Amit képviselünk, az már egyáltalán nem magától értetődő a kortárs irodalomban. Mi a magunk részéről makacsul ragaszkodunk a nemzeti hagyományokhoz, miközben nem zárkózunk be a múltba, nyitottan és biztos értékrenddel tekintünk minden újra. A kettő ugyanis nem, hogy nem zárja ki egymást, de izgalmasan erősíti is – hangsúlyozta Bán Mór író a civilek.infónak adott interjújában.
Bán János, ismertebb nevén Bán Mór író, publicista, médiavezetővel, Magyarország babérkoszorús, Herczeg Ferenc-irodalmi díjas írójával két éve beszélgettem személyes életútjáról, történelemről, hitvallásról. Most az Ünnepi Könyvhét kapcsán újra felkerestem, föleleveníteni az akkori gondolatokat és a mai törekvéseket.
HB: Utolsó interjút 2021-ben készítettem veled. Az azóta eltelt időszakban sok minden történt, megjelent az Ezer rege könyve sorozatod első két kötete, a Hollófiak első része az ifjúságnak és több más kiadvány. Elkészült és megjelent a 12. Hunyadi rész: Az angyal a kapuk felett címmel. Mi az üzenete ezeknek a történeteknek?
Igen, elég eredményes és termékeny időszak volt ez. A Hunyadi-sorozat – amit eredetileg tíz kötetesre terveztünk, immár 12 résznél tart, és jön még két könyv. Akárhogy is, lassan véget ér ez a monumentális regényfolyam, ami a jelek szerint egyre szélesebb körben ismert és népszerű is szerencsére.
Fotó: Gold Book Kiadó Facebook
Hunyadi János élettörténete ebben a regényfolyamban hatalmas, színes freskóként jelenik meg, ahol az olvasó nem csak a XV. századi Magyarország viszonyait ismerheti meg, hanem a környező népek, a szerbek, havasalföldiek, moldvaiak, csehek, lengyelek, valamint a nyugati udvarok – Róma, Bécs, Milánó – döntéshozóinak gondolkodását is. Mint ahogy a törökök szemszöge is érthetővé válik, de úgy, hogy mindenekfelett a magyar haza védelmének szenvedélye itatja át a főszereplőink cselekedeteit. Az első részből most jelent meg a 16. kiadás, az összpéldányszám pedig valahol három-négyszázezer felé járhat. A sorozat végére talán meghaladjuk a félmillió eladott példányt… S ahogy említetted, belekezdtem néhány új sorozatba is – no, nem mintha unatkoztam volna, sokkal inkább azért, mert számomra ezek nagyon fontos projektek. Az egyik az általad is említett Hollófiak sorozat, melynek első kötete immár a saját kiadóm, a Vaskapu gondozásában látott napvilágot. Ez a regény Hunyadi Mátyás és László tanulságos kalandjait mutatja be a fiatal olvasók számára, Bodnár Balázs gyönyörű illusztrációival. Ez a sorozat a hagyományos, tiszta értékekre épít: bátorságról, testvéri szeretetről, ragaszkodásról, hazaszeretetről mesél, reményeim szerint szórakoztató módon. Az ezer rege könyve egy másik, szintén hatalmas vállalkozás, a szkíta ősidők, a keleti és nyugati hun birodalom, és a magyarság hatalmas mondakincsét gyűjti össze és foglalja egységes keretbe. Reményeim szerint ez lesz a mi gazdag Ezeregyéjszakánk. Az első két kötet már megjelent, jelenleg az Atilla-mondákon dolgozom.
Fotó: Vaskapu Kiadó Facebook
Nemrégiben alakult meg egy új irodalmi kör, a Másféle Írók Társasága. Képviselői: Bán Mór, Bene Zoltán, Domonkos László, Gál Vilmos, Gáspár Ferenc, Jezsó Ákos, Pozsonyi Ádám, Udvardy Zoltán. Az új magyar próza sajátosságában mélységesen hagyománytisztelő, mélyen nemzeti elkötelezettségű, a magyar irodalom legnemesebb, legszebb hagyományait büszkén vállaló célkitűzések jegyében kívántok munkálkodni, – olvasható a Facebook-on. Milyen hagyományok ezek és miért éreztétek szükségesnek megalakítani ezt a kört? Valamivel szemben, vagy valami mellett határozzátok meg magatokat?
Úgy fogalmazhatnám, hogy amit képviselünk, az már egyáltalán nem magától értetődő a kortárs irodalomban. Mi a magunk részéről makacsul ragaszkodunk a nemzeti hagyományokhoz, miközben nem zárkózunk be a múltba, nyitottan, és biztos értékrenddel tekintünk minden újra. A kettő ugyanis nem, hogy nem zárja ki egymást, de izgalmasan erősíti is.
Vesztett-e pozícióiból egy kicsit a mindenkit lenéző liberális, arisztokratikus kánon? Ha igen, mennyi szerepe van ebben a másféle íróknak és a történelmi regényeknek?
Inkább úgy tekintek erre a folyamatra, hogy erősödik és terebélyesedik mindaz, ami a liberális kánonon kívül van. És ez így helyes. Nem azzal érdemes foglalkozni, hogy „ők” miért olyanok, amilyenek, hanem csak azzal, hogy „mi” legyünk minél jobbak, minél több olvasóhoz el tudjunk érni, meg tudjuk őket szólítani. Mert bárki bármit állít, most is meghatározó az ők és a mi logikája. Mind a két táborban vannak kiváló és kevésbé kiváló alkotók. És persze mi is hiszünk abban, hogy együtt többre megyünk.
