Eddig minden nagy kultúra alapja a vallás volt. Önmagában a vallás még nem jelenti az egyetemes és örök emberi értékek érvényesülését, hiszen például a maják és aztékok tízezer számra áldoztak fel embereket. Ezzel ellentétben, a keresztény vallás alapja a szeretet, még akkor is, ha az inkvizíció során a vallási fanatikusok súlyosan vétettek az alapelv ellen.

A fehér ember világában – a felvilágosodásig – a keresztény vallás szabta meg a társadalmi normák kereteit, a vallási dogmák a törvénykezés számára áthághatatlanok voltak!

De mi az erkölcs? A Wikipédia szerint „…az erkölcs fogalma alatt egy adott társadalom által régebbi tapasztalatok alapján összegyűjtött és helyesnek ítélt viselkedési szabályok összességét értjük…Néhány erkölcsi alapelv:..Ahhoz, hogy az emberiség képes legyen a tudásából következő megnövekedett felelősségének megfelelni, társadalmán belül fejlett közösségi szellemre és erkölcsre van szüksége. A közösségi szellem közös akaratot, közös távlati célt jelent, valamint hatékony együttműködést ennek megvalósításában, a közös erkölcs pedig olyan értékrendet, amely viszonyítási alapot szolgáltat a helyes és helytelen, hasznos és káros cselekedetek megítéléséhez…rendelkeznünk kell valamilyen elképzeléssel (modellel) a világról, és rendelkeznünk kell valamilyen elképzeléssel arról, hogy mit tekintünk kedvező vagy kedvezőtlen irányú folyamatnak (jövőkép).”

A XIX. század végén született meg az ateista örök forradalmár, aki „..a régebbi tapasztalatok alapján összegyűjtött és helyesnek ítélt viselkedési szabályok összességét” vette össztűz alá. Eszméikben a vallás helyét különféle utópiák foglalták el: anarchizmus, kommunizmus, nemzeti szocializmus és napjainkban a neoliberalizmus. Az anarchisták – érthető módon – nem tudtak tömegbázisra szert tenni.

A XIX. század végén született meg az osztályalapon álló kommunista eszme, melynek utópiája a társadalmi egyenlőség volt. Ennek érdekében államosították a termelőeszközöket, de ez – az anyagi érdekeltség megszűnése következtében – 1989 táján a szocialista világrend gazdasági összeomlásához vezetett. A nagy kísérlet eredménye a világban: mintegy százmillió halott, továbbá a kísérletben résztvevő országok lakosságának kétszer kell végigjárniuk a vadkapitalizmus rögös útját.

Harmadikként lépett színre a faji alapon álló nemzeti szocializmus eszméje. Ennek utópiája a germán faji felsőbbrendűség és Németország világuralma volt. Az eredmény: több mint ötven millió halott, Európa jó részének romba döntése, valamint a kommunizmus térnyerése Közép-Európában és a Balkánon. A kommunisták és a nemzeti szocialisták a mennyországot ígérték lehozni a földre, de e két nagy kísérlet tragédiába torkollott.

A negyedik világmegváltó eszme az első világháború után született a Moszkvában megtartott Internacionálén, és napjainkban ér a megvalósulás küszöbére. A keresztény alapú erkölcsi rend felszámolásának stratégiáját az Olasz Kommunista Párt vezetője, A. Gramsci hirdette meg: szívós, évtizedekig tartó munkával a nyugati világ kultúrája és oktatási rendszere fölött át kell venni az ellenőrzést, kinevelve a megfelelő embertípust, mert akkor a politikai hatalom az ölünkbe hullik. Akkoriban a politikai cél proletárdiktatúra létrehozása volt. Az eszme megvalósításának eszköze pedig a kulturális forradalom, a hosszú menetelés.

A keresztényalapú társadalom rombolásának tételes módszertanát az ún. Frankfurti Iskola társadalomkutatói dolgozták ki. Ennek egyik alapító tagja, Herbert Marcus, egyúttal az 1968. évi párizsi diáklázadás szellemi vezére, a feladatot ekként fogalmazta meg: „Jogosan beszélhetünk kulturális forradalomról, minthogy a tiltakozás az egész kulturális felépítmény ellen irányul…Csak egy dolgot állíthatunk teljes bizonyossággal: a forradalom hagyományos eszméje és hagyományos stratégiája már a múlté…Amire vállalkoznunk kell, a rendszer egyfajta általános és kiterjedt dezintegrációja…Minden alapvető nyugati értéket el kell vetni, be kell vezetni a liberális szexualitást, valamint a feminista és a feketebőrű forradalmárok céljainak megvalósítását.” A társadalom szövetének módszeres szétverésének szándékát, „a rendszer egyfajta általános és kiterjedt dezintegrációját” manapság már csak a vak nem látja.

