A katonai helyzet leírásán túl jelenleg két igazán nagy „bomba” van a napokban kiszivárgott amerikai titkos iratokban.

Kezdődött öt gyűrött, sebtében lefotózott „Titkos” és „Szigorúan Titkos” minősítésű irattal. Most már száz felett van a terjedő anyagok száma: minden jel szerint jórészt az amerikai vezérkar J2-es felderítő csoportfőnökségről származnak. Az amerikai reakciók arra utalnak, hogy az iratok többsége eredeti – bár egy esetben biztosan történt hamisítás. Munkahipotézisként elemezzük úgy az iratokat, hogy túlnyomó többségükben eredetiek.

Első ránézésre úgy tűnik, hogy a botrány Oroszországnak jó, mert az ügy csökkenti a bizalmat a nyugati szövetségi rendszeren belül. Egy kijevi forrás szerint viszont lehet amerikai művelet is, hogy az ukránoknak legyen mire hivatkoznia az ellenoffenzíva elhalasztásakor és a többi Amerikának nagyon kellemetlen irat csak a hitelességet alapozza meg. Egy másik ukrán forrás szerint folynak a háttértárgyalások a Moszkva-Peking-Washington háromszögben, és a szivárogtatás ennek a jele. Egy orosz forrás szerint az oroszok hamis biztonságérzetbe ringatása a cél. Egy oroszpárti forrás szerint az derül ki az egészből, hogy

„Ukrajnát jegy nélkül vitték fel a Titanicra”, és most elsőként dobják ki.

Ha nagyon el akarunk merülni az elméletekben, lehetett akár Kína vagy Párizs is – mert most úgy tűnik, csak a franciák és a kíniak számára kellemetlen dolog nincs a csomagban.

Szóval lehet ez állam által végrehajtott művelet, de akár egy széles hozzáféréssel rendelkező személy magánakciója is. A való világban motiváció sokszor egyszerű sértettség, bosszú, világmegváltás – és a szivárogtató-szivárogtatók nem feltétlenül dolgoznak egy titkosszolgálatnak. Sokszor a legprózaibb magyarázat az igaz, egy elmaradt előléptetés, egy vélt vagy valós megalázás. Ha valakinek van hozzáférése és vállalja a lebukás esélyét, ilyen szintű iratokat szinte mindenhonnan ki lehet vinni. Persze az is lehet, hogy elektronikusan szerezték meg az iratokat, utána nyomtatták ki és tettek úgy jól összegyűrve azokat, mintha papír alapúak lennének. A végrehajtás/szivárogtatás módja ez esetben a kínaiakra inkább mutatna, mint az oroszokra.

Egyszóval mindenki találgat, hogy ki a felelős. Az őszinte válasz: nem tudjuk, de ha valaki egy táskában vitte ki az iratokat, gyorsan ki fog derülni.

A katonai helyzet leírásán túl jelenleg két igazán nagy „bomba” van. A szeptemberi „majdnem háborúról” ugyan már volt információ – de a britek, miután október 20-án nyilvánosságra hozták a brit-orosz incidenst, nagyon visszafogottan kezelték az ügyet. Hogy, hogy nem, bár megjelentek cikkek, a nemzetközi fővonalbeli sajtó sem kapott igazán rá. Ilyenek a „véletlenek”. Vagyis nem: erre az ügyre szépen rátette London, Moszkva és Washington is a fedőt.

Mindenki, aki azt gondolja, hogy nem „felcsavart”, „lecsavart” egyes ügyekben a „végtelenül független” globális médiavilág nyugati része is (a keleti meg szimplán irányított), gondolkozzon el ezen az ügyön alaposan.

Valójában a brit RC-135-ös „Rivet Joint” felderítő gép „majdnem” lelövése 2022. szeptember 29-ebben a formában megdöbbentő hír, hiszen a Reaper incidensig alapvetően azt lehetett hallani mind hivatalos, mind informális NATO forrásokból, hogy az oroszok igyekeznek kerülni a szövetséges gépekkel szembeni provokációkat. Nos, ez egyszerűen nem igaz. Az orosz akció könnyen vezethetett volna a 21-27 fős brit személyzet halálához. Az oroszok ezután sem álltak meg, egy következő alkalommal 30 méterre közelítettek meg egy RC-135-öst, és francia gépet is zavartak. A nagy hírverést kapott MQ-9 felderítő drón incidens csak ezután jött. Az oroszok egyébként elérték a céljukat, a nyugati gépek távolabbról folytatják a megfigyelést és vadászkísérettel – ami kisebb hatékonyságot és nagyobb költséget jelent. Ennyit arról, hogy az orosz „nem professzionális” agresszivitás nem hoz eredményt.

A Mandiner teljes írása itt olvasható.

Szerző: Demkó Attila, biztonságpolitikai szakértő

Friss hír: Magyar vezetőket is lehallgatott az USA