Az Európai Unió Magyar- és Lengyelországot folyamatosan sokkal szigorúbb és alaposabb. vizsgálatnak veti alá, mint a többi uniós országot. Ez súlyosan sérti az egyenlő elbírálás elvét. Folyamatosan hatáskörébe von az alapszerződés szerint nemzeti hatáskörbe tartozó ügyeket. A támogatások kifizetését összekapcsolja olyan feltételekkel, melyek nincsenek kapcsolatban a támogatás okával és céljával. Az alábbiakban megpróbálom feltárni azt a szellemi beállítottságot (attitűdöt), mely mindezeket lehetővé teszi, írja Bartha Pál olvasói véleménycikkében
Jose Ortega y Gasset a „A tömegek lázadása” (1929.) című művében írja: „A szindikalizmus és fasizmus változataiban először tűnik fel Európában az, az embertípus, aki nem keresi az alapelveket, nem törekszik arra, hogy igaza legyen, hanem egyszerűen elszánta magát a saját felfogásának a kierőszakolására. Ez az új:
az elvtelenségre való jog, az elvtelenség elve.”
Az elvtelenség fogalmának főbb jellemzői: az erkölcsi elvek hiánya, a gátlástalanság, a megalkuvás, a köpönyegforgatás, a lelkiismeretlenség stb. A J. Ortega által észlelt új embertípust leginkább az erkölcsi elvek hiánya és a gátlástalan erőszakosság jellemzi. Ez az új embertípus az elmúlt száz évben akkor jelentett komoly veszélyt a társadalomra, amikor politikai hatalomhoz jutott, mert akkor az állam erőszakszervezetét – NKVD, Gestapo, ÁVH – használhatta. Így tettek a kommunisták és a nácik. Manapság ez az alapelveket nem kereső és gátlástalanul erőszakos embertípus uralja az Unió vezetését! Persze manapság már kifinomultabb eszközt használ. A megvásárolt globalista neoliberális médiát, mely az állam erőszakszervezete helyett terrorizálja a társadalmat, rákényszeríti a politikailag korrekt beszédmódra. Nyugaton olyan légkört teremtett, mely egzisztenciális okból öncenzúrára kényszeríti az állampolgárt. Aki a fősodor „szent tehenei” ellen véleményt nyilvánít, azt pellengére állítják, arra címkét ragasztanak, lejáratják, karrierjét kettétörik, vagy egyszerűen kirúgják állásából. A neoliberális média brutális fegyelmező hatalmát a Nobel-díjas orosz író, Szolzsenyicin frappánsan ekként fogalmazta meg: „Tény,
hogy a sajtó vált a nyugati világ legnagyobb hatalmává; hatalmasabbá, mint a törvényhozás, a végrehajtás, vagy az igazságszolgáltatás. Megkérdezhetnénk erre: Ki választotta meg, és kinek tartozik elszámolással?”
Brüsszel hatalmi erőszakosságának két módja van. A kifinomult eszköz a lopakodó jogalkotás. Amikor 2001-ben a köztisztviselői vizsgára készültem, a tananyagban a következő állt: az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve a szubszidiaritás. Ez azt jelenti, hogy a problémákat a lehető legalacsonyabb szinten kell megoldani. A lopakodó jogalkotás a szubszidiaritás elvét számolja fel. Olyan ügyekben vindikálnak jogot maguknak, amelyek az alapszerződés értelmében nemzetállami hatáskörbe tartoznak.
A gátlástalan hatalmi erőszakosságnak eszköze a pénzügyi zsarolás. Ha nem vagy migráns- vagy genderpárti, akkor majd találunk indokot az uniós források megvonására – nagyjából ezt mondta Ursula von der Leyen elnök asszony Amerikában Magyar- és Lengyelországgal példálózva. A kohéziós alap zárolása az elvtelenség elvén nyugszik, ugyanis az nem adomány. Támogatásban a volt szocialista országok azért részesülnek, mert megnyitották piacaikat a Nyugat cégei előtt. Ennek ellentételezése a gazdasági felzárkóztatást szolgáló támogatás. Ezt jogállamisági feltételekkel összekapcsolni az egyezmény alapelvének a megsértése.
