Március elsején nagy, mondhatnánk korszakos eseménynek nézünk elébe. Ezen a napon fogja a zöld Annalena Baerbock által vezetett német külügyminisztérium a „Feminista külpolitika irányelveit” a német és a biztosan feszülten várakozó nemzetközi nyilvánosság elé tárni.
A 41 oldalas tervezetből, amelyet a politikai magazin Der Spiegel kivonatosan közölt, már megtudhattunk egyet s mást. Például azt, hogy a „feminista külpolitikának nincsen varázsigéje, amellyel a közvetlen veszélyeket el lehetne hárítani”, valamint „a feminista külpolitika nem azonos a pacifizmussal”. Ha tehát sem biztonságot, sem békét nem remélhetünk a zöld minisztérium áldásos tevékenységétől, akkor mégis mi jóra számíthatunk?
Inkább csak fenyegetésekre: „A történelmileg kialakult hatalmi viszonyokat fel fogjuk törni”, írják a szerzők, ez pedig úgy fog történni, hogy a
„feminista külpolitikát minden kötelező továbbképzés alapjává tesszük”
, annak érdekében, hogy a külügyi dolgozóknál kialakuljon a „feminista reflex”.
A „genderkompetencia” alapfeltétel lesz a külügybe való felvételnél.
És ezzel elértünk a totális indoktrináció mellett az irányelvek másik fontos céljához, az adófizetők pénzének megkaparintásához:
„A minisztérium pénzügyi eszközeit alapvetően a feminista külpolitika szolgálatába állítjuk” és a kormányzati ciklus végéig a „genderalapú költségvetést” a külügyminisztérium minden projektjére alkalmazni kell.
Ha a tervezetet megvalósítják – amiben ne kételkedjünk –, akkor ez nemcsak a minisztériumban még meglevő maradék szakértelem végső szétzúzását fogja jelenteni, hanem komoly fenyegetést is tartalmaz a Németországgal diplomáciai kapcsolatban álló országokkal szemben.
A „feminista külpolitika” a beavatkozás, a „színes forradalmak” szításának programja minden rendszerrel szemben, amelyik nem a zöld miniszter-asszony ízlése szerint való.
Mindez történik akkor, amikor Európában háború dúl, és egy felelős külügyminiszter legfőbb gondjának annak kellene lennie, hogy közvetítsen a harcoló felek között, és országát megvédje attól, hogy maga is közvetlenül háborús párttá váljék.
A vadfeminista irányelvek a Baerbock teljes valóságvesztéséről tanúskodnak, és egyre gyakoribb irracionális kisiklásaival együtt nagyon komolyan veendő biztonságpolitikai veszélyt jelentenek Németország számára.
A feminista politika kezdettől fogva a 2021-es választások után létrejött szocdem-zöld-szabaddemokrata koalíció kiemelt céljaihoz tartozott. Ezért azt akarták, hogy a kormányban ugyanannyi nő, mint férfi kapjon miniszteri kinevezést, végül a férfiak ennek ellenére 9:7 arányban győztek.
Így is nehéz volt elegendő számú nőt előkeríteni, akik legalább hibátlanul le tudták írni a nevüket.
Ezen az úton lett a zöldek részéről a fent említett Annalena Baerbock külügyminiszter, Anne Spiegel családügyi miniszter és Steffi Lemke természetvédelmi miniszter. A szocialisták részéröl Nancy Faeser belügyminiszter, Christine Lambrecht honvédelmi miniszter, és még három másik, addig kevéssé ismert szocdem nő kapott miniszteri megbízást.
A felsorolt hölgyekről általánosságban elmondható, hogy karrierjüket kezdettől fogva nem kimagasló intellektusuknak, hanem kizárólag nő létüknek és a német női kvóta-rendszernek köszönhetik.
Az általuk betöltött pozíció területén semmiféle jártassággal vagy tapasztalattal nem rendelkeztek, csak kevesen bírnak pártmunkásságukon kívüli, munkában szerzett tapasztalattal. Így lett Annalena Baerbock külügyminiszter, sőt, még majdnem kancellár is.
