Boros Imre: Miért nem kell euró?

Léteznek olyan globalista toposzok, ismételgetett „követelések”, amelyek látszólag egy-egy ország (esetünkben hazánk) számára előnyösnek tűnhetnek, valójában azonban egyáltalán nem veszélytelenek. Ilyen az az állandóan hangoztatott vélemény, hogy be kell vezetnünk a nemzeti fizetőeszköz, vagyis a forint helyett az eurót. De a „gonosz” Orbán-kormány ezt nem teszi, ezért ha jönne a világmegváltó Dobrev, ő majd megtenné.

Némi túlzással ez az ígéret hasonlatos a „holnap lesz fácán” kijelentéshez, két okból is. Egyrészt – remélhetőleg – Dobrev nem jön, másrészt közel sem olyan szép a menyasszony, mint ahogy ezt állítják. Amikor jó néhány uniós tagállamban bevezették a közös pénzt, az a németeken kívül majdnem mindenhol drámai áremelkedést is jelentett. Jogos tehát a kérdés: biztosan kell nekünk az az euró?

A választ Boros Imre közgazdásztól hallhatták azok, akik részt vettek Dombóváron a kihelyezett Civil Akadémia estjén.

– A euró nem az, mint aminek elképzelték. Tulajdonképpen az euró a dollár kisöccse, ezt 2008-ban lehetett nagyon világosan meglátni, amikor is ugye gyakorlatilag Amerikából a válság egy karmozdulattal átjött Európába. A vesztett tételeket becsomagolták szépen és Európában lévő bankokat borogattak fölfele. Tehát tulajdonképp

az euróra nem úgy érdemes gondolni, mint ami lett volna, hanem úgy, ami lett. Ami lett, az meg nekünk szerintem marhára nem kell. Nagyon nem kell.

Nem véletlen, hogy például a svájciak se nyúltak bele, a norvégok se, pedig ők aztán masszívan a nyugati világnak a részei. De egyelőre még nem nagyon tették fel a kezüket. És miután kényszer alatt nem vagyunk, csak baloldali…

Ja bocs, baloldal. Utálom ezt a kifejezést, nincs baloldal Magyarország régen és baloldal utoljára talán Kéthly Annáék alatt volt, illetve még az MSZMP-ben is volt egy baloldali szárny, az, aki népben, nemzetben gondolkodott. Mit tudom én Szűrös Mátyás meg Pozsgai, esetleg Németh Miklós, egy kis csapat, egy kisebb ilyen kis társaság.

Tehát nem baloldal:  glo-ba-lista!

Ezt úgy tanultam meg, hogy az osztrákoknál voltam elmondani nekik, hogy van ez a devizahiteles svindli. Komolyan mondom a sógorok csak néztek. Ők nem tudták, hogy ez ekkora nagy disznóság. Aztán vacsora közben mondom, hogy jobboldal, baloldal.

Erre azt mondták, hagyjuk már ezt a jobb meg bal oldalt. Mi nem így osztályozzuk (ezek a ottani Szabadságpárt emberei voltak), mi úgy vagyunk, hogy van, aki Ausztriáért dolgozik, meg vannak ezek a sz..háziak, akik meg ellene dolgoznak. Tehát a mai baloldal tökéletesen globalista, de hát ez már abszolút világos. Hát honnét kapják a lóvét, hol vannak kiképezve? Hova viszik be a haverjaikat, a gyerekeiket különféle ösztöndíjakra, csak ezt kell megnézni. Felejtsük el a jobb meg a bal oldalt. A jobb és a baloldali gondolkodás helyett vegyük fel a nemzet érdekét, mert abba a baloldali elemek pontosan bent vannak. A népjólétet, a család ügyét. Vannak informális baloldali értékek és nemhogy szégyellni kell, büszkének kell rá lenni. És az a kormány, aki ezt bevállalja, az nem jobboldali, hanem nemzeti érdekű. Meg vannak ők, ahogy a  sógor mondta, az a sz…házi brigád. Na szóval ezt azért mindenképp szükségesnek tartom elmondani.

