Ugyan sokan nem kedvelik a nőnapot, valószínűleg a múltja miatt. Mint ismert, a nőnap eredetileg munkásmozgalmi eredetű, ugyanis 1857-ben New Yorkban negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért. Lényegében ennek emlékére tartják a nőnapot. De, talán nem így kellene tekinteni erre a napra.

A nőnap jóval több, nem csak egy kedves gesztus szeretteid, ismerőseid, kolléganőid felé, amikor egy szál virágot adsz nekik, hanem annál sokkal fontosabb dolog is. A figyelmesség mellett kifejezed a nők iránti tiszteletedet, amely, a ha őszinték akarunk lenni, már kihaló félben van. Számos, hölgyekkel szembeni megnyilvánulás mondhatni a múlté.

Ma már maguk a nők csodálkoznak rá, ha egy férfi a bejáratnál előre engedi őket, mert ez az udvariassági forma is kiveszett. Hajdan teljesen természetes volt, ha egy éttermi asztalnál megjelent a hölgy, akkor a férfi felállt, vagy, ha nő a toalettjét igazgatni ment az asztaltól, a férfi felemelkedett ülőhelyéről.

A megszólítások, köszönések is a múlté. Ha a mai „fertőzött” világban nem is csókolja meg a nő kezét a férfi, de azért köszönhetne kezét csókolómmal. Nincs már hölgyem, tisztelt asszonyom, kisasszony, vagy akár a kegyed megszólítás, amellyel ténylegesen tiszteletét fejezte ki a férfi a nő iránt. A figyelmes bókolásokról már nem is beszélve: „ma különösen csinos asszonyom, csodálatos az új frizurája kisasszony”, és még sorolhatnánk.

Tehát tisztelt urak és fiatalurak, ma, amikor a virágot nőnapi figyelmességként átnyújtják a hölgyeknek, jusson eszükbe, hogy a tiszteletet, a megbecsülést és a hódolatot nem csak virággal, hanem a mindennapokban is megadhatják a hölgyeknek.

Fotó: Medinilla