Pedig ez a levél rendkívüli jelentőséggel bírt, mivel egy olyan ország egyházi vezetőjétől érkezett, amely Oroszországhoz fűződő viszonya több mint ellentmondásos.

De mi is történt? Február 1-én Kirill pátriárka, az orosz ortodox egyház prímása, beiktatásának 14. évfordulóját ünnepelte, mely alkalomból gratulált neki mások mellett Száva metropolita is, a lengyel ortodox egyház prímása.

Önmagában is figyelemreméltó – írja a The European Conservative –, hogy egy olyan régióban,

„ahol a nemzeti egyházak és a vallási viták határozzák meg a geopolitikát, egy olyan ország egyházi vezetője fejezi ki támogatását és az ukrán kormánnyal szembeni ellenérzéseit, amely ország kapcsolata az oroszokkal történetileg terhelt.”

A Do Rzeczky lengyel hírportál szerint

„a levél, amelyet Száva metropolita írt az alkalom tiszteletére, rokonszenvét fejezi ki az orosz szemlélet iránt, s úgy tűnik, Ukrajnát azzal vádolja, hogy az orosz ortodox egyház lerombolásán dolgozik.”

Száva metropolita levelében úgy fogalmazott, hogy

„a hit ellenségének nem tetszik az egyház stabilitása – megpróbálja elpusztítani. Az Ukrajnában történtek erről tanúskodnak”

– utalva arra, hogy az ukrán kormány betiltotta az orosz ortodox egyház működését Ukrajnában, amit sokan a vallásszabadság súlyos megsértésének tartanak.

A média véleményével ellentétben azonban az ukrán kormány drasztikus, de szükséges háborús intézkedésnek tekintette a lépést, mivel azt gyanítja, hogy a Moszkvához kötődő ortodox közösségek és papok oroszbarát álláspontokat támogatnak és aktívan együttműködnek a Kremllel.

Patryk Panasiuk, az ortodox egyház szakértője és a Hagia Marina Alapítvány elnöke az ügyet kommentálva azt mondta, hogy Száva metropolita levele a moszkvai pátriárkához túlmutatott a szokásos protokollon, amelyet egy ilyen évfordulón elvárnának, és azzal érvelt, hogy ez a két ortodox elöljáró közötti szoros kapcsolatot jelzi.

„Zavarban vagyok emiatt a levél miatt, különösen azért, mert ez egy újabb alkalom, amikor a lengyel ortodox egyház hatóságai nyíltan a moszkvai patriarchátus oldalán állnak”

– mondta Panasiuk, majd így folytatta:

„Nekem úgy tűnt, hogy az Ukrajna elleni orosz támadás idején változás történt az egyházunkban. Azt gondoltam, hogy visszavonulás lesz az orosz világtól, és Görögország felé fordulunk, ahonnan a lengyel és az ukrán ortodoxia származik. Sajnos a lengyelországi ortodox egyház a moszkvai patriarchátus narratívájának közvetítőjévé válik, különösen az ukrajnai autokefál egyházzal kapcsolatban.

Ez azt bizonyítja, hogy Oroszországnak még mindig vannak odaadó emberei a lengyel egyházban, akik ráadásul élvezik hierarchiánk ernyőjét. Meggyőződésem azonban, hogy sem a lengyel társadalom, sem a lengyelországi ortodox közösség nem érdekelt a feszültségek fokozásában. Mindezek ellenére azonban metropolitánk [püspökünk] hozzáállása aggasztó lehet és az is kell, hogy legyen.”

A feszültséget fokozta az a döntés, hogy az inkriminált levelet Kirill moszkvai pátriárka hivatalos honlapján is megjelentették.

Ez azon kevés gratuláló levelek közé tartozott, amelyek a keletszláv politika világán kívüli személyiségtől érkeztek.

Viccelhetnénk azzal, hogy minden csoda három napig tart, de ebben az esetben sajnálatos módon ez meg is áll, mivel február 4-én, a levél okozta heves belpolitikai vihart követően Száva érsek „elismerte”, hogy hibázott és szavaiért bocsánatot kért, imigyen:

„Az egyházunkban közelgő bűnbocsánat vasárnapjának szellemében fordulok hozzátok, Krisztusban élő testvéreim és nővéreim, valamint minden honfitársamhoz: bocsássatok meg nekem, bűnösnek”.

De hozzátette még azt is, hogy nem támogatja Kirill Kreml-barát narratíváját az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban, és megjegyezte, hogy ő és a Lengyel Autokefál Ortodox Egyház

„egyértelműen amellett áll, hogy az ukrajnai ortodox egyház függetlenné váljon”.

Hiába minden – politika.

Kiemelt kép: Metropolita Sawa, zwierzchnik Polskiego Autokefalicznego Kościoła PrawosławnegoŹródło / PAP, Fotó: Michał Zieliński