Az elvtelenség elvének klasszikus példája a kettős mérce. A latin mondás uralja Brüsszelt: Quod licet Jovi, non licet bovi! Ennek ékes bizonyítéka az, hogy amíg Magyar- és Lengyelországot folyamatosan szőrszálhasogató alapossággal vizsgálják minden téren, addig a baráti, vagy a csendben sunnyogó országgal szemben sokkal nagyvonalúak. Amíg Brüsszel Magyarországon kéri számon a közbeszerzések átláthatóságát, addig Ursula von der Leyen elnök asszony 35 milliárd dollár értékben vásárolt 1,8 milliárd adag vakcinát. Ezt a horribilis üzletet egyedül, sms-ben kötötte! „Az EU-val kötött ügylet révén az amerikai és a német cég nagyjából 25 milliárd eurós extra nyereséget könyvelhet el” – írja a Magyar Nemzet 2022. 10.15-én. Kérdésem: az elnök asszony vagy a férje nem húzott hasznot ekkora üzletből? Kétlem. Amíg Magyarországot – bizonyíték nélkül – rendszerszintű korrupcióval vádolják, addig a brüsszeli progresszíveknek nem szúr szemet az, hogyan került az egészségügyért és a vakcinabeszerzés bonyolításáért felelős ciprusi Stella Kyriakides biztos számlájára négy millió euró? A közelmúltban pedig korrupció vádjával tartóztatták le az EP szocialista alelnökét, a görög Eva Kailat és társait. Hatvan érintettet emleget a média, ami már rendszerszintű korrupció, mégsem ejtik el a Magyarország elleni korrupciós vádat. (Van olyan vélemény, hogy a bilit a német tőke borította ki azért, hogy megfékezzék az EP túlhatalmát.) A kettős mérce érhető tetten a legutóbbi magyar nemzeti konzultáció negligálása során is. Amíg Brüsszel szerint a nemzeti konzultáción a választópolgárok 16 százalékos részvétele túl alacsony, addig a legeredményesebb uniós felmérés (óraátállítás) 1 százalékos válaszadásáról elismeréssel nyilatkoznak. A kettős mérce maga a hatalmi önkény!
Végül megpróbálom az Unió mai politikai rendszerének a lényegét megragadni. Ehhez a Wikipédiából idézek: „Az autoritarizmus vagy autoriter kifejezések a francia autoritaire szóból származnak, mely jelentése: ellentmondást nem tűrő, hatalmaskodó stb…A tekintélyelvű rendszerek lehetnek autokratikus, vagy oligarchikus jellegűek…Az oligarchia egy olyan politikai rendszer, ahol a hatalom egy viszonylag kicsi csoport kezében összpontosul, akik a saját érdekükben kormányoznak, illetve döntő befolyást gyakorolnak a hatalomra és a döntéshozatalra.” Az utóbbi definíció pontosan ráillik az Unió korrupt politikai rendszerére. Az Unió tehát egy olyan sajátos oligarhia, ahol az Európai Bizottság és az Európai Parlament balliberális többsége a felmerülő ügyekben
„nem keresi az alapelveket, nem törekszik arra, hogy igaza legyen”, saját felfogását egyszerűen rákényszeríti a vitapartnerére. Ezzel az attitűddel jogerőre emeli az elvtelenség elvét!
Ez pedig a demokrácia halála. J. Ortega éles szemmel vette észre az örök forradalmár társadalomra veszélyes embertípusának megjelenését. Napjainkban ez az embertípus immár harmadik álarcban próbálja lehozni az emberiségnek a mennyországot a földre. Ettől mentsen meg az Isten!
Írta: Bartha Pál ny. erdőmérnök
Kiemelt kép: Getty Images
