Európa maga után hagyta a békés kavalkádot, és helyette háborús örvénylés közepébe kényszerült. Ha elemezzük a távolabbi és a közelmúlt történéseit, megállapíthatjuk, hogy későn ébredtünk. Azt hittük, hogy a nagyhatalmak egymás közti érdekbővítése, játszmái messze vannak tőlünk, sőt, el sem érhetnek bennünket. Az általuk mesterségesen rendezett miniháborúk részükre nem hozták meg a tervezett hosszútávú politikai és gazdasági eredményeket.  Az ázsiai, közel-keleti és afrikai előnyös „lelőhelyek” kimerültek. A szabad rablás kútjainak hozama a tűrési szint alá süllyedt.

Az USA figyelme az eltunyult, békéhez szokott Európa felé fordult. A volt Szovjetunióból megmaradt Oroszország rájött, hogy mostmár tovább nem engedhet területeiből, sőt, új védelmi vonalak kiépítésére kell összpontosítania. Miközben az USA és Oroszország egymást méregette, Kína a surranópályán előzésbe kezdett. A számottevő nagyhatalmak népei egyre jobban veszítették vezetőik irányába bizalmukat és felügyeleti képességüket.

Kína rohamos fejlődése, fegyelmezett államstruktúrája népének soha nem látott eredményeket realizált. Ezért ott a társadalom fellazítására egyre kevesebb az esély. Az USA eladósodása, lakosságának sokszínűsége, a háborús sikerek 180 fokos változása, politikai és gazdasági szinten azt jelentette, hogy a bumeráng visszaüthet. A demokraták és republikánusok egymás elleni leszámolásra készülnek. A társadalmi békesség botladozik, csakúgy, mint Biden elnök.

A demokraták kutyaszorítóba kerültek, ha nem mutatnak fel Európa területén egy sikeres háborút gyarmatosítással egybekötve, akkor nekik annyi. Az iraki, afganisztáni eseményeket vizsgálva ez akkor nem sikerült, amikor saját hadseregük fegyverrel sem tudta győzelemre vinni a demokrácia export befogadását. Előre vetül, hogy Ukrajna támogatásának félsikere, az amerikai katonák vérének elspórolása a demokraták reményeit nem váltja be. A gyarmatosítás sikere itt is évek múltán kérdőjelezhetővé válik.

Ugyanakkor az orosz medve megmutathatta körmeit, és még az is előfordulhat, hogy határait előretolja.

Érvényesül a kecske jóllakik, a káposzta is megmarad közmondás. Az előbbiek ára, hogy Ukrajna elveszti nemzeti függetlenségét és lakosságának jelentős hányadát.

Fenti forgatókönyv az USÁ-ban beállítható győzelemnek, de az eddig folytatott malthusi háborúk eredményeit már az amerikaiak is kétségbe vonják. Az ott élő polgárok életszínvonala romlik, a háborús játék eredményeként az államadósság az egekben. A republikánusok békesség ígérete, a gazdaság problémáinak javítására szóló terveik, egyre nagyobb szimpátiát teremtve jelzik a hamarosan bekövetkező politikai változásokat. Ez pedig jótékony hatással lehet a világra is.

Nőhet a nemzetek önállóságra törekvése, szuverenitásuk megőrzése mellett a világgazdasági együttműködésre hajlamosság. Előtérbe kerül a béke megőrzés, egy őrült atomháború elutasítása.

Az egy kézben tartható globális hatalom álma a vesztesek sírja!

A NATO szövetség katonai erőre alapozott békebázis. Feladata a szövetségesek védelme, kivétel nélkül. Háborúban álló országok felvétele tilos, mert ez az alapelv feladását jelentené.

Tekintve, hogy az Európai Unió országainak zöme és az USA, Törökország is vezető státuszú tag, a belső szabályzat egyenjogúság elvére alapozott érve felbonthatatlan. A tagországok egyenkénti politikai érdeke nem vehető figyelembe.

Az oroszok nem küldtek hadüzenetet védelmi szövetségünknek, sőt, egyetlen NATO tagországnak külön-külön sem. Megtámadták Ukrajnát, így a nemzetközi jog szerint is agresszornak minősülnek. Indokuk az Ukrajnában élő orosz kisebbség elnyomásának megszüntetése volt. Ezt tetézte Ukrajna NATO-ba belépési szándéka.

Az orosz érvek nem elfogadhatók. Ilyen alapon lángra lobbanhat a Balkán is.

Mindezt átgondolva Európának évszázados mulasztást kell pótolnia. Az őshazájuktól elszakított kisebbségek védelmét garantálni szükséges az országhatárok sérelme nélkül. Van megoldás, kulturális és területi autonómia megadása törvényi garanciákkal. Az érintett lakosság többségi akaratával a demokrácia és a szubszidiaritás szellemében. Ez egyben a háborús gócpontok felszámolását jelenthetné.

Több százezer ember halálba küldése felveti, de facto de jure is, az USA és az Európai Unió felelősségét is. Fegyverek küldése a harctérre, újabb és újabb Európának is fájó szankciók megszavazása út az eszkalációhoz.

Magyarország békepárti, az országgyűlés többségi szavazata kétharmados többséggel ezt aláhúzta. Jól tesszük, hogy kimaradunk a fegyverszállításokból és nem vagyunk a halálosztogatás hívei. Európában és a világban többségben vannak a békepártiak. A háborúpárti pártpolitikusok elleni harc morális kötelesség, gyermekeink és unokáink védelmét szolgálja.

Farkasszemet kell néznünk hazánk háborúpárti arcaival!

A dolgos, hazájukat szerető európai polgárok feladata most a 2024-es uniós választásokra tekintettel, az intézményrendszer rozsdás szerkezetének kicserélése és az alapszerződés szerinti működés helyreállítása. Az európai polgárok szavazataikkal elutasíthatják a rajtuk élősködő, kizárólagos hatalomra törő, ultraliberális nézeteket valló hatalomglobalisták uralomra kerülését. Az Európai Parlament édenkertjében hazájukat képviselőkre van szükség.

Csizmadia László

Fotó: civilek.info