„A hírnökség nem múlik el egyik pillanatról a másikra, remélem, soha nem is fog elmúlni” – vallja Dolhai Attila, aki nemcsak az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson vállalt szerepet, hanem Vizy Márton és Tóth Dávid Ágoston Camino, Krisztus a jövőnk című dalában is. A pápalátogatás hivatalos dalát megismerhettük a YouTube-on keresztül, bemutatója április 29-én lesz a Puskás Arénában.

A Magyar Kurír interjújában Dolhai így vall erről:

Számomra fontos volt az az érzés, amit átéltem az eucharisztikus kongresszus kapcsán. Azóta sokat változott az Istennel való kapcsolatom és az, ahogyan látom az életem. Hithű katolikus családban nőttem fel, ezt a hagyományt kaptam meg a szüleimtől. Mégis most volt az első olyan húsvétom, amikor valamit megértettem a megváltásból, a feltámadásból. Ez egy nagyon fontos élmény most az életemben.

Néhány héttel ezelőtt Vizy Marci felkért engem, hogy vegyek részt ennek a kvázi himnusznak az újrafogalmazásában. Ez nem egy önálló dal eredetileg, hanem annak a Szent Ignác-musicalnek a része, aminek az ötlete a miskolci jezsuita gimnázium egyik lelkészének köszönhető.

Hogy ebből lett a pápalátogatás hivatalos dala, azt hiszem, az is a gondviselés munkája. Ha ez a dal nem születik újjá a pápalátogatásra, feltenném a kérdést, lett-e volna „himnusza” a pápalátogatásnak.

Fontos, hogy közösen örüljünk a Szent Atya látogatásának. Marci hívására azért fogtunk össze, mert azt gondoltuk, ez a dal a fiatalok és mindazok számára, akik meghallgatják, egy újabb meghívás lehet a találkozásra.

A dal fontos küldetése, hogy eljusson olyan emberekhez is a hír, hogy a Szentatyával közösen elmélkedhetünk, imádkozhatunk Magyarországon, akik nem mindennap találkoznak a hittel.

Ma reggel a zöldségesnél Kistarcsán is szó esett róla. Egy koncert utáni baráti beszélgetésben – nem vallásos környezetben – is felmerült ennek a dalnak a jelentősége, öröme, és hogy a pápa Magyarországra látogat. Olyan emberek tesznek fel kérdéseket, akik nem gyakorló vallásosak. Ezek a megszólítások a bizonyítékai annak, hogy a dalnak fontos küldetése van.

Valami olyasmire számítok, mint az eucharisztikus kongresszus záró szentmiséjén a Hősök terén: már az is megindító pillanat volt, hogy ott láttam a hatalmas kereszt alatt a Szentatyát. Az jutott az eszembe akkor, hogy együtt vagyunk a Jóistennel általa. Csodálatos érzés volt, hogy ennyi ember ugyanazt gondolja, és hogy át tudtuk adni magunkat annak a szeretetnek, figyelemnek, szemlélődésnek, amivel képesek voltunk befogadni a Szentatya üzeneteit.

Biztos vagyok benne, hogy most is lesznek olyan gondolatai, amikre nem is számítunk, melyek új felismerést és megértést adnak az evangéliumról és a hitünk okáról.

Annak nyomán, hogy hírnöke lettem a NEK-nek, és beszélnem kellett a hitemről, mások is felbátorodtak. A hírnökség nem múlik el egyik pillanatról a másikra, remélem, soha nem is fog elmúlni.

A dallal kapcsolatban: annyira evidens volt, hogy erre igent mondok. De ha lett volna még három másik dal, azokat is szívesen vállaltam volna. Most nem nekem kellett mérlegelni, a Jóisten ezt adta elém.

Forrás és teljes cikk: Magyar Kurír

Kiemelt kép: Facebook