A német krawall, azaz lázadás szóból a kravall, az egy részről sváb származású családunk körében nagyjából a veszekedős felfordulás, kapcsolat megszakítást jelentette.

Volt kis kravall és nagy is, országos és családi is, többször mindkettő együtt. Az is elég nagy volt, amikor a nagyapám palotanegyedben volt irodáját államosították a budafoki üzemével együtt. Kis kravall volt abból, hogy maga mögött hagyott itt mindent, és köszönhetően találmányainak is, tudtommal sikeres vállalkozóként újra felépítette életét Németország nyugati oldalán. Persze minderről csak sokkal, sokkal később szerzetem tudomást, mert a szétzilált családi kapcsolatoknak és az 50-es évek „emberjogi, baloldali szabadságnak” köszönhetően, soha nem is találkozhattam Vele, és ezt az időközben „felvilágosult” gyermeke sem akarta, a szép jövő reményében.

A szép jövőről más elképzeléseink voltak, és így az én életutam is más lett. A proletár internacionalizmus „bejárta a világot” helyettem is.

A magyaroknak általában családon belül is személyes tapasztalataik vannak a történelem sodrásában a partra vetettek, vagy éppen a „farvízen” evezők sorsáról.

Jövőm céljává lett, mondhatni talán a humánus és elszámolni tudó, alkotói lét. Arra kellett rájönnöm a sok keserű tapasztalat után, hogy a fenti megfogalmazásból egyetlen szó tartja folyamatos aktivitásban mind a nagy, mind pedig a kicsi kravall-taktikává fejlődött szörnyűségét,

és ez a szó az elszámolás, elszámoltathatóság.

Amikor a kis kravallt családi viszonyok között alkalmazták, akkor ahelyett, hogy az érvek előtt, korrekt „elszámolással” alakítottak volna ki egy jövőbe mutató megegyezést, bedobtak egy teljesen oda nem illő, és lehetőleg sértő, légből kapott vádat. Azok után nem maradt más hátra, mint a két irányba történő távozás, és természetesen minden további „elszámolás” nélkül – és ez volt a lényeg!

Amikor nagy kravall volt és van – lásd nagy általánosságban a világpolitikában – a korrekt elszámolások helyett jön a karvall, a taktika lényege, azaz az oda nem illő dolgokkal a felfordulások előidézése, a legszörnyűbbel együtt, a háború kirobbantásával.

A történelemből már jól tudjuk: nem történnek meg az igazi, nagy elszámolások. Az igazi, és sokszor a háttérben meghúzódó bűnösök alig vagy egyáltalán nem bűnhődnek, s a hálójukba kerültek pedig méltánytalanul fizetnek. Ha háború van, akkor azt követően nem nagyon kell egy későbbi, mindenre kiterjedő elszámoltatástól tartani.

Tehát hajrá, legyen még nagyobb a kravall!

Mi megőrizzük a néhány forint értékű pénztári blokkot is, amíg arra szükséges lehet, de sok milliárd eurós „blokkok” hiányozhatnak? Hiányozhat a többi száz vagy ezer blokkocska is, ha már háború van, volt. De utána kinek kellene elszámolni?

A történelem viszont már azt is bebizonyította, hogy a várt szép jövő helyett, az elszámoltatás elől menekülők önemésztő spirálba kerülnek, csak egy valóságosan folyamatos nagy kravallba.

Ebből valóban irigylésre méltóan jó, ha kimaradhatunk!

Kiss József ny. Kós Károly díjas táj- és kertépítész

Kiemelt kép: Shutterstock