Nyakló nélkül megy a médiában meg a mindennapi írásban és beszédben a nyelvi fennhéjázás. Példa erre a filozófia főnév parttalan jelentésbővülése, a szövegkörnyezetbe nem illő alkalmazása.  

A nemegyszer szemléletes, de öncélúan nagyzoló szavak, kifejezések, funkció nélküli túlzások áradata zúdul ránk a médiából, s terjed a közbeszédben. Így például sajátos jelentésre tett szert a filozófia főnevünk az üzleti élet nyelvében: ’működési elvek, törekvések, módszerek összessége’; például: „Cégünk filozófiája: kiváló minőségű terméket adni elérhető áron.” A „jót kínálni kedvező áron” típusú, gyakori szlogen mellett egy-egy vállalat, üzlet „filozófiája”-ként  többek között ilyen célokat, törekvéseket olvashatunk a reklámnyelvben, a médiában: tisztelet az emberek és a természet iránt, emberközpontúság, az életminőség javítása, eddig példátlan, új innovatív termékek megalkotása stb. Csakhogy ez egyik sem a vállalat, a cég, az üzlet filozófiája, hanem irányvonala, működési, üzletpolitikai alapelve, vezérelve, törekvése, célja, stratégiája, módszere stb.

S – mint a divatszavak szoktak – burjánzik ez is, egyre meglepőbb területekre kalandozik el az írásban és a beszédben. Van már „filozófiája” a péksütemény készítésének éppúgy, mint a főzésnek vagy a takarításnak… Találkozunk vele a sportban is: a rangidős autóversenyző „kitart a csapat filozófiája mellett: »Amikor elértünk ehhez a szezonhoz, hogy egy olyan autót akartunk építeni, mely erős lesz az egész év folyamán, és ezért végeztünk el annyi változtatást az autó kinézetét illetően.«” Használják a foci világában: „Az erőskezű szakember saját labdarúgó-filozófiája szerint látott munkához, amelynek lényege: nem kell feleslegesen cifrázni a játékot, az a fontos, hogy legalább egy góllal többet rúgjanak, mint az ellenfél.”

A süteménykészítésnek, a főzésnek vagy a takarításnak – pontosabb szóval – a fogásairól, technikájáról, szisztémájáról beszélhetünk. Az említett együttesnek pedig inkább munkaterve, elhatározása, motivációja, elgondolása, célkitűzése, az idézett edzőnek elképzelése, álláspontja, koncepciója van a szóban forgó témában.

Napjainkban személyekre vonatkoztatva is hódít ez a szó. Ilyenkor többnyire jócskán kilóg a szövegből. Hangzatos, egyszersmind mulatságos túlzások a médiából, a sajtóból: „A műsorvezető filozófiája, hogy sokan otthon azért nem készítenek édességeket, mert első látásra igen bonyolultnak tűnnek, de ő bebizonyítja nekünk, hogy a legtöbb édesség elkészítéséhez csak néhány trükköt kell elsajátítanunk”. E szövegben pontosabb ez a megjelölés: a műsorvezetőnek az a tapasztalatra alapozott véleménye, hogy…; a műsorvezető úgy véli, úgy gondolja, hogy… Vagy: a műsorvezető tudomása (benyomása) szerint sokan… Hasonló példák: „17 éves lány filozófiája: légy mindig mindenben őszinte”; egy úgynevezett celeb „filozófiája: a főiskolásokra ráfér az egészséges étel”; „A férfi még nem tett ugyan semmi olyat, amivel megbánthatná, de sosem lehet tudni. Jobb megelőző csapásokat mérni, mint megalázó helyzetbe kerülni – ez volt a lány filozófiája.”

Fülep Lajost, Hamvas Bélát vagy Karácsony Sándort; Augustinust, Nietzschét vagy Gadamert, ha élnének, bizonyára a sárga irigység emésztené amiatt, hogy a citált világrengető gondolatok nem nekik jutottak eszükbe… Komolyra fordítva: az említett 17 éves lánynak lehet életmottója, jelmondata, a szóban forgó celebnek vélekedése, meglátása, a másik lánynak egy bizonyos élethelyzetre, párkapcsolati állapotra vonatkozó taktikája, elgondolása. De az idézett közléseknek semmi közük a bölcselethez, bölcselettudományhoz.

A filozófia szót tehát tanácsos megőrizni eredeti jelentésében: „A természet és a társadalom, a gondolkodás és a megismerés fejlődésének legáltalánosabb törvényeit kutató és rendszerező tudomány; bölcselet.”

Arany Lajos