Ja kérem, Németország az Németország. Ott minden úgy történik, ahogy történnie kell, logikusan, következetesen és ésszerűen. De miután ezt álmodtuk, rövidesen fel is ébredünk. Kár, hogy a németek nem.

Diadalmámorban úszik a német „zöld lobbi”, hiszen végre-valahára megszabadultak az utolsó három atomerőművüktől is. Van tehát mit ünnepelni, hiszen ez a lépés – ahogyan egy zöld aktivista fogalmazott: előrelépés a környezetvédelemben is.

Igen, lehet, hogy előrelépés, de nem minden előrelépés üdvös. Mert ha mondjuk valaki a szakadék legszélén áll és előre lép…ugye, hogy nem annyira kellemes?

Mert milyen előre lépés az, hogy bezárjuk az energiát tisztán termelő egységeket, helyette pedig lignitbányákat nyitunk, akár azon az áron is, hogy legyalulunk néhány települést.

Mibe van az a zöldeknek? Elvégre nem alóluk dózerolják ki a házukat, nem őket telepítik ki otthonaikból.

Megéri – nekik. Hogy ünnepelhessenek. Mondjuk azt, hogy a lignitből kifejezetten környezetszennyező módon lehet energiát nyerni. Ez komoly siker, már ha a légszennyezés növelése volt a cél. A zöld-ségek szószólói valahogy megfeledkeznek arról is, hogy az ország energiamixében már eddig is 45 százalékot tett ki a fosszilis energiahordozókból előállított energia, amit – lévén az atomerő „csak” 6 százalékot képviselt – plusz 6 százaléknyi fosszilis égetésből nyerhetnek majd meg.

Illetve ott a francia hálózat. Ők ugyan atomenergiából nyerik az elektromos áramot, de az mégse német atom. A francia atom az jó atom, mert meg lehet venni. Mint ahogy az amerikai cseppfolyós gáz is jó gáz, ellentétben az orosszal, amelyik olcsóbb (lenne), ellenben ideológiailag fertőzött, ukránellenes gáz. Vivát, német logika!

De miért is kell lemondani az atomenergiáról? Ja, mert jöhet egy Fukusima, és az nagy veszély. Igaz, a volt német atomerőművek döntő többsége olyan távol működött a cunamiveszélyes tengertől, hogy ha azokat elérné az áradat, már úgyis mindegy, mert Németországot elsöpörné a szökőár, de ez az apró logikai probléma a sötétzöldeket nem izgatja. Mint ahogy az sem, hogy

a bezárással komolyan veszélybe kerülhet az egész ország energiabiztonsága, így az ipari termelésé is.

Oda se neki, több is veszett…no nem Mohácsnál, de valami hasonló. Kit érdekelnek azok a mamutvállalatok? Jó, az ott dolgozókat, de másokat nem nagyon. Esetleg a mamutoknak beszállító cégeket…na Istenem, áldozatok nélkül nincs győzelem.

Miért, kedves német zöldek, Önök szerint áldozatokkal van?

Szerző: Ifj. Tóth György

(Címkép: REUTERS/Wolfgang Rattay)