Amikor leírom ezt a címet el kell, hogy gondolkodjak azon, hogy létezik-e olyan, hogy zsidópolitika. Hiszen a zsidóság nem kisebbségként határozza meg önmagát, így inkább valláspolitikáról vagy intézményi politikáról beszélhetünk. Maga a szó eleve generálhat valamiféle gyanakvást, körüllengheti egyfajta antiszemitizmus-vád. Pedig a dolgokat érdemes nevükön nevezni. Nem véletlen, hogy Róna főrabbi is rendre utasítja az amerikai publicistát a témáról közölt írásában, imígy:

Csodálkozva olvastam a The Wall Street Journalban publikált írását, amelynek egy pontján Magyarország miniszterelnökét, Orbán Viktort antiszemitának nevezte – fogalmazott a Magyarhoni Zsidó Imaegylet, a Zsima elnöke David Nirenberg publicistának címzett nyílt levelében, amelyet a közösségi oldalán tett közzé. A rabbi idézte levelében a Mandinernek adott korábbi nyilatkozatát, amelyben többek között arról beszélt, hogy

a magyar zsidóság újabb virágkorát éli, Magyarország kormánya kiemelten támogatja a magyar és a magyar ajkú, határon túli zsidó közösségeket.

Elég sok képet látunk Orbán Viktor miniszterelnökről, ahogy megjelenésében, kalaphordásában, kipa-viselésében, az izraeli zászló előtti gyakori pózolásában kifejezi a zsidó nép előtti tiszteletét és szolidaritását. Ma már egyre kevesebb hangot hallani, mely antiszemitázza a magyar miniszterelnököt, de még mindig elég hangos ez az alaptalan riogatás.

Akkor mégis, mire jó? Hiszen

a magyar kormány nulla toleranciát hirdetett mindenféle antiszemita megnyilvánulással szemben és ezt törvényekkel támasztotta alá.

Az ellenfelei is nagyon jó tudják ezt, azonban azt is, hogy – érthető módon – a zsidóság a fasizmus tekintetében különösen fájdalmas emlékeket őriz. (Nem csak ők!)

Ezért a baloldal és a liberálisok azt a taktikát választják, hogy a magyar kormányt diktatórikusnak nevezik, mely az egyeduralom, a fasizmus felé sodródik, következésképp, ha nem mutatja, akkor is antiszemita. Sőt veszélyes is, mert lappangó módon támogatja az ez irányú törekvéseket. És a nép, az istenadta nép is látens antiszemita, jól ismerjük a fajtáját, a megboldogult Kertész Ákos is megírta: moslékzabáló, genetikusan alattvaló emberek.

Mindezt a magyar baloldali politika szívesen sugallja és az amerikai kollégák médiacsatornái felerősítik hangjaikat, mint látjuk. Az említett cikkben azonban az újságíró eleve lábon lövi magát. Erre céloz Róna főrabbi, amikor külön kiemeli a nyers fordításban

a „zsidó hatalom”, vagyis „jewish supremacy” kifejezést, amit a publicista esszéjében használ.

Róna Tamás szerint ez a fogalom eleve sértő, sőt antiszemita és a II. világháború, a holokauszt és a nácizmus legrosszabb pillanatait idézi meg.

A főrabbi levelében hangsúlyozza azt is: „A pontatlansága mellett szeretném kiemelni, hogy Magyarország miniszterelnökét, Orbán Viktort antiszemitának nevezni egy világhírű, több millió emberhez eljutó lapban szélsőséges megnyilvánulás, főleg annak tekintetében, hogy főrabbiként állíthatom, a kormányunk elmúlt 12, lassan 13 évben kiemelten támogatta a magyar, illetve külhoni magyar ajkú zsidó közösségeket Magyarországon és a szomszédos országokban.”

Még egy fontos dolog van: egyfajta küzdelem látszik idehaza a korábbi zsidó szervezetek és a főként fiatalokat tömörítő újak között, mint az ZSIMA, vagy a Köves Slomó által képviselt Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség. Ez azt jelenti egyfelől, hogy az MSZMP és a Munkásőrség emlőin szocializálódott szervezetek és vezetők egyre kevésbé tudják a gyakran ellenséges és önző akaratukat érvényre juttatni a keresztény-konzervatív kormánnyal szemben, másfelől kénytelenek időnként konfrontálódni az ifjabbakkal. Nem véletlenül távolították el Róna Tamást a Mazsihisz-tól, pont őt, aki a legképzettebb és legelismertebb rabbik közé tartozik.

Róna elismeri, hogy az antiszemitizmus létezik, másutt amúgy sokkal erősebben, mint Magyarországon – ha már köldöknézünk Amerikában leginkább -, de hazánkban a kormányzat számtalan konkrét jelét adta, hogy küzd ez ellen. Válaszlevelében a rabbi nagyon sok intézményt felsorol, melyek élvezhetik ennek az együttműködésnek a pozitív hatásait. Az izraeli kormánnyal pedig kivételesen jó kapcsolatot ápol a magyar adminisztráció.

Végül pedig e cikk írójának is vannak ismerősei, akiknek össze van készítve a bőröndjük, ha menekülniük kell!

Érthető és sajnálatos, hogy még ma is ebben a szörnyű félelembuborékban élnek és a pszichológia tud róla, hogy ilyenkor a legkisebb gyanú is az egekbe emeli a drámai emlékeket és érzelmeket.

Nem kellene ezzel játszani és nem kellene többmilliós médiumok felhasználásával erősíteni az ilyen vélekedéseket. Főként nem hazai, baloldali fegyverként felhasználni ezeket és riogatni, úgy sem, hogy kvázi külföldi véleményként publikálják.

Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd