A fejlesztés ma már ott tart, hogy vizuális partnerként lehet „csevegni” az MI-partnerünkkel. Ennek során ebben a német adásban be is mutattak egy csinosnak mondható fiatal lányt, akiről később kiderült, hogy mesterséges, csupán egy digitális „lény”, aki valójában nem is ült ott a beszélgető partnerek között.

Néhány napja a német TV-ben egy rövid beszélgetést láttam a mesterséges intelligenciáról, rövidítve az MI-ről, illetve az angol – artificial intelligence – kifejezést használva, az AI-ről.

A téma már alapjában véve is érdekes, mivel az MI – mint a számítástechnika egyik ága –, céljául tűzte ki, hogy az informatikai gépeket intelligenssé teszi. Ebben az összefüggésben, az intelligencia alatt azt a tulajdonságot kell érteni, amely képessé tesz egy élőlényt (beleértve az embert is) arra, hogy megfelelően és előrelátóan cselekedjen a környezetében. Ehhez tartozik az érzékszervi benyomásokra való képesség és reagálás, a szerzett információ befogadása, feldolgozása és tudásként való tárolása, valamint a különböző nyelvek megértése a problémamegoldás elérése érdekében. Vagyis, igen csábító lehetőségek.

A fejlesztés ma már ott tart, hogy vizuális partnerként lehet „csevegni” az MI-partnerünkkel. Ennek során ebben az adásban be is mutattak egy csinosnak mondható fiatal lányt, akiről később kiderült, hogy mesterséges, csupán egy digitális „lény”, aki valójában nem is ült ott a beszélgető partnerek között. Mindez meglepő élményt nyújtott, mert kellemes hangja és bájosan csodálkozó szemei voltak, formás ajkai pedig a kiejtett szavaknak tökéletesen megfelelően mozogtak, sőt még egy-egy pillanatra a nyelvecskéjét is megláthattuk.

Hihetetlenül életszerű volt!

A „leány” a műsorban feltett összes kérdésre korrekt választ adott, és mindemellett még biztató megértéssel tekintett vissza a kérdezőjére, ha az valamelyik kérdését esetleg nem elég érthetően tette fel neki.

Persze itt rögtön megjegyzem – már csak a női olvasóim kedvéért is – hogy természetesen lehetnek férfi MI válaszadó partnerek is, bizonyára azok is csinosak, jó vágásúak. Sőt, a magam részéről kajánkodó csipkelődésként még hozzáteszem, hogy „alig várom”,  mikor fog ide is betörni a genderőrület, és lesz egy harmadik nemű válaszadó is. Vagy – urambocsá‘ – netán negyedik, ötödik és sokadik nemű is, hogy kielégíthessék az eddig „ismert“ 72 (plusz áfa?) nemi identitás képviselőit.

A látottakon felbuzdulva rákerestem  világhálón egy releváns linkre. No nem a leány miatt, aki ott, a szemeit bájosan forgatva válaszolgatna nekem, hanem egy olyan MI-programra, amely az írásban feltett kérdéseimre, írásban ad választ. Mert ugyebár – mint ahogy azt egykor Caius Titus szenátor is megfogalmazta – a szó elszáll, az írás megmarad: „Verba volant, scripta manent”.

Summa summarum: érdekelt, mennyire bízhatok meg az MI válaszaiban.

Abból indultam ki, hogy a válasz-információ csomagokat valakinek vagy valakiknek be kellett táplálnia a memóriájába. Mert azért ne felejtsük el, hogy a mesterséges intelligencia nem saját kútfőből meríti válaszait, mivel neki nincs intelligenciája – magyarul „nincs magához való esze” –, csak tárolt információja.

Mindezt pedig programozók sokasága, sőt azoknak a hálózata táplálja a szisztémába, évek hosszú munkájával, akik – és ezt ne felejtsük el! – a valódi intelligencia képviselői. Vagyis, az embernek nevezett homo sapiens tagjai, így közel 200 000 éve gyűjtik és adják tovább az összegyűjtött információkat – egyik generációról a másikra.

Ugyanakkor az ember nevezetű lénynek akad egy nagy hibája is, mégpedig, hogy nem tévedhetetlen. Ahogy a mondás is tartja: „tévedni ember dolog”. Emiatt váltam kíváncsivá, és tettem próbát. Meg akartam tudni, hogy az ember nevezetű faj által betáplált információk helyesek-e az MI kreációban.

Az első kérdésemet németül tettem fel a ChatGPT-nek; szó szerint idézem a beszélgetést:

Én (németül): „Számít-e neked, hogy magyarul vagy németül teszem fel a kérdéseket…? Van-e különbség emiatt az általad elérhető információforrások felhasználása tekintetében?”