Baerbock köztudottan meghamisította az életrajzát, államjogásznak adta ki magát, holott jogi tanulmányait az első szigorlat után megszakította, majd néhány ösztöndíj – nem egészen szabályszerű – bezsebelése mellett egy gyorstalpaló tanfolyamot végzett a London School of Economics-on, amelynek igazolásáról azt állította, hogy diploma.
A neve alatt kiadott könyvet az általa fizetett szerző idézetekből másolta (lopta) össze, úgy, hogy azt vissza kellett vonnia, ezenkívül még el is sikkasztott egy kis pénzt.
Ez a legalább is kétes múltú személy azt hiszi, hogy az elektromos hálózat az áramot tárolja, hogy koboldok szükségesek az akkuk készítéséhez, hogy a földön vannak vidékek, amelyek 100 000 kilométerre vannak Németországtól (Sharm el Sheikhben, 2022), és hogy Napóleon már a belsőégésű motorok feltalálása előtt tankokkal vonult Moszkva irányába. Nyilvánosan kijelentette, hogy Németország háborúban áll Oroszországgal (az Európai Tanács értekezletén), és a müncheni biztonsági konferencia résztvevőit azzal a kijelentéssel kápráztatta el kétszer is, hogy akkor lesz Ukrajnában béke, ha Putyin „360 fokos fordulatot”, (vagy mondjunk inkább piruettet?) hajt végre.
Mindannak, ami a Baerbock-minisztériumból az új feminista külpolitikai irányvonalakról kiszivárgott, vészjelnek kellene lennie. Mindenki számára, még a legelvetemültebb zöldek számára is nyilvánvaló, hogy ez a műveletlen, viszont megfékezhetetlenül hataloméhes és önkontroll nélküli nő komoly biztonsági kockázatot jelent az ország számára, mégsem követeli senki az azonnali lemondását.
Mind gyakoribb kisiklásairól mind politikus kollégái, mind a rendszerhű újságírók mélyen hallgatnak és cinkos módon hagyják, hogy kiszámíthatatlan és abszurd kijelentéseivel Németországot az egész világ előtt nevetséges, gyenge bohóc-országként képviselje.
Baerbock sajnos nem egyedi példa arra, hová vezet a párthatalomban a női kvóta. A szociáldemokrata Nancy Faeser, az első női belügyminiszter a német történelemben (!), semmivel sem marad el kolléganője mögött. Faesernek legalább sikerült a jogi egyetemet elvégeznie és néhány évet dolgozott is ügyvédként. Ezt politikai pályafutása során azzal tudta ellensúlyozni, hogy kezdettől fogva erős vonzódást tanúsított a baloldali radikálisok irányában, mely a mai napig is tart. Több ízben jelölték Hessen állami választásokon, ahol mindig veszített, volt belügyminiszter-kandidátus is, de a szocdemek – ki tudja miért – minden alkalommal elvesztették a választásokat. Most végre elérkezett Faeser pillanata, és 2022 elfoglalhatta első nőként a belügyminiszteri széket.
Faeser minisztersége a katasztrófák sorozata. A közbiztonság a migráns-áradatnak köszönhetően soha nem látott mélyponton van, a statisztikai hivatal már nem közöl számszerű adatokat a késes merényletek számáról.
Viszont tudjuk, hogy 2022-ben a bűntettek elkövetésével gyanúsítottak majdnem 30 százaléka külföldi volt.
Az erőszakos bűncselekményeknél 37,6 százalék, a szexuális bűncselekményeknél 36,6 százalék volt külföldi.
2022-ben 1,2 millióan vándoroltak be, legálisan vagy illegálisan, és 2023-ban a folyamat korlátozás nélkül folytatódik. Egyedül januárban több mint 30 000 menedékjogi kérvényt adtak be, és ha ez így megy tovább, 2023-ban még több migráns fog érkezni, mint az előző rekord évben. Faeser a kitoloncolást szinte lehetetlenné tette, de ha véletlenül mégis kiutasítanak valakit, az hamarosan visszatér.
