Szentírás szavai alapján.

December havában, falvakban és városokban, templomokban és tereken, de középületekben is felállítják a betlehemet, mely jelképezi az egykori eseményeket és segít átélni karácsony misztériumát, hogy az emberek szívében is helyet kapjon Jézus, aki gyermek képében jött közénk.

A betlehemes játékok ugyancsak gazdagítják a karácsonyi programokat. A betlehem felállításából és a betlehemezésből hagyomány lett az elmúlt évszázadok alatt. Eleink visszaemlékezésében is fontos szerepet kap a régi betlehemezés szokása, amikor gyermekként házról-házra jártak és előadták, elénekelték a kétezer éves történetet, belebújva egy-egy szereplő alakjába. Napjainkban is gyakorta játszák el az élő betlehemet iskolákban és közösségekben.

A történet eredete közel nyolcszáz évre tekint vissza. Mi történt 1223 karácsonyán, egy Greccio nevű itáliai városkában? „Assisi Szent Ferenc az ünnep fényének emelésére megkérte egy barátját, hogy elevenítsék fel a szent éjszaka eseményeit. Berendeztek egy barlangot, szalmával kibélelt jászlat készítettek, ökröt és szamarat hoztak és megkértek néhány pásztort, hogy vegyenek részt az alkalmi színjátékban. Szent Ferenc célja az volt, hogy a berendezett betlehemi istálló segítse az embereket, hogy jobban át tudják élni a karácsony valós eseményeit. A betlehemes annyira jól sikerült, hogy a legenda szerint egy messze földről érkezett zarándok Szent Ferenc beszéde után azt észlelte, hogy a jászolba fektetett kisbaba megelevenedik, és Jézus valóban jelen van az ünneplő sokaság körében. A betlehem állítása azóta lett hagyomány, és minden karácsonykor segít, hogy a lelkünkben is helyet készíthessünk a születendő Istengyermeknek” – olvasható a ferences rendiek krónikájában, mely tovább szövi a legendát:

A születéstörténet igazi arcát Szent Ferenc fedezte fel számunkra. A ferences templomokban ma is különösen szépek a szentestére felállított betlehemek. Köztük kiemelkedő a pécsi ferences templom betleheme, melynek több tucat életnagyságú figuráját ferences szerzetesek faragták több mint száz évvel ezelőtt.

Ha megállunk egy-egy betlehem előtt, érdemes elgondolkodni, vajon az ünnep előkészületét jól teljesítettük-e? Vajon milyen szerepet töltünk be a születéstörténetben, kik lehetnénk mi a betlehemi figurák közül? Talán elég, ha csupán a barlangistállóra figyelünk, mely kisded képében befogadta a világ világosságát, és feltehetjük a kérdést, vajon a mi szívünkben talált-e helyet a Kisded? Számbavéve a betlehemi jelkép szereplőit, átérezve küldetésük fontosságát és szakrális üzenetét megtalálhatja ki-ki a szerepét, mely az adventi időben segített rendezettséget varázsolni az életünkben.

2022Plusz:

Kár, hogy ma már ritkán száguldanak csengettyűs lovakkal a szánok és nem jönnek a betlehemes fiatalok sem báránybundájukban kántálni. Bejönni a melegbe Jézust dicsérni, bár hál’Istennek néhány helyen, főleg Erdélyben még időnként látni őket.

Az én gyermekkoromban is már csak a rokonok, szomszédok ablaka alá mentek. Kalácsot, aszalt szilvát kaptak a háziaktól. Ma már sajnos a kütyük világába merülnek el a gyerekek és a felnőttek, a karácsonyi énekek is onnan jönnek. Az a szívet melengető, gyakran sírós-tréfás közösségi élet és a kántálás szokása úgy tűnik már végképp a múlté. Ma már elzárkózva és bizalmatlanul néznénk, ha valahol felcsendülnének a kapuk alatt a kedves énekek. De talán mégsem! Talán a keresztény közösségek, óvodák, iskolák még gondolnak erre, ahogy a képen is láthatjuk.

Forrás: szatmar.ro

Kántáló gyermekek egy szerkesztőségben/Forrás: szatmar.ro

Persze ebben a klímaváltó időszakban ritkán látunk karácsonyi havat, lovakat és szánokat, de a szívünkben még ma is hallatszik az a csengettyű, mely beavat minket Jézus születésének misztériumába. A jászol köré gyűjti a kicsiket és a nagyokat, rokonokat és idegeneket, királyokat és koldusokat, állatokat és embereket, felhőket és csillagokat-magyarán Isten teremtményeit, hogy az ő nagy közösségében érezhessük a szeretet hatalmát.

Ahogy az ötéves Szabolcs unokám szokta mondani: Jézus a szeretet szelleme!

Végezetül legyen velünk egy szép kántáló ének Kelenyéről:

Mikor én kis gyermecske vótam,
Juhok után jártam,
Egy piros almácskát találtam,
Aszt is az istenkének szántam,
Szájjon erre a házra
Az Isten áldása,
Dícsértessék a Jézus Krisztus!

Forrás: Felvidek.ma

Kiemelt kép: pecs.ma