ChatGPT (németül): „Mesterséges intelligenciaként több nyelven, köztük magyarul és németül is tudok kommunikálni, és bármelyik nyelven megértem és megválaszolom a kérdéseidet. Válaszaim a képzési folyamat során rendelkezésemre álló információk, valamint az interneten elérhető adatok alapján készülnek. Az, hogy pontos és teljes körű választ tudok-e adni Önnek, attól függ, hogy mennyire hozzáférhetőek és milyen minőségűek azok az információk, amelyekhez hozzá tudok férni. Ha azonban konkrét kérdése van, mindig igyekszem a rendelkezésre álló információk alapján a legjobb választ adni.”

Ezután magyarul folytattam.

Én: „Ugyanis, vannak olyan csak magyarul megjelent cikkek, amelyek a német online világban még nem jelentek meg. A kérdésem: ha én ezzel kapcsolatban németül teszem fel a kérdést tudsz-e a magyar online információra is rámenni?”

ChatGPT (ismét németül): Mesterséges intelligenciaként képes vagyok hozzáférni az internetről származó információkhoz, függetlenül attól, hogy milyen nyelven tették közzé azokat. Tehát ha vannak olyan magyar nyelvű cikkek, amelyek németül nem érhetőek el, lehet, hogy meg tudom találni őket és információt tudok nyújtani belőlük, ha elérhetőek az interneten és hozzá tudok férni.

Erre megköszöntem a válaszát, mire így válaszolt, ezúttal már „ő” is magyarul:

„Szívesen! Ha bármilyen további kérdése van, kérem, ne habozzon kapcsolatba lépni velem.”

Meg kell mondanom, tetszeni kezdett a dolog, ezért másnap feltettem neki a kérdést, hogy ismeri-e ezt a latin idézetet: „Quosque tandem abutere Catilina”, amelyet még a gimnázium 3. osztályában tanultunk, így ismertem az eredetét. Vizsgáztatni akartam, na…

ChatGPT válasza: „A quosque tandem abutere kifejezés valójában egy latin kifejezés Cicero In Catilinam című beszédéből, amelyet Kr. e. 63-ban mondott a római szenátusban. A teljes mondat így hangzik: Quo usque tandem abutere, Catilina, patientia nostra?, ami lefordítva annyit tesz: Meddig élsz még vissza a türelmünkkel, ó Catilina? Cicero a római szenátus egyik tagjához, Lucius Sergius Catilinához szólt, aki részt vett a római kormány megdöntésére irányuló összeesküvésben. Cicero arra figyelmeztette Catilinát, hogy tettei tűrhetetlenek, és a szenátus nem fogja hagyni, hogy továbbra is visszaéljen türelmükkel és toleranciájukkal. Manapság a quosque tandem abutere kifejezést gyakran használják arra, hogy kifejezzék a csalódottságot valakivel szemben, aki elfogadhatatlanul vagy sértően viselkedik, és aki túl messzire ment a tetteiben.”

Mivel a válasz meglepően korrekt volt, elkönyveltem magamban, hogy az MI jó dolog és jól működik. De az örömöm korainak bizonyult.

Egy ideig ezután nem „találkoztam” az MI-vel. Talán már meg is felejtkeztem volna „róla”, ha az egyik nap, Zsigmond magyar király és német-római császár Dürer képével kapcsolatban nem kerestem volna az egyik írásomhoz, a festményen látható címerek jelentését, illetve eredetét. Több mint félnapos kutatgatásomba került – az itthoni könyveim átlapozása és a világhálón történt búvárkodásaim után –, míg végre megtaláltam a választ, a 19. század végén megjelent Szalay–Baróti: A magyar nemzet története című könyvének, a Zsigmond kora (1387-1437) részében. Aztán hirtelen felébredt bennem ismét a kíváncsiság, vajon tudna-e erre is választ adni az „én” mesterséges intelligenciám, és hogy hamarabb kaptam volna-e meg a válaszomat az MI segítségével? Így megkérdeztem:

Én: „Milyen címereket látunk Albrecht Dürer, 1509 körül Zsigmond királynak készített festményén?”

Dürer Zsigmond királyról és császárról készült festménye, amely a nürnbergi városházán látható.

ChatGPT: „Az Albrecht Dürer által készített Zsigmond király portréján (1509 körül) több címer is látható. Az egyik címer a király jobb oldalán található, és a cseh-morva-sziléziai hercegséget jelképezi, amelynek Zsigmond király uralkodása idején volt a kormányzója. A címer egy sasfészket ábrázol, amelyben három fióka van, és a sas csőrében egy kígyó van. A másik címer a király bal oldalán található, és a magyar királyságot jelképezi. Ez a címer három domború hegyet ábrázol, amelyek között egy tölgyfa áll, és a hegyek alatt az Árpád-házi sas látható. Ezen kívül a festményen a király mellkasán is látható egy címer, amelynek jelképeit azonban nehéz pontosan meghatározni.”

