Nyúl és a piros tojás
Ugyan sokféle magyarázatot találhatunk arra, hogy miért a nyúl lett a Húsvét egyik jelképe, de az egyik etnológusunk szerint mindössze egy nyelvi botlásról van szó. A botlást az egyébként annyira pontos németek követték el, amikor a fiatal, kövér madárnak, a Haselhuhnnak a nevét értették félre Haserlnek – nyulacskának – s azóta, minden természettudományos jobb meggyőződésük ellenére, nyúllal tojatják a piros tojást.
Miért Húsvét az Osztriga?
Külön tévedések forrása még a germán eredetű Oster szó is. Ez az ősindo-germán Ostarának, a tavasz istennőjének a neve, amelyet aztán a keresztény papok átvettek a keresztény húsvét ünnepére.
Az Oster szó azonban nem tévesztendő össze az angol Auster szóval, amely osztrigát jelent. Csakhogy mégis összetévesztették a derék térképrajzolók, akik az Austerninselt következetesen Osterinselnek írják, mire a mi kitűnő földrajztudósaink is Húsvét-szigeteknek fordítják az Osztriga-szigeteket.
Locsolkodás
A szokás forrása máig nem tisztázott egyértelműen. Mindenesetre az biztos, hogy kereszténység előtti rítus elemekre rakódott rá a keresztény hagyomány.
A locsolkodás eredetére két magyarázat is ismert a parasztság körében. Az egyik szerint a keresztelésre, a keresztelővíz erejére utal, hiszen hajdan a víz-bemerítéssel, leöntéssel történő keresztelés húsvét táján volt. A másik magyarázat arra a legendára utal, hogy a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét hirdető jeruzsálemi asszonyokat.
A leányok vízzel való locsolása sokáig fennmaradt, napjainkban viszont már inkább hagyományőrzésként jelenik meg. Annak idején például az Ipoly mentén, Szeged környékén a legények 4-5 fős csoportokba verődve jártak házról-házra és gyakran több vödör vízzel öntözték meg a lányokat, akiknek a délelőtt folyamán többször is át kellett öltözniük. A lányok a locsolásért kaláccsal, sonkával, borral és festett, hímes tojással kínálták a legényeket. A locsoló legény a lány egészségét, bőségét kívánja elősegíteni a locsolás rítusával.
Komám és a Húsvét
Ugyan már ritkán, de azért napjainkban is hallani még azt a megszólítást, hogy komám, vagy komámasszony. Nos, a megszólítás kialakulása is a Húsvéthoz kapcsolható, ugyanis – elsősorban az azonos nemű fiatalok – barátságkötésük megpecsételésére ajándékot, úgynevezett komatálat küldtek egymásnak. A komatálon főleg húsvéti ételeket lehetett találni, kalács, tojás, különböző sütemények, gyümölcsök és szeszes ital. A komatálat fehérvasárnap (Húsvétot követő vasárnap) küldték leginkább, de akadt táj, ahol húsvéthétfőn. A Dél-Dunántúlon és a mátraalji palócoknál a barátságot kötni kívánó fiatalok szülei is küldtek egymásnak komatálat, hogy azután barátságukat kifejezve komámnak, komámasszonynak hívhassák egymást.
Forrás: Múlt-kor/Magyar Néprajzi Lexikon
(Címkép: családháló.hu)
