Ma a magyarságot még nehezebb megtartani, amikor gyakorta nincs magyar iskola, vagy anyanyelvi gyülekezet a településeken, ez a helyzet a Mezőségben is – mondta Balla Ferenc a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke, akivel Tóth Gábor a vasarnap.hu munkatársa beszélgetett. Ezt az interjút szemléztük.

Balla elmondta: Kallós Zoltán azon kevesek egyike volt, aki még időben kutatni és gyűjteni kezdte a magyar népi kultúra elemeit. Tette mindezt akkor, amikor ez nem volt veszélytelen. Tudta, hogy a paraszti életmód és műveltség még az ő életében el fog tűnni, ezért ezen értékek átmentését a következő generáció számára mindennél fontosabbnak tartotta.

Kitartása, segítőkészsége és hozzáállása páratlan volt, munkássága túlélte a kommunizmust. A rendszerváltozás után megnyílt a lehetőség arra, hogy az erdélyi magyarság nekifogjon egy új intézményrendszer felépítésének. Így jött létre a Kallós Zoltán Alapítvány is, amely harminc éve töretlenül működik.

A forradalom után az 1990-es évek elején azért hoztuk létre a Kallós Zoltán Alapítványt, hogy a magyar népi kultúrával ne csak tudományosan foglalkozzunk, hanem azt minél szélesebb körben megismertessük, tanítsuk, azok értékeit átadhassuk a fiataljainknak. Így a Kallós Zoltán Alapítvány – ahogy az elmúlt harminc évben – ma is kitartóan igyekszik továbbadni a magyar népi kultúrát. Kallós Zoltánnak volt egy mondása, amelyet mindig szem előtt tartunk:

„Nem a ládának gyűjtöttem, hanem annak, hogy kitegyem és bemutassam.”

A néprajzi gyűjtések, könyvkiadások mellett a hangsúlyt az ifjúság nevelésére, oktatására kell helyeznünk.

Számos programot szervezünk, amivel megismertetjük a népzenét, a néptáncot és a népi hagyományokhoz csatlakozó szokásokat. Húsz éve működik egy oktatási programunk, amellyel a Válaszút környezetében lévő 40 település oktatási problémáit, hiányosságait pótoljuk. Számos mezőségi faluban – a kevés lélekszám miatt – nem lehet fenntartani a magyar iskolákat, ezért vasárnaponként szervezetten elhozzuk, pénteken pedig hazavisszük a gyermekeket. Így tudjuk biztosítani a magyar oktatáshoz való hozzáférést.

Sajnos nem mindig és nem mindenben felhőtlen a helyzet, a román állammal még mindig eléggé érdekes a viszonyunk. Azt nem mondhatom, hogy akadályoznák a munkánkat, de azért nem is segítik a működésünket.

Benne van ugyan a román oktatási törvényben az, hogy biztosítani kell az anyanyelvi oktatáshoz való hozzáférést, ez azonban a gyakorlatban nincs egészen megoldva.

Kallós Zoltán sokszor emlegette, hogy addig vagyunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk.

Nekünk az a célunk, hogy olyan kulturális „csomagot” adjunk át, amely megerősíti a magyar öntudatot a gyerekekben és fiatalokban.

Stabilitást, önbizalmat kell biztosítanunk, el kell érni azt, hogy fel tudják – és fel akarják – vállalni a magyar kultúrát a kisebbségi létük során is.

Ez nem jelenti azt, hogy ezzel bárki másnak a tyúkszemére taposnánk. Mi is tiszteletben tartjuk mások kultúráját, ugyanakkor mi is elvárjuk, hogy tiszteletben tartsák a miénket. Nem várunk többet, csak éppen annyit, amit mi adunk.

Forrás és teljes cikk: vasarnap.hu

Kiemelt kép: Facebook