Aki az apostoli látogatásra érkezett Ferenc pápa első napjának részleteit figyelmesen és beleérző lélekkel, látó szemekkel kísérte, nem csak azt vette észre, amit a tv-közvetítések, a sajtófotósok, hírügynökségek a fontos beszédekből közöltek. Dr. Békefy Lajos írása.

Lényeges dolgok rejtőztek a részletekben, amelyekre nem tértek ki minden esetben a kommentárok, még ha talán észre is vették ezeket. Ferenc pápa pénteki napjának spirituális kamerával rögzített részleteiről számolunk be röviden.

Meghatódás beszéd ütem kihagyással – szavakon túli kommunikáció

Két alkalommal rögzítette a Lélek-kamera a látogatás első napján a meghatódás érzékelhető pillanatait. Nem csak azt, amit mindenki érzékelhetett, hogy a nagy és drága, biztonsági kísérő limuzinok között a pápa Krisztus 21. szamarán, a kis fehér Fiaton közlekedett.

Latin-amerikai szíve és értékrendje, a „szegények mindig veletek lesznek” (Márk 14,7) jézusi intés értelmében Vatikánban és Budapesten is ódzkodik a pompától. Egyértelmű az opciója: a történelmet és mindennapokat, a világ s az egyház eseményeit sajátos optikából szemléli.

Kamerájának fókusza egyszerre a kijelentés mennyei látószögéből és a szegények, a mélységek lakóinak alulnézetéből rögzít. A kettőt egyszerre, egyidejűleg, szinopszisban vonva be látásmódjába. És nem csak ezt vehette észre a kissé hasonlóképpen ilyen szentlelkes, pneumatikus-szinoptikus magas-mély lelki kandi kamerával szemlélődő ember.

Azt is, hogy a „gyalogpápa”, aki mostanság többször szorul gurulószékre, mint nem, ugyanúgy viseli fekete magas szárú fűzős cipőjét, mint pápaságának kezdetekor. Ezt a viselés módot is Argentínából hozta magával.

E két tartós sajátosság mellé ma két másik is felzárkózott. Az egyik a meghatódottság. Amikor Novák Katalin köztársasági elnökünk a pápa szófordulatával „Signora” hivatali tisztségét, a magyar nőiséget és keresztyénségünk magyar szentjeit is felsorakoztató ország-rangosító ünnepi köszöntő beszéde után Franciscus pápa belekezdett nagy ívű beszédébe, az elején és a végén kiesett beszéde üteméből, lendületéből. Nagy levegőt vett, hogy tovább folytathassa. Lehet vélni, hogy korával függhet össze a meghatódottság, ami nem jellemzi Krisztus földi helytartóinak beszédmodorát.

Talán ez áll közelebb a valósághoz, hogy Ferenc pápa Novák Katalin beszédét a szívével hallgatta, nem csak a fülével és értelmével. Ez fejeződött ki az beszédkezdeti ütemváltásban.

A magyar keresztyénség iránti tisztelete a beszéd végén újra jelentkező ütem kimaradásban is érzékelhető volt. Nonverbális, nem szándékos-tudatos, ezért mélyen őszinte kommunikációként, amikor megemlékezett azokról az argentínai magyar szerzetes nővérekről, akik hazánkról vittek hírt jó 15 ezer kilométerre, Buenos Airesbe, az ottani Jorge Mario Bergoglio érseknek. Amikor felemlítette többszöri és emlékezetes találkozását velük, ismét ütem kihagyást jelzett meghatódottság…

A „szent csók” pápájaként a Szent István bazilikában

Az újszövetségi kijelentésben, Pál leveleiben (Róm 16,16; 1Kor 16,20; 2Kor 13,12; 1Thessz 5,26) és Péter apostol levelében (1Pét 5,14) olvasunk szent csókról, illetve a szeretet csókjáról (en filémati hagió, majd en filémati agapész – a szent csókról, a szent szeretet csókjáról, ami nem az erosz csókja). Ezzel köszöntötte Pál és Péter a gyülekezeteket.

Az ősegyházban, a kialakuló gyülekezetekben a szent csók, a jobbról-balról gyakorolt üdvözlési forma a közösségvállalás kifejezése, illetve az istentisztelet része volt. Tertullianus egyházatya egyenesen így fogalmaz: „Milyen imádság az, amelyikből hiányzik a végén a szent csók?”. Másutt ugyanő békecsóknak nevezi ezt a cselekményt. Augustinus egyházatya pedig feljegyzi, hogy mielőtt a hívek élnek az úrvacsorával, belső megbékélésük jeleként szent csókkal illetik egymást. A megbocsátás, a felejtés, sőt a tisztelet kifejezése is volt a szent sók.

Egészen a 13. századig tartotta magát ez a szokás, majd inkább a tiszteletteljes meghajlás jött „divatba”. A Szent István bazilikában – de nyilván már korábban másutt is – ezen Ferenc pápa változtatott.

Amikor a zsúfolásig megtelt templomba kíséretével tolószékben vonult be, középtájon észrevett egy tolókocsiban ülő férfit. Azonnal odairányította tolókocsiját, a székből előre hajolva megcsókolta a csonkított férfi ismeretlen kezét, aki valamit mondva neki, egy könyvet adott át. Aztán amikor boldog Brenner János paptestvére, Brenner József idős atya elsőként bizonyságtevő szavakkal köszöntötte a Szentatyát, felidézte, hogy családjukból mindhárom fiú pap lett. János testvérét 26 évesen kivégezte az antiklerikális hatalom. Beszéde végén odajárult a pápához, s mielőtt megcsókolta volna a pápai gyűrűt Ferenc kezén, a pápa megelőzte őt tisztelete jeleként, s megcsókolta idős paptársa kezét. A harmadik tisztelet csók, az agapé szent csókja Szent István királyunk hermájának járt ki. És ekkor is megtörtént az a bizonyos érzelmi ütem kihagyás, érezhetően nehezen szólalt meg.

Főpásztori intések

Beszédének sok átgondolandó tanítása, pásztori tapasztalatokból kiérlelt tanácsai között volt egynéhány, ami protestáns fülemet is jó értelemben megütötte. A nagy üzenetek között a kis bölcseletek. Például: jobban kell a tabernákulumra figyelni, mint az internetre. Aztán: a hitvallás fontosabb, mint az ideológiák. Amit pedig már szinte refrénszerűen, humorba oltva a bazilikában is elmondott papoknak és püspököknek, szerzeteseknek és nővéreknek, hitoktatóknak és diakónusoknak:

Ne pletykálkodjatok! Az egyház egyik legveszélyesebb kísértésének jelölte meg az ördög ezen bomlasztó módszerét.

De mit lehet tenni ellene? Ferenc pápa válasza: imádkozni, illetve elharapni nyelvünket, amikor ez a kísértés fellép…

Az ember a részletekben rejlik – még ha pápa is. Jó volt látni és észrevenni ezeket az „apróságokat”, melyekben a katolikus egyházfő protestáns szívünkhöz is közelebb lépett emberként, keresztyénként…

Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma

Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt