Néhány tucat izgága tanárféle, már ki tudja hányadszor, újra sztrájkot hirdetett. Ismét telesírják a baloldali sajtót sérelmeikkel, megint felolvassák követeléseiket, újra tanítványaik és azok szüleinek idegszálaival játszanak. Unásig ismerős a forgatókönyv. Követelnek. Mindent. Tanszabadságot, fizetésemelést és mindent, ami az eszükbe jut. Szabadságon amúgy ezt a mindig mindenkinek mindent megengedni liberális álláspont minél többszöri ordibálását értik.
Vonulást szerveznek valami forgalmas úton, jönnek a hangosbemondós emberek, kiterelik az iskolásokat, a középiskolás diáklányok ocsmány feliratokkal és trágár szövegekkel fognak tetszelegni leginkább önmaguknak.
A pedagógus szó ma már lényegesen tágabb kört jelöl meg, mint akár húsz évvel ezelőtt. Azonban még így is, a verbális szinten legalábbis százezresnél nagyobb létszám elég pontosan jelzi az arányokat. A döntő többséggel szemben, abból kiszakadva hőzöng néhány tucat tanár. Eszelősen ragaszkodnak a szovjet mintához, a kisebbséget többségnek titulálják. A mensevikek így lesznek szómágiával bolsevikok. Manapság, amikor a bölcsődei és óvodai dadusok, az úgynevezett tanár asszisztensek, a pedelluspótlékok is pedagógusnak számítanak, még inkább elszomorító annak a hangos csoportocskának a hőzöngése, amelyik már évek óta időről időre megtagadja a munkát. Szomorú is mindez, mert éppen azok mutatnak példát törvény nem tiszteletből, akik szaktárgyaik mellett az egyetemeken állítólag etikai, lélektani képzést is kaptak.
Jogkövetés helyett jogtalanság. A tanult ember tekintélye így foszlik semmivé, és így válhat mindenféle pedagógusmegmozdulás fő jelképévé a trágár fogalmazásokkal színre lépő fruska.
A legtöbbször úgy tűnik, a tanártársadalom tiltakozásra kényszerítő kisebbsége számára még mindig a lét határozza meg a tudatot. Leginkább több pénzt akarnak. Röpködnek a százalékok, ötven-, hetven-, százszázalékos azonnali béremelést követelnek. Hiába igyekszik viszonylagos türelemmel elmondani nekik minden sztrájkfellobbanás alkalmával az oktatásirányítás szakembere, hogy kettő év alatt a pedagógusbérek eddig sosem látott magasságba érhetnek. 2025-re a kormány hetven százalékkal, nyolcszázezer forintra emelné az átlagbért.
Azért ez a feltételes mód, mert ehhez uniós pénzek is kellenek. Igen ám, de az uniós forrásokat bedugaszolták. Az Európai Bizottság a magyar európai parlamenti képviselők hatékony közbenjárására. Erről maga, az egykor szintén pedagógusdiplomát szerző baloldali fővezér, Gyurcsány Ferenc nyilatkozott az egyik rádióban. Azt mondta, azért nem jönnek az uniós pénzek, mert csak akkor juthatunk hozzá, ha megdöntik a kormányt. A konzervatív-keresztény országirányításnak nem adnak. A hazudós, hadari beszédű, szakdolgozatlopó Gyurcsány még arról is felindultan vallott, hogy mindezt a magyar baloldali politikusoknak köszönhetjük. Ők voltak ott.
Akkor most hogyan is van ez? A pedagógustüntetések mögött mesterkedő ellenzék tehát ugyanazt teszi, mint az a néhány hőzöngő tanár: hazaárulásból igyekszik jobb érdemjegyet elnyerni.
Forrás: Magyar Hírlap
Szerző: Dippold Pál író
Kép: Havran Zoltán
