A válasz abszurd, szürreális, de mégsem bonyolult: azért, mert a baloldali feminizmus a valóságban – hogy eladhasson egy választási szlogent – nem megvédi, hanem éppen hogy megtámadja a nőket.

A spanyolországi eset ennek élő példája – írja a The European Conservatie szerzője –, hiszen nemrég több, mint 350 erőszaktevőt, szexuális bűnözőt és pedofilt engedtek ki a spanyol börtönökből, mielőtt azok letöltötték volna büntetésüket, csak mert a szocialista kormány októberben új törvényt fogadott el a nők „védelmének” ürügyén.

A vitatott törvényt „solo sí es sí” (csak az igen az igen) törvénynek is nevezik, utalva arra a feltételre, hogy a nők kifejezett beleegyezését kell kérni a szex előtt. Amellett, hogy a férfiak elleni ostobaságok gyűjteménye, a törvény újraértelmezi a nemi erőszak és a bántalmazás fogalmát, így az e bűncselekményekhez kapcsolódó büntetéseket is, ami arra késztette a szexuális erőszakért elítéltek ezreit, hogy kérjék ítéletük felülvizsgálatát, ami több százuk azonnali szabadulását eredményezte.

Ez a törvény a „szexuális támadás” fogalmát úgy határozza meg, mint bármely olyan cselekményt, „amely egy másik személy szexuális szabadságát sérti beleegyezése nélkül”, teljesen elhagyva a „szexuális visszaélés” kifejezést,

és így a gyakorlatban eltörli azokat az árnyalatokat, amelyek megkülönböztetik a nemi erőszakot, a visszaélést, a zaklatást és a szexuális bűncselekmények más formáit, amelyek egykor külön büntetést érdemeltek.

Leginkább a szexuális bűncselekményekért kiszabható büntetések időtartamát csökkentették, így míg az erőszaktevők korábban 6 és 12 év közötti börtönbüntetést kaphattak, most e tétel 4 és 12 év közötti időtartamra csökkent. Következésképpen sok bűnözőt és visszaesőt, köztük olyanokat is, akik különösen szörnyű bűncselekményeket követtek el, most kiengednek a börtönből.

Van valaki a világon, aki képes lenne azt állítani, hogy egy olyan törvény, amely több száz erőszaktevőt enged szabadon, jót tesz a nőknek? Igen, természetesen: a posztmodern baloldal képes ekkora önellentmondásra.

Az új spanyol törvény azonban további érdekességeket is tartalmaz, például mostantól csak azok a szexuális aktusok minősülnek nem büntetendő szexuális aktusnak, amelyek a nő kifejezett és szóbeli beleegyezését követően történtek meg.

A gyakorlatban lehetetlen bizonyítani ezt a beleegyezést, így a spanyol jog szerint a férfiak elveszítették az ártatlanság vélelmét. Szerencsére azonban a humorérzékük megmaradt: a közösségi médiában nők számára kreált hivatalos űrlapok keringenek, amelyeken beleegyezésüket adhatják a flörtöléshez és a bókok fogadásához, merthogy a spanyol kormány e tevékenységet szintén bűncselekménynek nyilvánította.

Hispániában büntetendő lesz minden olyan „szexuális jellegű kifejezés, viselkedés vagy ajánlat, amely objektíve megalázó, ellenséges vagy megfélemlítő helyzetet teremt az áldozat számára”.

Mindez tökéletes példázza, hogyan is működik az identitárius baloldal a való világban: feminizmusa nem védi a nőket, inkább megtámadja őket, csak hogy eladhasson egy választási szlogent. Azzal győzik meg a közvéleményt, hogy „feminista törvényt” hoztak, majd ráengedik a társadalomra a börtönviselt szexuális ragadozókat.

Végül pedig „szélsőjobboldali” jelzővel illetnek mindenkit, aki elítéli a nyilvánvalót, azt, hogy a törvény miatt a nők és a lányok nagyobb veszélynek vannak kitéve, hogy megerőszakolják őket. És természetesen a kifejezett beleegyezés kérdése nem a fiatal lányok javát szolgálja.

Általánosságban elmondható, hogy a spanyol fiatalok a következőképpen fogadták az új törvényt:

sokan közülük egyszerűen nem akarnak bajba kerülni a lányokkal, és inkább a mobiltelefonjukkal játszanak, sportfogadásokat kötnek, egymás társaságában iszogatnak, vagy a pornográfiának hódolnak, helyettesítve a másik nemmel való bármilyen érzelmi vagy szexuális kapcsolatot.

Közben, akik még mindig mernek flörtölni és partnert keresni, gondosan ügyelnek arra, hogy képernyőfotókat készítsenek minden üzenetről, amit a nőkkel váltanak, arra az esetre, ha egy egyoldalú szakítás után esetleg feljelentéssel fenyegetnék meg őket.

Ez pedig hihetetlenül beteg és mérgező. A férfiak nem akarnak ujjat húzni a törvénnyel, és a baloldalnak köszönhetően a nők váltak mára a baj szinonimájává.

Persze nem csak az udvarlásban, hanem a hosszú távú elköteleződésben és a szülői létben is a spanyol igazságszolgáltatás mindig a nő pártjára áll, ha valami balul sül el, és vita van a gyermekelhelyezésről.

De bármi legyen is a célja ennek a törvénynek, a legnagyobb vesztesei mégiscsak elsősorban a nők lesznek, másodsorban pedig a házasság és a család.

Végeredményben a spanyolországi szocialistáknak sikerül valóra váltaniuk azt, amit a mindig fanyar és briliáns H. L. Mencken írt:

„Agglegény az, aki feleséget akar, de örül, hogy nincs.”

Kiemelt kép: Femen activists hold signs reading “solo sí es sí” (only yes is yes) as they demonstrate in front of Spain’s Ministry of Justice in Madrid on February 7, 2023. (Photo by Pierre-Philippe Marcou / AFP).