Hitünk és ezzel együtt a Húsvét magasztos jelképe a kereszt. Hajdan szégyenfaként is emlegették, hiszen a rómaiaknál a bűnösök a kereszten lehelték ki lelküket. Jézus Krisztus keresztre feszítése e meggyőződésből történt, amikor a mi bűneinkért mondta el utolsó mondatát a kereszten: „Atyám, a te kezedbe teszem le lelkemet.”
Feltámadásával, azonban a kereszt más értelmet kapott: nem véletlenül nevezték el Életfának.
Bár megváltónk halálát hozta el a kereszt, mégis tekintsük rá úgy, mint az élet fájára.
Akár magunkból is kiindulhatunk. Ha az ember széttárja kezét, keresztet formáz. A négy égtáj ugyancsak a keresztet idézi. A hajókon az árboc, a horgony kereszt kinézetű, a hajdani kardok kereszt alakúak voltak. A kiterjesztett szárnyú madár, a hajdani mérleg, az eke – és még hosszan sorolhatnánk – mind a keresztre emlékeztetnek.
Véletlen lenne? Nem hinném. Ahogy az sem meglepő, miért éppen tavasszal történt meg a kereszthalál és a feltámadás. Ugyanis a feltámadás a megújulást hozta el az egész világnak. Az emberrel együtt, a természet is megújul, feltámad! Terem a zöldség, a gyümölcs a gabona, a szőlő, amelynek láttán az ember örömében széttárja a kezét.
Örvend az örömnek, aminek része hitünk szent titka, amelyhez hozzátartozik a kereszt is, az élet szépségének jelképe.
Kép forrása: katolikus.hu
