Olvasom a 888.hu-n, hogy a rajongók nekitámadtak a M.I.A. művésznéven eddig szeretett angol énekesnőnek, mert az eddig hindu vallást gyakorló hölgy azt merészelte mondani: Jézus valódi.

Az a szerencse, hogy Európában nincs keresztényüldözés. Csak a keresztények állítják az ellenkezőjét. Hiszen nem üldözés az, ha egy Maureen Martin nevű keresztény politikust kirúgnak az állásából, mert a Bibliára hivatkozva a házasságot egy férfi és egy nő kapcsolatának mondta. Nem üldözés az, hogy Skóciában lapátra tették egy csirkefeldolgozó üzem dolgozóját, név szerint Jevgenijs Kovalkovst, mert keresztet viselt a nyakában. (Igaz, utóbb a bíróság – ritka kivételként – kártérítést ítélt meg a javára.) Nem keresztényüldözés, ha meghurcolják és börtönbe akarták juttatni Paivi Rasanen volt finn belügyminisztert, mert bibliai idézeteket tett közzé és több alkalommal is azzal érvelt, hogy az Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. Ez pedig kiverte a biztosítékot az LMBTQ-lobbinál és a finn államügyésznél is. De ez nem keresztényüldözés.

Mint ahogy az sem, ha kipenderítik állásából azt a Kristie Higgs nevű, kétgyermekes anyukát, aki keresztény meggyőződése alapján kifogásolta, hogy az iskolájukban LMBTQ-érzékenyítés folyik. De az az orvos is elveszítette a munkáját, aki nem volt hajlandó a magát nőnek képzelő férfi beteget nőként megszólítani, szintén vallási meggyőződése alapján. A bíróság jogszerűnek ítélte meg az elbocsájtást, mondván, sérti a transzneműek érzékenységét a kijelentés, hogy csak férfi és nő létezik.

Oké, sérti. De ki törődik azzal, hogy mind a hit, mind a tudomány ezt a tételt erősíti? És ki törődik a keresztények érzékenységével? Vagy azért, mert valaki hívő keresztény, már nem lehet érzékeny a hite szerinti tényekre?

Nem lehet. Mert Európában nincs ugyan keresztényüldözés, csak éppen üldözik a keresztényeket. Talán (még) nem furkósbottal vagy machetével, de megfélemlítéssel, elbocsájtással, bírósági perekkel.

De miért szálka a szemükben a kereszténység? Miért indítottak – és indítanak naponta – hajszát azok ellen, akik a hitüket, annak tanításait nem hajlandók megtagadni? Lehet, hogy eljön az idő, amikor megint az oroszlánok elé vetnek minket?

Tudom én, mi itt a baj. Jézus Krisztus. Az egoistává, önzővé gyúrt európai „haladók” szemében ő a szálka, sőt a gerenda is. Hiszen miket merészelt hirdetni ez az alak? Mi az, hogy szeretet? Hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat? Csak nem azt akarja, hogy egy balliberális szeresse a konzervatívokat? Egy frászt! Azokat zsigerből gyűlölni kell!

Mi az, hogy megbocsájtás? Rossz nyavalyát! Bosszú, az igen! Bosszút kell állni azokon, akik ilyen marhaságokat hirdetnek. Hová lenne a világ, ha mondjuk megbocsájtanánk minden politikai ellenfelünknek? Még rágondolni is rossz!

Önzetlenség! A legnagyobb galádság ilyesmit kérni! Mert nekem az jár, mert én megérdemlem, eszemben sincs lemondani bármiről is valaki javára. Ez a modern világ, hát fogja be a csőrét mindenki, aki mást mond!

Mi az, hogy teremtés? Mi teremtjük a saját világunkat a saját szabályaink szerint és aki valamilyen krisztusi szöveg alapján szembe menne ezzel a szép új világgal, azt keresztre feszítjük (ma még csak verbálisan, bár akadnak kivételek is), majd megtanulja, hogy hol lakik az Úristen! Ott, ahol én vagyok!

És mi az, hogy önfeláldozás? Persze ha úgy érti, hogy Önt áldozzuk fel, az ellen nem emelünk kifogást, de, hogy egy haladár bárkiért feláldozza az érdekeit, netán önmagát, az akkora marhaság, hogy már röhögni sincs kedve rajta a modern embernek.

Kirúgni! A halálba kergetni! Börtönbe vele! De nem üldözzük ám a keresztényeket, ugyan már! Csak a helyükre tesszük őket. Mert szörnyű fehér, heteroszexuális képződmények.

Valahogy így ugat Európa haladó polgára. Mert neki jogai vannak, nekünk meg kötelességeink. Kötelesek vagyunk ellenvetés nélkül lenyelni a békát, szótlanul tűrni, ahogy a haladárok meghágják a valóságot, felrúgják a természeti törvényeket, vagy éppen Krisztust gyalázó karikatúrákkal fejezik ki mélységes megvetésüket a keresztények iránt. Mi pedig csak tartsuk oda a másik orcánkat is, ha nem volt elég az előző nagy pofon.

Ideje lenne belátnunk, hogy lassan nem kívánatos csoporttá válunk. Be is látjuk, de számunkra meg éppen ők azok, akik nem kívánatosak. Csak a vallásunk tiltja, hogy ugyanolyan szemetek legyünk veletek, mint ti velünk.

Nem mellesleg nekünk van valamink, ami nektek nincs: hitünk. És velünk van az Isten.

Hát veletek ki van?

Szerző: ifj. Tóth György