Mára egy fentanillal és nyugtatókkal elbódított, a drogosok és a bűnözők terrorjának kitett, lerobbant infrastruktúrájú, döbbenetesen kettészakadt USA-t látunk. Pedig nekünk szükségünk van arra, hogy az USA a nyugati világ vezető ereje maradjon.
„Amióta az USA a brit világbirodalom helyébe lépett, egyre jobban hasonlít elődjére. Megtagadta forradalmi, plebejus eredetmítoszát. Arisztokratikus köztársasággá vált, ahol az új elnökök egyre inkább elnöki dinasztiákból kerülnek ki, miközben a brit uralkodóház mintájára családtagjaik celebekké és politikai szereplőkké válnak.
A nép választott képviselői megbízásaikat nemzedékeken keresztül gyermekeikre hagyományozzák és egyre jobban kasztosodnak.
A meritokratikus elvet, ami az USA erejét és teljesítőképességét szavatolta, felváltotta a pozitív diszkrimináció, ami folyamatosan újabb »áldozati« csoportok előnybe részesítésével kapcsolja ki a minőségbiztosítást.
Az USA pragmatikus, bizniszorientált, a gazdaságra fókuszáló jellege mára eltűnőfélben van, helyébe a kommunizmusból jól ismert ideológiavezéreltség lépett. A progresszívizmus vált a legfőbb parancsolattá, az ideológiai indoktrináció a szocialista tábor ötvenes éveinek »lelkes« időszakára emlékeztet.
Az USA, hasonlóan az egykori brit világbirodalomhoz, permanens háborúkat vív a világ minden pontján. Hogy csak egy párat említsünk: Vietnámban, Afganisztánban, Irakban, a Balkánon, Ukrajnában.
Mindenhol beavatkozik, mindenhol óberkodik.
Demokráciát exportál, káoszt idéz elő, színes forradalmakat rendez és amerikanizálni próbál. Egykor a szabadság, a lehetőségek, a születési előjogoktól mentes szabad emberek sikeres társadalmának ígéretét közvetítették a világ felé.
Ezt hívtuk amerikai álomnak.
Mára egy fentanillal és nyugtatókkal elbódított, a drogosok és a bűnözők terrorjának kitett, lerobbant infrastruktúrájú, döbbenetesen kettészakadt USA-t látunk. Határait nem tudja biztosítani, városaiban nem tud rendet tartani, a bűnözést nem tudja, vagy nem akarja megfékezni.
Stockphoto
Elitjét mindez egyáltalán nem foglalkoztatja, mert minden energiáját leköti a gyűlölködés és egymás kölcsönös ellehetetlenítése. Az USA-t a rajta uralkodó mélyállam lerántotta a mocsárba. Túlélését kizárólag újabb és újabb háborúkkal tudja biztosítani. Külső ellenség nélkül már rég darabjaira hullana. Ezeket az újabb és újabb ellenségeket brit mesterei szállítják nekik.
Ők ugyanis már száz éve abban a bizniszben vannak, hogy mások, köztük az amerikaiak vérén elbábozzák, hogy még mindig számítanak.
Pedig, nem.
Anglia egy szétszakadás szélén egyensúlyozó, jelentéktelen kis szigetország, ipar, termelés, innováció, önellátásra képes mezőgazdaság nélkül.
Egyedül arroganciája és az arca a régi.
Igazán idegesítő.
Az USA minden erejét leköti, hogy hegemóniáját megőrizze. Pedig az időt nem tudja visszaforgatni. A többpólusú világrend kialakulása már folyamatban van. Ezt kéne tudomásul venni és elkezdeni a megváltozott feltételekhez alkalmazkodni, azokból a lehető legtöbbet kihozni.
Szükségünk van az USA-ra
Mert nekünk szükségünk van az USA-ra. Arra, hogy a nyugati világ vezető ereje maradjon. Ehhez azonban rendbe kéne szednie magát, vissza kellene térnie azokhoz az értékekhez, amikért csodáltuk és irigyeltük. És főleg le kéne jönnie a brit imperializmus majmolásáról.
Újra a szabadság, a meritokrácia, a pragmatizmus, a teljesítménykultusz, a méltányosság földrészévé kéne válnia, és fel kéne hagynia avval a projekttel, hogy az egész világot egy átnevelő intézetté változtassa. Arra ugyanis senkinek sincs szüksége.
Az amerikai álomra lenne.”
Schmidt Mária teljes írása a Látószögblogon olvasható!
