Jézus Krisztus feltámadása a kereszténység legnagyobb ünnepe, amelyet húsvétnak nevezzünk. De miért éppen a húsvét nevet kapta ez az ünnep?

Nos, a magyar nyelv találékonyságára, nagyszerűségére utal a szó, hiszen a böjti időszak végét jelezzük ezzel. A böjt kezdetét húshagyónak mondjuk és ennek a táplálkozási időszaknak a végét, tehát amikor először szabad húst enni, vagyis magunkhoz venni, azt a húsvét szóval nevezzük.

 

Miért eszünk húsvétkor kalácsot, sonkát és tormát?

Sonka, kalács, torma, tojás – ezek a húsvéti reggeli elmaradhatatlan hozzávalói. A kalács, a kenyér a bőséget, a jólétet jelképezik, a kalácsot sok helyen Krisztus töviskoronájára emlékeztetve koszorú alakúra fonták.

A magyar népszokások szerint az emberek farsang után már nem vágtak disznót, a friss húst elfogyasztották még a böjt előtti időszakban, de a füstölt sonkák éppen a böjt alatt vagy a végére készültek el. A böjt ideje alatt a sonkát elfogyasztani nem lehetett, így legelőször húsvétkor kerülhetett az asztalra.

A tojás az új életet, az újjászületést és a termékenységet jelképezi, de a tisztaság és az élet szimbóluma is, amelyet a katolikus templomokban – a sonkával, a tormával és a kaláccsal együtt – húsvétvasárnap megszentelnek.

Keresztény szempontból a húsvéti tojások Jézus sírból való kiemelkedését és feltámadását jelképezik, a piros szín pedig Krisztus kiömlött vérét.

A torma a zsidó hagyomány szerint a széderestén fogyasztott keserűfüvek egyike, más elméletek szerint csípős-keserű íze Jézus szenvedéseire emlékeztet.

 

Forrás: hirado.hu/ funzine.hu