Sok a hasonlóság a XII. Piusz pápa (1939–1958 közötti egyházfő) elleni korábbi lejárató kampány és a II. János Pál (1978–2005) ellen csúcsra járatott jelenlegi rágalomhadjárat között. Egyes lengyel sajtóvélemények szerint nem sok hiányzik ahhoz, hogy a lengyel pápa a balliberális médiában egy „új XII. Piusz” legyen.
Lengyelországban nagy felháborodást keltenek a nem szűnő támadások a köztiszteletnek örvendő néhai pápa, a 20. századi lengyel és a közép-európai, sőt a világtörténelem egyik legnagyobb tekintélyű alakja ellen. Ezzel párhuzamosan a konzervatív médiában egymást érik a Karol Wojtyla mellett kiálló cikkek, nyilatkozatok, a néhai pápa védelmét sürgető felhívások.
A két vezető konzervatív hetilap, a Do Rzeczy és a Sieci is párhuzamot vont XII. Piusz és II. János Pál sorsa között. Felhívták a figyelmet, hogy a múlt század 60-as éveiig XII. Piusznak a második világháborúban tanúsított magatartását kifejezetten hősiesnek tekintették. Ez a közvélekedés azonban csorbát szenvedett a szovjet tömb titkosszolgálatainak lejárató akciója következtében. Mindmáig nem sikerült teljesen helyreállítani XII. Piusz jó hírnevét, annak ellenére sem, hogy történészek hitelesen cáfolták a róla szóló „fekete legendát”. Változatlanul találkozni lehet olyan véleményekkel, hogy „Hitler pápája” volt, holott mentette az üldözött zsidókat, és kész volt vállalni a legsúlyosabb következményeket is emiatt.
Ami ma II. János Pál körül zajlik, kísértetiesen emlékeztet XII. Piusz sorsára. Az a pápa, akit nem egészen két évtizede a 20. század kiemelkedő alakjaként búcsúztattak, aki hozzájárult a kommunizmus bukásához Európában, és az emberi jogokat védelmezte, sok mai fiatal számára gúny tárgya lett saját hazájában. Egyes társadalmi csoportokban általános meggyőződés az a teljesen alaptalan, a tényekkel szöges ellentétben álló vélekedés, hogy „eltitkolta a pedofíliát”.
Tavaly november végén Varsóban az Élet és Család Központja (CZR) nevű katolikus szervezet A védelmező védelmében címmel konferenciát rendezett. Nyilatkozatukban hangsúlyozták:
Az agresszió célja világos:
a szent pápa tekintélyének lerombolásával diszkreditálni akarják a házasságról, a családról és az élet szentségéről szóló tanítását, és csapást akarnak mérni az egyház egészére. A támadás a legfontosabb értékek ellen valójában a halál civilizációjának az élet civilizációjával vívott harcát jelenti, egy olyan új rend megteremtésére tett kísérletet, amelyben a társadalmi életnek ezek a fundamentumai feledésbe merülnek.
A manipuláció és dezinformáció gyorsabban terjed a megrágalmazott személy ártatlanságának bizonyításánál és a helyreigazításnál. A tekintély aláásásának sémája jól ismert: a kiemelkedő személyiség környezete elleni támadással kezdődik, és ha az sikerrel jár, következhet a célzott csapás magára a kiszemelt áldozatra.
Az utolsó lépés a hazugságok terjesztése filmekben, képes folyóiratokban, könyvekben és egyéb kulturális fórumokon. A Szovjetunió is ezt a forgatókönyvet alkalmazta az antikommunista XII. Piusz ellen,
akit az egyik fő ellenfelének tekintett. Már közvetlenül a háború vége után megpróbálkozott a lejáratásával, azt állítva, hogy kollaborált a nácikkal és közreműködött a zsidóüldözésben. Kevesen adtak hitelt ennek a primitív és agresszív rágalomnak, ennél valamivel többre volt szükség. De ehhez meg kellett várni, amíg a pápa meghal, hogy ne tudjon védekezni. Ugyanezt a módszert alkalmazzák II. János Pál ellen is.
Mindkét esetben olyan erkölcsileg bukott egyházi személyek segítségéhez folyamodtak, akik együttműködtek a kommunista titkosszolgálatokkal. A XII. Piusz ellen indított dezinformációs hadjárat esetében ez többek között a román jezsuita Francisco Josif Pal volt, akit a Securitate szervezett be 1950-ben.
A balliberális Gazeta Wyborcza a Karol Wojtylát támadó legutóbbi cikkében többek között Anatol Boczek katolikus pap vallomására hivatkozott, aki a lengyel kommunista titkosszolgálat (SB) ügynöke volt. Vitában állt a krakkói kúriával, és igyekezett befeketíteni azt. Gyönge erkölcsű személyiség volt, és alkoholizmussal is küzdött. Akárcsak a román jezsuita, ő is jelentett más paptársairól is.
Bevált forgatókönyv, hogy a célszemélyt először csak közvetve támadják. Így járt el Rolf Hochhuth A helytartó című, a 60-as évek elején közzétett, nagy visszhangot kiváltó drámájában, amelyben XII. Piuszt Hitler iránti rokonszenvvel vádolta meg. Maga a pápa nem jelenik meg a darabban, de a szerző egyértelműen azt sugallja, hogy vétkes a nácikkal való kollaborációban. Ugyanezt a módszert alkalmazta Marcin Gutowski, az amerikai tulajdonú TVN lengyel televízió munkatársa is a Don Stanislao című riportfilmjében. Bár a vádaskodások középpontjában Stanisław Dziwisz, II. János Pál személyi titkára áll, a szerző azt sejteti, hogy a pápa is belekeveredett egyes ügyekbe.
Forrás: Magyar Nemzet
Kiemelt kép: Vatican News
