Hetvennégy éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség következtében meghalt Tamás Gáspár Miklós filozófus, ellenzéki közíró, a Szabad Demokraták Szövetségének egykori országgyűlési képviselője.
Az író a Kádár-rendszer földalatti ellenzékének tagja, a rendszerváltás egyik fontos alakja, konzervatív-liberális országgyűlési képviselő, majd fokozatosan eltávolodott a pártpolitikától, és kutatóként, közíróként a nyugati marxista irodalom közkedvelt szerzője, publicistája volt.
Tamás Gáspár Miklós tavaly októberben a Partizán vendégeként beszélt gyógyíthatatlan betegségéről, illetve élni akarásról és hogy Országos Onkológiai Intézetbe járt kezelésre.
Életútja
Tamás Gáspár Miklós (TGM) 1948. november 28-án Kolozsváron született. Apja Tamás Gáspár író, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, anyja a nagyváradi Krausz Erzsébet műtősnő, a Román Kommunista Párt egyik alapitója.
A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben, itt Bretter György tanítványa volt.
1978-ig irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt az állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ezután az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított.
A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagja. 1985-ben résztvevője az ellenzéki csoportok monori találkozójának.
A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) jelöltjeként 1989-ben Budapest 14. választókerületében az ott visszahívott és lemondott képviselő, Várkonyi Péter helyén bejutott az egypárti parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője, 1992–94 között a párt Országos Tanácsának elnöke volt. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő. 2000-ben kilépett az SZDSZ-ből.
1989-től az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékén docens, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa. 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora.
2002-től az ATTAC Magyarország alelnöke. 2008-ban a Szociális Charta egyik alapítója. 2009-ben a Zöld Baloldal Párt Európai Parlamenti (EP) képviselőjelöltje; ez év október 23-án Húszéves a Köztársaság Díjjal tüntették ki. 2010 májusától a párt megszűnéséig ellátta a Zöld Baloldal Párt elnöki posztját; ezt a tisztségét később ő maga pusztán szimbolikusnak nevezte.