Mivel ez a válasz teljesen hibás volt – mondhatnám badarság –, amit az én a félnapos „nyomozó” munkám után bátran kijelenthetek, így ezt válaszoltam:

Én: „Ez sajnos tévedés! Valójában ezen a festményen, amely a nürnbergi városházán található, és Zsigmondot a német császári koronázási diszében ábrázolja, a kép bal oldalán, fent a NÉMET birodalmi címer látható, a császár feje felett, középen a CSEH, jobbról a MAGYAR címer (a kettős kereszttel); majd a baloldalon, a német birodalmi címer alatt, a MAGYAR piros-ezüst sávozású (úgynevezett pólyás) címer, és ezzel szemben, a jobb oldalon pedig a BRANDENBURGI címer látható. Ezt tessék korrigálni, mert a megadott információd téves volt!”

ChatGPT: „Elnézést kérek az előző válaszomért, tévedtem. Köszönöm a helyesbítést és a pontosítást.
Az Albrecht Dürer által készített Zsigmond király ábrázolásán látható címerek valóban a NÉMET birodalmi címer, a CSEH címer, a MAGYAR címer és a BRANDENBURGI címer. A német birodalmi címer a kép bal felső sarkában látható, fölötte a császár koronája lebeg. A cseh címer középen, a magyar címer jobbra, a brandenburgi címer pedig a kép jobb alsó sarkában látható. Köszönöm a pontosítást.”

De ekkor megint tévedett az MI, ezért ismét javítottam.

Én: „A német birodalmi címer felett NEM LEBEG a császár koronája, ez megint tévedés. A császári korona Zsigmond FEJÉN látható.”

ChatGPT: „Ismételten elnézést kérek a pontatlanságokért az előző válaszaimban. Valóban tévedtem, amikor azt állítottam, hogy a német birodalmi címer felett lebeg a császár koronája az Albrecht Dürer által készített Zsigmond király ábrázolásán. Továbbá helyes, hogy a császári korona Zsigmond fején látható a képen. Köszönöm a pontosítást és javítást.”

Erre a válaszom: „Szívesen!”

ChatGPT: „Rendben, van még valami, amiben segíthetek?”

Én: „Nem. Köszönöm szépen.”

ChatGPT: „Nagyon szívesen! Ha bármikor lenne további kérdésed, ne habozz visszatérni hozzám!”

Ezzel befejeztük az egymással folytatott konverzációnkat, miközben ezen az utolsó mondatán elmosolyodtam. Ugyan szépen és jól hangzott, valóban udvarias búcsúzkodás volt, de hiába biztatott – nagyon is habozni fogok a jövőben! Most szerzett tapasztalatom alapján ugyanis egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy mindenkor pontos választ kapok a rendszertől.

Természetesen régebben is akadtak differenciák bizonyos információforrások között, amelyeknek legtöbbször nem is annyira tudásbeli, hanem sokkal inkább politikai okai voltak. Így például tudtuk, hogy van különbség a Révai Nagy Lexikon és az Új Magyar Lexikon között. Mivel azonban tudatában voltunk, ennek a szellemében forgattuk a köteteket. Tudtuk, hogy amikor valamelyik politikus, vagy történelmi személy után keresgéltünk a lexikonban, melyikből mikor és mit kell elfogadnunk.

És pont ez az, amit a mesterséges intelligenciánál nem tudunk! Honnan származik a keresett információ, azaz milyen indíttatással és mely forrásokból került betáplálásra?

A legérdekesebbnek azonban azt találtam, hogy válaszaim és korrekcióim alapján, a ChatGPT tőlem is tanult – és épp ez lenne az MI lényege. Hogy a feltett kérdésekből és a korrekciókból is képes tanulni.

Viszont ha ez így van, akkor bárki „taníthatja”, sőt, véletlenül vagy akár szándékosan hamis információval is elláthatja. Az pedig lássuk be: igen veszélyes.

Így hát akármilyen bájos hölgyek is adják nekünk a biztosnak látszó válaszukat, mindig résen kell lennünk, mert nem minden információ „tuti”.

Kétségtelen, hogy előbb vagy utóbb tökéletesedni fog a rendszer – annak tükrében, hogy mennyi ismeretet tárol –, de addig (és én azt hiszem utána is) szívesebben nyúlok a könyvespolchoz, vagy veszek részt olyan élő előadásokon, ahol valóban intelligens embereknek tehetem fel a kérdéseimet, amelyekre ők válaszolnak, és talán kíváncsiak lesznek az én véleményemre is.

Mert ez az interakció az, amely az emberi intelligenciát élesíti és tudásunkat fejleszti.

Szóval maradok analóg, ódivatú tisztelettel…

(TTG)

Kiemelt kép: Pixabay