A Bild Zeitung kutatásai alapján kiderült, hogy a 2020 és 2022 között kitoloncolt bűnözők közül jelenleg több mint 6 000 ismét Németországban tartózkodik.
Mit mond erről az első női belügyminiszter? Gyakorlatilag semmit. Miután Brockstedtben egy arab migráns – akiről kiderült, hogy nem is tartózkodhatott volna Németországban, de legalább is nem szabadlábon – két fiatalt lemészárolt, Faeser szemrehányóan pillogott a TV-kamerákba, és a nyilvánosságot faggatta arról, hogy miért volt ez az ember még Németországban. Alig pár óra múlva az egész EU-t megdöbbentette azzal, hogy meggátolta a kitoloncolásokra vonatkozó közös határozat meghozatalát, majd néhány nappal később azt állította, hogy a német szociális paradicsom nem tartozik a migráció kiváltó okaihoz. De még ezen előzmények után is meglepő volt, hogy a kommunális és tartományi vezetők könyörgése nyomán a múlt hétre összehívott szövetségi migrációs konferenciára teljesen felkészületlenül érkezett és végül csak egy „munkacsoport” felállítását tudta a kétségbeesett helyi vezetőknek felajánlani.
Időközben a helyzet odáig fajult, hogy a faeseri migrációs politikát a zöld vezetők egy csoportja a notórius Boris Palmer tübingeni polgármester vezetésével nyilvánosan elhibázottnak nevezi, és azonnali intézkedéseket követel „szabad és demokratikus alapelveknek” megfelelően, mivel már a „polgári” zöldek is a migráció által kiváltott robbanástól tartanak. Faeser minderről továbbra is mélyen hallgat.
Faesert ugyanúgy, mint Baerbockot hivatali esküjük megszegése és nyilvánvaló alkalmatlanságuk miatt már régen lemondásra kellett volna kényszeríteni. De Németországban – ha egyáltalán – ha valaki nő, akkor csak a gyengéknek kell menni, ha már túlfeszítették a húrt.
Anne Spiegel, zöld családügyi miniszternek mennie kellett, mert az Ahr-völgyi áradás 134 halottjáért személyesen volt felelős, a szocdem Christine Lambrecht honvédelmi miniszter az orosz-ukrán háború nélkül valószínűleg még mindig miniszter lenne, annak ellenére, hogy nem ismeri a katonai rangokat, és nem tudja mi a különbség egy tank és egy páncélozott jármű között.
De az erősebb hátvédelemmel rendelkező hölgyeknél elfogadott, hogy szülői munkaközösségi tagok (Esken), disszertációt hamisítók (Giffey), mosogatólányok (Göring-Eckhard), foglalkozásnélküliek (Ricarda Lang) punk-zenekar menedzserek (Claudia Roth) döntenek az ország sorsáról.
Így lesz a sportérettségivel rendelkező Klara Geiwitzböl lakásügyi miniszter, aki eddig csak a lakásépítés megakadályozásával tündökölt, a legalább mezőgazdasági főiskolát végzett Steffi Lemkeből környezetvédelmi miniszter, aki a természetes környezet elleni, a szélmalmok és napelemparkok érdekében folytatott eddig példátlan irtóhadjáratért felelős.
A női kvóta, melyre időközben az összes német párt (az AfD kivételével) felesküdött, felgyorsította a negatív kiválasztás folyamatát a politikában (nemcsak ott). Ha a politikai vezetés kiválasztásánál a női nemhez való reális vagy képzelt tartozás mellett csak a helyes ideológiai meggyőződés a döntő, akkor megindul a politikai elit teljes lezüllése. Ezt tetézi, hogy a nők, kevés kivétellel, az emocionális viselkedést és gondolkodást viszik be a politikai vezetésbe, ami a nők túlsúlyával végül a politika teljes irracionalitásba torkollásához vezet. Ettől kezdve minden elképzelhető – Németország a bizonyíték.
Kiemelt kép: Annalena Baerbock/AFP
