Nemrég beszélgettem egy fiatal sráccal. Húsz éves. Azt mondta, újra fogják választani Karácsonyt. Garantáltan.
Mert a húszévesek istenítik őt. Mert Karácsony számukra egy idol. Aki laza, aki nem tanult, csak ímmel-ámmal, mégis lett valaki, aki még nyelveket sem beszél, és lám-lám: főpolgármester. Bizonyíték, hogy így is lehet, nem csak munkával, kitartással, szorgalommal.
Aki lazán szembe megy az akarnok, szabályokat megfogalmazó hatalommal és mégsem tesznek vele semmit.
Tehát Karácsony az erősebb, okosabb.
Azt mondja, Gyurcsányt is Istenítik, mert hozzájuk hasonlóan szarik a szabályokra, mert piál, és az de menő!
Mert ezek az emberek nem olyan merevek, hogy megmondják nekik, mit kell tenni, hogy tanulni kell, meg dolgozni. Vagy tisztán tartani a szobát és nem eldobni a szemetet. Időben lefeküdni.
Ma a káosz a menő. A szabálynélküliség.
A fiatalok erre a szabadságra vágynak, hogy ne kelljen felelősséget vállalni semmiért, hogy mindent a saját ritmusokban élhessenek meg, mert ha valaki más ritmust, értékrendet, esetleg munkát kényszerít rájuk, az diktátor.
Ha a szülő követel, akkor a szülő a diktátor, ha a tanár, akkor a tanár a diktátor, ha a hatalmon lévő politikusok, akkor ők a diktátorok. Mindenki diktátor, aki szabályokat állít fel.
Azt mondta ez a fiatalember, hogy minden Budapesten élő barátja így gondolkodik.
Mind.
Éreztem, hogy ő lassan már nem mer ezekben a témákba véleményt formálni, mert nem szeretné önmagát kizárni a korosztálya köréből.
Éreztem, hogy nagyon kényelmetlen számára a beszélgetés.
Valami itt rettenetesen elromlott. Rettenetesen.
Beteg, lusta, agresszív és inkompetens gyerekek és felnőttek váltak mára korunk vélemény- és értékformálóivá.
Gréta Thumbergek és Pankotai Lilik üvöltenek önmagukból kikelve kompetens, okos, vezető beosztásban lévő emberek arcába és a világ némán tűri. Sőt…
A nyelvi kliséink nagyon erős attitűdformáló hatással bírnak.
Amikor én voltam gyerek a felnőttektől a következő téves-eszme mondatokat hallottam:
„Tanulj, hogy ne kelljen dolgoznod.”
Szerintem nagyon sokan hallottuk ezt a klisét. Aztán rájöttünk, hogy a tanulással is kell dolgoznunk.
A mai gyerekek számára a csapból is az folyik, hogy
– légy a magad ura, (tehát senki mást ne tűrj meg magad felett);
– éld meg a pillanatot (nem kell a jövővel törődnöd);
– légy szabad, ne robotolj, ne légy rabszolga (tehát aki dolgozik az nem szabad, az robotol, az rabszolga);
– valósítsd meg önmagad, bármi lehetsz, csak akarnod kell (talán ez a legfélelmetesebb hit-csapda, mert azt közvetíti, hogy nem kell semmiért megdolgoznod, elég csak akarnod).
Lesznek itt még óriási csalódások és óriási frusztráció.
És ezek a fiatalok, nincsenek kétségeim, képesek a világot lángra lobbantani dühükben, hisz nem dolgoztak meg érte.
Na, most hiányzik nagyon az a pár autoriter nevelési elem, amit a Vekerdi-féle liberálisok, tűzzel vassal irtottak.
Forrás: Facebook
Kiemelt kép: HírTv
