Hogy kéne ezt az embert besározni? – gondolhatta magában a Telex újságírója, amikor klaviatúrát ragadott és szépen összekente önmagával a súlyos fogyatékkal élő ausztrál prédikátort, motivációs trénert, Nick Vujicicot.

A karok és lábak nélkül született férfi négy év után jött ismét Magyarországra és ezúttal három előadást tartott Budapesten: egy normált, egy másikat iskolásoknak és egy harmadikat a Közszolgálati Egyetemen. Utóbbi kettőt a fogyatékossággal élőket segítő Nem Adom Fel Alapítvány szervezte, akárcsak pár éve. Mindkét előadást az alapítvány Facebook-oldalán lehetett ingyenesen követni, majd visszanézni. De már nem lehet.

Merthogy jött a Telex, vagyis állításuk szerint egy lelkes olvasójuk, aki kifogásolta, hogy amikor Vujicic az öngyilkosságról beszélt – ő maga tízévesen meg akart halni – és azt kérte a hallgatóságától, hogy szorítsa ökölbe a kezét, akinek valaha is eszébe jutott már véget vetni az életének, akkor

„a kamerák többször mutatták a közönség tagjait, és ökölbe szorított kezeket is lehetett látni a felvételeken, így egyik-másik diák akár beazonosíthatóvá is válhatott.”

Értik: válhatott. Feltételes módban.

Dely Géza, az alapítvány kuratóriumi elnöke elmondta, hogy nem merült fel bennük – sem a streamelést végző cégben –, hogy probléma lehet a közönség mutatásából és bár hozzájuk nem érkezett panasz emiatt, de a Telex megkeresése után rögtön leszedték Facebook-oldalukról a videót, hogy kivágják azokat a részeket, ahol látszik a közönség.

A videó viszont azóta sem érhető el, szép volt Telex, nehogy már egy keresztény prédikátor szavai szélesebb magyar közönséghez is eljuthassanak! Vagy rosszhiszemű volnék?

Nézzük, mi fért még bele a cikkbe!

„Az egyetemistáknak szóló előadáson nem volt téma az öngyilkosság, viszont szó esett a homoszexualitásról és a Magyarország ellen törő Európai Unióról is, ami nem mindenkinek tetszett.”

„A kormány most is milliókat adott Vujicic előadásaira.”

„Vujicicet azért is ismerik sokan idehaza, mert amikor Magyarországon jár, mindig találkozik Orbán Viktorral.”

Nick Vujicic | Be the Hands and Feet

Itt érdemes megjegyeznünk, hogy Nick Vujicic szokása felkeresni a politikai vezetőket azokban az országokban, ahol előadásokat tart, mivel önmagára az evangélium egyfajta „diplomatájaként” tekint. Egy 2018-as cikk szerint már 18 elnökkel és miniszterelnökkel találkozott személyesen, egyszóval Orbán Viktor messze nem volt kivétel.

„Vujicic másik előadása is megosztóra sikerült… több sarkos politikai kijelentést is tett, és mondott olyasmit is, aminek a valóságtartalma erősen megkérdőjelezhető.”

Mondanám, hogy komoly dilemma eldönteni, kinek higgyen az ember, a Telexnek-e vagy egy súlyos fogyatékossággal élő keresztény prédikátornak, de nem az.

Arról a Telexről beszélünk ugyanis, amely többek között arra a bravúrra is képes volt, hogy már 2022. február 1-én megírja cikkét a 2022 márciusban kidobott majd megtalált erdélyi szavazólapokról.

De a legbájosabb rész még csak most következik:

„Mint elmondta, azért is szimpatizál a magyarokkal, mert rengeteget segítenek az ukrán menekülteknek (ez sem fekete-fehér kérdés, a magyar állam tehetne többet), és mert tudja, hogy az Európai Unió mekkora nyomást helyez Magyarországra.”

Hát nem gyönyörű? Hát nem csodálatos? Ahogy a Telex újságírója kiigazítja Vujicic hazánkról alkotott véleményét az Ukrajnából érkező, bőven több, mint egymillió menekült ellátásával kapcsolatban, az egészen varázslatos. Magyarország tehetne többet is. Mert nem tesz eleget, nyilván, bár hogy mi lenne elég, azt nem fejti ki, elég annyi, hogy nem elég. Mert magyar. Hogy 1300 magyar iskolába és óvodába fogadunk be ukrán gyerekeket, miközben Ukrajnában 99 magyar iskolát fenyeget a bezárás veszély, nem téma. Talán mert ez a valóság.

Magyarország nem támogatja Ukrajna integrációját, amíg a kárpátaljai magyar iskolák veszélyben vannak

 

És ezen a ponton kell feltennünk a kérdést, vajon ha Vujicic a 72 genderfantázia bármely képviselőjét emelte volna piedesztálra, megfűszerezve egy csipetnyi keresztényellenességgel, a Telex akkor is ilyen dehonesztáló cikket írt volna?

Na ugye.

A legémelyítőbb mégis az, hogy a tolerancia bajnokainak, a szexuális kisebbségek, a gyengék, az elesettek mindenkori gyámolítóinak, a másság elfogadásáért harcolóknak az érzékenysége a valóságban nagyon is szelektív, és egyáltalán nem jár mindenkinek:

csak azok kaphatják meg, akik hiba nélkül felmondják a dogmává csontosodott ideológiájukat.

Kiemelt kép: MTI/Mónus Márton