Nemrégiben jelent meg Deáky Zita és Marta Botiková közös kötete Lányok, asszonyok Szlovákiában és Magyarországon (1955–1989) – Ahogy két etnológus nő látta címmel. Az unikális kiadvány szerkesztői nem kevesebbre vállalkoztak, mint a két szomszéd nép szocialista időszakát áttekinteni néprajzi és kulturális antropológiai módszerekkel. A kötet szlovák szerzőjével Marta Botikovával, a pozsonyi Comenius Egyetem korábbi tanszékvezetőjével a vasárnap.hu munkatársa, Tóth Gábor készített interjút Ennek néhány részletét idézzük.

…– Mi volt a legnagyobb kihívás a kötet elkészítése során?

– Számos nehézséggel szembesültünk, mivel nagyon sokféle szempontot igyekeztünk egyeztetni. Igazán, ami nehéz volt, hogyan mutassuk be a nők és a családok hétköznapi nehézségeit, azokat a kihívásokat, amelyek meghatározták az akkori élet lehetőségeit… Lehet ugyanis, hogy a régi képeken mosolyognak az emberek, de tudnunk kell a sorok között olvasni. Sokkal nehezebb körülmények között éltek akkor, kiváltképpen a nők, akiknek családanyaként és munkavállalóként is egyaránt helyt kellett állniuk. Nem szerettük volna politikailag bírálni a korszakot – az mások feladata –, mi csupán néprajzilag akartuk értelmezni mindazt, aminek társadalmi, gazdasági hatásait máig lehet érezni Szlovákiában és Magyarországon egyaránt.

– Ez a közép-európai szocialista tábor mennyire volt egységes?

– Egységesnek szoktuk kezelni a Vasfüggönytől keletre elhelyezkedő országokat. Ebben van igazság, de számos jelentős különbség is kitapintható. Már a legelején mások voltak a kiindulópontok: amíg a második világháború végén Magyarország a vesztesek közé került, addig Csehszlovákia a győztesek oldalán foglalt helyet. Mindkét országban megindultak a kitelepítések, a lakosságcserék, amelyek mind a két államot érintették: de egészen másképp.
Ezek voltak azok az évek, amikor csak nagy nehézségek, jelentős áldozatok árán kezdett normalizálódni a családok élete…

…– Meg lehet-e fogalmazni, hogy melyik rendszer volt a rosszabb, kik szenvedtek többet?

– A diktatúrákra az jellemző, hogy ott az emberek életében valami mindig hiányos, vagy éppen eleve rossz. Ezt itt is, ott is érezték az emberek. Hogy hol volt jobb vagy rosszabb? Erre felelni nem lehet. Az egyes intézkedések a szocialista táboron belül is más hullámokban jöttek, máshogy hatottak, másképpen befolyásolták a családok életét.

Ami bizonyos, hogy a szlovákok és a magyarok is szabadok akartak lenni. Volt bennük egy olyan szabadságeszmény, amelyet csak pillanatokra tudtak megélni 1956-ban, illetve 1968-ban. A diktatúra arra tanította a szlovákokat és a magyarokat, hogy meg kellett tanulniuk a szovjet katonák felügyelete mellett élni. Alkalmazkodni kellett ahhoz a sajátságos gazdasági, társadalmi helyzethez, ami 1945 előtt ismeretlen volt Európában. Ez pedig együtt járt egy sor kihívással, amellyel meg kellett küzdeni itt is, ott is.

A teljes kötet ingyenesen elérhető a Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Intézetének honlapján. 

Forrás: vasárnap.hu/Tóth Gábor

(Címképen: Marta Botikova. Fotó: Tóth Gábor)