A negyedik nagy társadalmi kísérlet mai neve: neoliberalizmus, mely eszmének az utópiája a végtelen szabadság. A washingtoni konszenzus szerinti deregularizáció, a szabályok mértéktelen lebontása a gazdaságban a multinacionális gazdasági társaságok és bankok olyan koncentrációjához vezetett, melynek eredményeként a világ gazdasága, pénzügyi rendszere, és ez által a politikai hatalom mintegy háromszáz dinasztia, hozzávetőlegesen hatezer fő kezébe került (D. Rothkopf Superclass című tanulmánya, 2010.) A végtelen szabadság kormányzati formáját az Angliában élt osztrák származású filozófus, Karl Popper dolgozta ki, ez pedig a nyílt társadalom. Ezt a politikai rendszert Popper legjobb tanítványa, Soros György kívánja ráerőszakolni a fehér ember társadalmára. Idézet K. Poppertől: „Nem fogadhatók el és nem alkalmazhatók a gyakorlatban azok az elvek sem, amelyek azt állítják, hogy a nemzetet a közös eredet, a közös nyelv vagy a közös történelem köti össze. A nemzeti állam elve…mítosz csupán. Irracionális, romantikus és utópikus álom.” Ez az indoka a nemzeti identitás elleni háborúnak. Az elvet Kiss János liberális filozófus tovább mélyíti: „Nyitott társadalomban egyetlen vallás, egyetlen világnézet, életfelfogás, egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra…Nyitott társadalomban nincsenek tévedhetetlen tekintélyek, akik eldöntenék helyettünk, hogy mi az igaz, a jó és a helyes…Bár a hit, a világnézet, az életfelfogás és kultúra nem fogja össze őket egyetlen közösségbe, állampolgárokként mégis közösséget alkothatnak egymással, amíg közös alkotmányukhoz valamennyien lojálisak.”

Ez egy szélsőségesen individualista társadalom képe, melynek értéktrendje a „régebbi tapasztalatok alapján összegyűjtött” erkölcs minden alapelvét tagadja. Nincs közösségi szelleme, közösségi értékrendje, és e miatt jövőképpel sem rendelkezik. Erkölcsi relativizmusa következtében pedig az egyén állít mércét magának ahhoz, hogy „mi az igaz, a jó és a helyes.” Ez egy erkölcs nélküli társadalom! Szerintem a nyílt társadalom egy élhetetlen kormányzati forma. Ha mindent jogszabályba foglalnak, az maga a madáchi falanszter. Ha pedig nem, az pedig út az anarchia felé, mert az önkorlátozáson alapuló szabadság nem is lehet más. Azért, mert ilyen az emberi természet.

A keresztény világában a társadalmi együttélés alapvető erkölcsi szabályait a mózesi Tízparancsolat rögzítette. A következőkben tekintsük át azt, hogy az elmúlt száz év világmegváltói és a mai progresszívek hogyan léptek/lépnek túl a Tízparancsolat erkölcsi korlátjain.

V. Ne ölj! Az ölés tilalmának parancsát a következő világmegváltók vették semmibe tömeges mértékben: Hitler, Sztálin, Mao Ce Tung és Pol Pot, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Manapság pedig az USA egyes tagállamaiban egészen a szülésig végezhető abortusz.

VII. Ne paráználkodj! A vágyak szabadossága és a tudományosan nem igazolt társadalmi nem, a gender liberálisok által európai értékre való emelése maga Szodoma és Gomora. Már régen nem a hátrányos megkülönböztetés felszámolása a cél. A cél a társadalomnak a genderek szerinti további atomizálása, valamint az, hogy szülessen minél kevesebb őshonos európai gyermek. Már célba vették az óvodásokat is, érzékenyítés fedőnév alatt. De hol van a szexuális szabadosság határa? Német liberálisok már a pedofília legalizálását szorgalmazzák. A német kormány mellett működő Etikai Tanács véleménye szerint a vérfertőzés elleni törvény mára már elavult társadalmi tabu. Szó szerint idézve: „A felnőtt testvérek szexuális önmeghatározásának alapjoga többet nyom a latban, mint a család védelmének elvont eszméje.” Nem is jogról, alapjogról van szó! A korlátlan szexuális szabadosságot hirdető, gyermeket nem vállaló életvezetési módnak a népszerűsítése, sőt ráerőltetése a társadalomra, maga az öngyilkos civilizáció! Szerintem ez a parancsolat a család védelmét szolgálja, mert a család a társadalom fennmaradásának, megújulásának alapsejtje. Ebből kifolyólag, a család csakis férfi és nő önkéntes kapcsolata lehet. Ez a klasszikus családforma áll a progresszívek össztüze alatt.

VIII. Ne lopj! A XX. század nagy forradalmárjai – tömegesen alkalmazva – két alkalommal szegték meg ezt a parancsot. A kommunisták osztályalapon, a nemzeti szocialisták pedig faji alapon kobozták el a vagyont.