Kanyarodjunk vissza az euróra.

Ha egy pénzt abban az országban irányítanak, hozzák forgalomba, vonják ki, amelyik országról szó van, akkor az a nemzeti szuverenitás része, mert a forintért a magyar nemzeti bank felel intézményileg, a magyar nemzeti bank pedig az állam tulajdonává. A magyar szuverenitás része. Ha meg euróról van szó, azt meg valahol máshol bocsátják ki és adott esetben megmondják, hogy abból jut nekünk vagy nem jut, vagy mennyi jut.

Na most ugye nyilvánvalóan érzik ezt a mérhetetlen részrehajlást, ami most adott esetben Európában itt-ott-amott tapasztalható. Még a lengyelek sem érdemlik ki, hogy megkapják azt a pénzt, ami nekik jár. Pedig ha valakik mindent megtesznek ebben az ukrán háborúban, hát a lengyelek turbóra járatják magukat annak az ügyében. Ennek ellenére az nem elég ahhoz, hogy – ha pesti szóval akarok élni – ne szívassák őket.

Tehát igen, a pénz nemzeti szuverenitási kérdés, ha azt kiadjuk a kezünkből, akkor a nemzeti szuverenitásunk egy darabját viszik el.

Az olyan, mint hogyha a Mátyás templomot az amerikai milliárdosok becsomagolnák, szétszednék darabonként és valahol New York Cityben állítanák fel.

Akár be is lehet dönteni egy ország gazdaságát, lásd Görögországot. Persze úgy is be lehet dönteni, hogy van nemzeti pénz. Ennek többféle technikája van természetesen, de hogyha a pénz irányítása, annak a kamatszintje, árfolyamszintje, annak a mozgatása és a védelme nem hazai kezekben van, akkor nem nehéz belátni, hogy sokkal könnyebb valakivel kibabrált, mint így. Mert így is lehet. Azért azt nem mondtam, hogy nem lehet. Dehogynem, a forintot is lehet fúrni, támadni, megsortolni és így tovább, de legalább akkor az én kezemben is fegyver van. A másik esetben viszont fegyvertelenül állok és nézek csak. na már megint mi van?

Megtehetik például, hogy lezárják a számlánkat.Mit tett például Kanadában a tüntető kamionosokkal az a kis (….) Trudeau? Zárolta a számláikat, hogy ne tudjanak gázolajat tankolni. Aztán mi van?

Aztán ott a másik mese, az, hogy nem kell a készpénz. Jaj, az nagyon rossz, a készpénz. Jaj, az nem kell. Nem azt mondom, hogy a készpénzforgalmat nem kell korlátozni. Igen, kell, mert nekem ne mászkáljanak gengszterek 10 meg 100 millió forintokkal itt jobbra-balra. Tehát meg lehet mondani, hogy bizonyos tranzakciókat kötelesek számláról intézni, de az, hogy a készpénz kiiktassuk a fizetési forgalomból, az egy alapvető emberi szabadságjogban történő korlátozás.

Képzeljék el azt a helyzetet, hogy X.Y.Z. egy olyan helyzetben van, amikor éppen mondjuk a hatalomnak nem tetszik a képe. Csak szólnak a banknak, zárolják a számlát. Nem tudja kifizetni a lakbért, a villanyt, gázt, nem tud élelmiszert vagy benzint vásárolni, satöbbi. Tehát nem kell készpénz nélküli társadalom, sőt én azt támogatnám, hogy az alkotmányba nyomják föl szépen ezt, mert az Alaptörvényt csak kétharmaddal lehet megváltoztatni. Másként meg lehet a veszélye annak, hogy valakik elhitetik az emberekkel, hogy az milyen jó. Most nagyon megy ez a libsi duma, és a készpénz nélküli társadalomról szóló mesék lassan olyanok, mint a kábítószer, könnyen rá lehet szoktatni a tájékozatlan polgárokat.

Szerző és fotók: civilek.info