Soros György, miután különböző országokat döntött romba, különböző országok valutáját, költségvetését rombolta halomra, különböző tőzsdespekulációkkal és mindenféle gazemberségekkel milliárdokat keresett, szóval mindezen sok évtizedes tevékenysége után egy szép napon felkelt, és kinevezte magát filantrópnak. Vagyis emberbarátnak.
Nos, ez a mi filantrópunk, emberbarátunk, még 1993-ban, vagyis éppen harminc esztendővel ezelőtt írt egy hosszú esszét. Az a címe, hogy Az új világrend a NATO jövője. Ebben arról értekezik, hogy összeomlott a kétpólusú világ, felbomlott a Szovjetunió, totális győzelmet aratott az Amerikai Egyesült Államok, na de Oroszország ettől még nagyon veszélyes, Oroszországra figyelni kell, Oroszország ellen védekezni kell, és ezért szükség van arra, hogy a NATO-t keleti irányba bővítsék. (Később pont ez történt – a szerk.)
Ezen elmélkedése közben egyszer csak megfogalmaz egy gondolatot, amelynek az a lényege, hogy azért nagyon fontos keleti irányba bővíteni a NATO-t, mert a NATO cselekvőképességének valójában egyetlen igazi komoly akadálya van, nevezetesen az, hogy a nyugati társadalmak nem nagyon tűrnék azt el, hogy a fiaikat hullazsákban vigyék haza bármely fegyveres konfliktusból. De, folytatja a filantróp Soros György,
Ha a keletieket bevesszük a NATO-ba, és ellátjuk őket a nyugati fegyverarzenállal, technikai készségekkel és minden egyébbel, akkor majd az ő fiaik fognak hullazsákban hazatérni, és ez nagy mértékben növelni fogja növelni a NATO katonai potenciálját.
Így gondolkodik egy emberbarát.
A Magyar Nemzetben megjelent teljes írás itt olvasható.
Szerző: Bayer Zsolt
Kép: Hirado.hu