IX. Ne tégy hamis tanúságot. Azaz ne hazudj! Brüsszelben és a liberális világmédiában 2010. óta hazugságok özönét zúdítják Magyarországra, miniszterelnökünkre és a magyar népre. A politikailag korrekt beszédmód pedig nem más, mint az igazság kinyilvánításának korlátozása, egy sajátos hazugság. A hazai globalista erkölcsi züllés bizonyítéka, hogy Gyurcsány Ferencnek 2006-ban, zárt körben elhangzott, maffia jellegű őszödi hazugságbeszédét („…hazudtunk reggel, éjjel meg este…”) igazságbeszéddé próbálják átformálni. 2022-ben az ország 10 milliárd euróval költött többet energiára, mint az orosz-ukrán háború előtt, mert az energia világpiaci ára az égbe szökött. Ez olyan irdatlan összeg, amely az ország életerejét teljesen kiszívja, majd külföldre viszi. Progresszív ellenzékünk pedig a televízióban azt hazudja, hogy „az energiaválság a kormány rossz gazdaságpolitikájának a következménye.” Az Európai Parlamentben, a magyar országgyűlésben és a magyar progresszívek médiájában minősíthetetlen, az emberi méltóságba mélyen belegázoló megnyilvánulások váltak rendszeressé Orbán Viktor miniszterelnökkel és más nemzeti elkötelezettségű politikussal szemben. Olyan kifejezések, amilyenek még egy jobb kocsmában sem megengedettek. Tordai Bence (Párbeszéd): „Szellemes és szórakoztató ez az O1G, van egy közösségteremtő ereje.” Gyurcsány Ferenc, a DK alkoholista elnöke a Facebookon (MN 2022.11.24.) mélyen miniszterelnökünk becsületébe gázolt: „Orbán náci politikus. Mert a magyart fajnak, kiválasztottnak, felsőbbrendűnek tekinti, magát pedig az emberi világ feletti létvaló kiválasztottjának. Politikai szörny, mentálisan beteg.”

A négy világmegváltó eszmében az a közös, hogy kidolgozói és megvalósítói egytől egyik ateisták voltak, valamilyen valláspótló utópia szellemi foglyai. Elméletüket pedig antidemokratikus módon, inkvizítorokhoz hasonló fanatizmussal és erőszakossággal kívánták/kívánják megvalósítani. Mindez azért következhetett be, mert az állam és az egyház szétválasztásával megszűntek a jogalkotás isteni erkölcsi korlátjai. Ez a mai erkölcsi métely gyökere! Ennek következtében a mindenkori megválasztott grémiumok felhatalmazást éreznek a korlátlan jogalkotásra. Az erkölcsi korlátok nélküli jogalkotásnak eredményeként születhettek precíz jogszabályok millióknak a gulágokra és a haláltáborokba való hurcolása érdekében. Brüsszelben ugyanígy került trónra a gender-őrület is. Az erkölcsi korlátok nélküli jogalkotás pedig erkölcs nélküli társadalomhoz vezet, és a nyílt társadalom ilyen. Ez a kormányzati forma kultúrember számára élhetetlen. Másrészt, ez a végletes módon atomizálódott társadalom a legkisebb megrázkódtatás hatására összeomlik, hiszen hiányzik belőle a vallási, nemzeti és kulturális identitás kohéziós ereje, és a családi összetartozás is csak pislákol.

Tanulhatnánk a Római Birodalom bukásából. A birodalomnak legalább húszmilliós nyugati részét legfeljebb kétmillió germán döntötte meg, ami katonailag lehetetlen. A birodalom elkorhadt, a germánok ezt használták ki. A bukás néhány számunkra megszívlelendő oka: végzetes módon elvékonyodott az állam és a hadsereg alapja, a paraszti réteg; e miatt a határokat egyre inkább germán zsoldosok védték germánok ellen; a népességcsökkenést barbároknak a limesbe való telepítésével pótolták; a társadalmi osztályok között óriási vagyoni különbség jött létre; elhalványultak a régi római erkölcsi értékek, különös tekintettel a hazafiasságra, az áldozatvállalásra, a család és az anyaság tiszteletére; a társadalmat megosztotta a keresztény és pogány vallás több évszázados küzdelme; tért hódított a hedonizmus, a „panem et circenses” elve; a parazita jellegű milliós Rómában megszületett az élősködő antik proletariátus, a J. Ortega által definiált identitás nélküli „tömegember”. A négyszázas évek birodalma már semmiben nem hasonlított Augustus császár birodalmára. Áldozatul esett – H. Marcuse-t idézve – „a rendszer egyfajta általános és kiterjedt dezintegrációjának.”

Szerző: Bartha Pál

(Címképen: Szodoma és Gomora pusztulása. Kép: descubrir.online)