A Székelyföld folyóirat főszerkesztőjével Varga László Edgár beszélgetett a Főtéren.

A székely ember és az ő problémái, a székely kisváros, a székelyföldi lét áll az írásaid középpontjában, amelyek székely nyelven, hogy úgy mondjam autentikusan íródnak. A magyarországi olvasók például mennyire értik az írásaidat, azok nyelvezetét, problémafelvetését?

A tájregényeknek mindig megvolt a hagyománya a magyar irodalomban, Móricz Zsigmondtól Tamási Áronig és Oravecz Imréig, kis túlzással (és fölfelé kapaszkodással) ebbe a vonulatba kapcsolhatók az én írásaim, de nem annyira a vidék, mint inkább a kisváros foglalkoztat.

A Székelyföldre nem úgy tekintek, mint egzotikumra, hanem mint egy jellegzetes magyar régióra,

és úgy vélem, csak annyira írok „székely nyelven” (mi az, hogy székely nyelv?), hogy azt mindenki értheti, aki túd egy kícsi maagyar beeszed… Laska Lajos nevű figurám (azonos című rövidprózakötetem főszereplője) pedig kimondottan mondén világfi, aki kis túlzással kies plánétánk bármely részén élhetne. Szóval, szoktam én székelykedni, de csak módjával.

Te milyennek látod a székely embert, a székelységet, a Székelyföldet?

Egyesek, akik csak kívülről, látogatóként ismerik, zárványként tekintenek a Székelyföldre, ahol megállt az idő, ahol minden úgy van, mint régen. Én, aki benne élek, azt látom, hogy ugyanolyan globális kihívásoknak van kitéve a Székelyföld is, mint Európa bármelyik régiója, hogy a székely embert is sokféle hatás éri, és ezzel együtt sokat változik. Ezeket a folyamatokat, változásokat próbálom íróként is „letapogatni”.

Úgy vélem, a székely emberről alkotott sztereotípiák jórészt érvényüket vesztették, az elmúlt ötven év történelmi/társadalmi eseményei olyan mértékű nemzetkarakterológiai változásokat idéztek elő benne.

Tán már nem is szűkszavú, nem is nyers-nyeletlen a székely, nem is gondolja azt, hogy „az asszony nem ember…” De akkor meg milyen? – ezt körüljárni és ábrázolni számomra kihívás…

2020 óta vagy a Székelyföld folyóirat főszerkesztője. Egy irodalmi-kulturális lapot sosem volt könnyű fenntartani. A mostani válságban milyen kihívásokkal néztek szembe?

A Székelyföld egy stabil, jól megalapozott folyóirat (ősszel ünnepeltük 25 éves fennállását), melynek létét nem kell félteni, de nyilvánvaló, hogy a válság a mi működésünket is nehezíti: a papírárak az egekbe szöktek, mi is kénytelenek voltunk drágítani, emiatt – és az általános szegényedés, létbizonytalanság, instabil gazdasági környezet miatt – kissé visszaesett az előfizetőink száma.

Tudjuk: ha gond van, először a kultúrából vonják ki a pénzeket…

A lap mellett könyveket is szoktunk kiadni, egy kicsit azzal is le vagyunk lassulva – szintén a fent soroltak miatt. De bizakodók vagyunk, vannak további szakmai terveink, és meg is akarjuk valósítani azokat: a Székelyföld folyóirat hosszútávra tervez!

A teljes interjú ITT olvasható!

Kiemelt kép: liget.ro