A csíkrákosi Biró Sándor cigánytéglák használatával építi a kemencéket, azaz négyfunkciós kemencekomplexumokat, saját ötletei nyomán, de hagyományos módszerekkel.
Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy könnyen és gyorsan felújítsa ősei örökét: hiába megszállottja a hagyományápolásnak, a gyökereknek, előfordul, hogy kitérőt kell tennie nyugatra, hogy pénzzel a zsebében visszatérjen, és újrateremtse, majd továbbéltesse az örökséget.
A csíkrákosi Biró Sándor építő- és kemencerakó mester megtapasztalta, hogy milyen a keserves munka külföldön, álmai érdekében évekig gürcölt odakint. Mára révbe ért:
az egyik legfiatalabb mesterember Székelyföldön, aki ősi tudás alapján, cigánytéglák használatával építi a kemencéket, azaz négyfunkciós kemencekomplexumokat, saját ötletei nyomán, de hagyományos módszerekkel.
Amikor meg nem kemencerakó mester, akkor ács, építő, kenyérsütő, vendéglátós, fogatos vagy gazda. Minden egyszemélyben, mert „nincs olyan szakma, amihez ne értene” – jellemzi felesége, amikor felveti, érdemes lenne elbeszélgetni sokoldalú férjével. És mi elbeszélgetünk vele.
Nappal szénát csinál, báláz, feleségének bátorítására vendéglátós, együtt végzik ezt a feladatot, így szekerével esténként vendégeket szállít; de mióta kisbabájuk van, kenyeret is süt, az érdeklődőket a hegyekbe kíséri, bográcsozást, nagy eszem-iszomokat szervez udvarán, saját „kemencekomplexumukban.
Lovat, borjút, marhát és juhokat is tart, mindenből éppen annyit, hogy még egyedül bírja. De nem panaszkodik, az élet munkára nevelte, nincs is olyan útja az udvaron, amikor menet és jövet is ne cipelne valamit a kezében, mert Biró Sanyinál nincs megállás”
– kezdi lendületesen, ízes tájszólással a mesterember, akivel telefonon értekezünk.
Fotó: Biró Sándor családi archívuma
Mosolygunk a vonal túloldalán, mert beszédéből kiérezhető a székely furfangosság, mintha félmosolyra húzná száját, büszkén és viccelődve részletezi élete eseményeit. Néha el-elkomolyodik, de ez az ember nem szomorkodik, és nem is fogadja el egykönnyen a sikertelenséget. Szülőföldjének megszállottja, mindennek, ami ősi, ami népi, mégis úgy alakult az élete, hogy 14 évet kellett gürcölnie külföldön. Mert volt egy álma, ami nem engedte nyugodni, az anyagiak viszont nem voltak adottak hozzá, így hát felkerekedett, és megdolgozott mindenért.
Ma öt hangár épülete van, mindegyik 100 négyzetméternél nagyobb, és mindet ő építette saját kezűleg, még a cserepet is maga öntötte a tetőhöz, 5000 darabot – meséli, majd rögtön hozzáteszi, nehogy félreértsük, nem dicsekedik, csak hát a feleségének sok az iskolája, ő viszont egyszerű ember, neki csak szakmái vannak, nincs sok diplomája.
Fotó: Biró Sándor családi archívuma
A 38 éves mesterember, aki egyetlen kemencéjével egyszerre süt, grillez, füstöl és melegít
Felvilágosít, a hagyományos szakmák ismerője és mint ilyen, nagy tisztelője is mindennek, ami népi. Csupán 38 éves, de tudása az öregeké, hiszen a kőműves iskola elvégzése után dolgozott Szebenben, Bukarestben és Brassóban is, kezdetben roppant nehéz körülmények között:
előfordult, hogy pincékben, egy kis szivacson aludt, hogy másnap folytathassa munkáját. Nedvességben, hidegben, vízben.
Ez indokolta, hogy 2009-ben külföldre ment „szerencsét próbálni”, ahol szintén nagy áldozatot hozott: naponta szembenézett a honvággyal.
A teljes cikk a Maszol.ro portálon olvasható!
Kiemelt kép: Biró Sándor családi archívuma