Forrás: IdőJel Kiadó Facebook
Közel 3 éve vezeted az M5 közszolgálati csatornát is. Olyan műsorok fémjelzik a tevékenységed, mint az Ez itt a kérdés, a Fülszöveg, a Librettó és még lehetne sorolni. A film- és műsorválogatásaidból is az derül ki, hogy igyekszel lehetőséget adni a másfajta hangoknak, egyre nagyobb teret kapnak azok az írók, rendezők, művészek, akik kevésbé alkalmazkodnak egyfajta belvárosi ízléshez. Jól látom ezt?
Ebben sem a belvárosi ízléshez viszonyítom azt, amit teszek, hanem ahhoz, hogy mennyi behozni valónk van, mennyi feladat vár még ránk, hogy újraépítsük azt, amit oly tudatosan, és oly mély lenézéssel eltüntettek évtizedeken át. Biztos alapokon nyugvó, mégis nyitott, izgalmas nemzeti kultúrában gondolkodom. Ehhez arra van szükség, hogy segítsük, támogassuk az új nemzedék alkotóit, és szisztematikusan megküzdjünk a lenéző beidegződésekkel, és megnyissuk a pályát azok számára, akik eddig nem rúghattak labdába, ugyanakkor őrizzük meg azt is, amit értéknek tekintünk a korábbi évtizedekből.
A Hunyadi regényfolyamodból egy hatalmas nemzetközi stáb forgat TV-sorozatot. Itt-ott egy-két előzetest már láthatott az internet népe. Mi volt és mi a szereped ebben a produkcióban és mi a célja e nagyszabású munkának?
Éveken át egy írócsapat készítette a forgatókönyveket a sorozathoz. Amiben tudtam, segítettem a munkájukat és most, a forgatás alatt is igyekszem ezt tenni. Ami nem könnyű, hiszen a tv-adaptáció lebontja, és más dimenzióban építi újra a regényeim dramaturgiáját. Izgalmas folyamat, néha nehéz pillanatokkal, de az eddigi anyag alapján nagyon bízom a sorozat sikerében, abban, hogy ez a felkészült, elkötelezett csapat el fogja tudni juttatni a nemzetközi közönséghez Hunyadi János nagyszerű élettörténetét egy izgalmas, ugyanakkor roppant tanulságos történeten keresztül.
Stábfotó
Két éve az alábbi kérdést tettem föl: Úgy tűnik, az elmúlt 60-70 évben kialakult egy olyan művészeti arisztokrácia, mely ugyan toleránsnak hirdeti magát, de ugyanakkor szinte „terrorizálja” azokat az alkotókat, akik nem ebből az elefántcsont-toronyból szemlélik a világot. Szívesen sugallják azt, hogy minden olyan narratíva, amely a magyarság sikereiről, erkölcsi erejéről és szolidaritásáról szól, az vagy gyenge vagy nacionalista vagy tendenciózus, és még lehet fokozni. Mit lehet tenni ez ellen? Hogyan bukkanhatnak így fel olyan tehetségek, akik nem érzik kötelezőnek ezt a fajta kánont? Mi lehet az új zsinórmérték?
Most ennyi idő elteltével, mikor igazán benne vagy a „harcok sűrűjében”, hogy látod ezt a kérdést? Érződik-e már, hogy van a művészeteknek is egy „nemzeti szövete” és összeérnek-e, erősítik-e egymást a szálak a különféle műfajok tekintetében?
Ehhez arra lenne, lesz szükség, hogy azok, akik hisznek a nemzeti kultúra reneszánszában, azok képesek legyenek összefogni. Kellenek közös alapok, kell egy nemzeti minimum, és kell, hogy az új nemzedék minél hamarabb lehetőséget kapjon. Azzal együtt is, hogy néhány év alatt nem lehet behozni sok évtized fortélyos aknamunkáját. Nehéz és megkerülhetetlen kérdés, hogy az alkotások színvonala és az általam is említett világnézeti szempontok nincsenek semmilyen összefüggésben egymással. Jó lenne, ha a két tábor nem az arisztokratikus elzárkózásban találna lelki megnyugvást, és tenne bizonyos erőfeszítéseket a közeledéshez. A számomra kevéssé szimpatikus oldal alkotóinak is szívesen olvasom, nézem, hallgatom az alkotásait. És nem csak azért, mert már a régiek is tudták, hogy „ismerd meg az ellenfeled”, hanem azért is, mert illik ismerni, és lehet élvezni minden jó és értékes műalkotást.
Visszatérve a Hunyadira, nem nagyon ismerek sem a magyar, sem a világirodalomban ilyen méretű írói vállalkozást. Hiszen még csupán a felénél tartasz a XV. századi család-és politikatörténetnek, nyilván hamarosan jöhetnek Hunyadi László, Mátyás és Korvin János könyvei is, hogy visszatérjél az első könyv expozíciójához: a mohácsi csatavesztés utáni szörnyű mocsárhoz. Ez akár 30 kötet is lehet?
Ebbe bele sem merek gondolni, mert nem lenne erőm folytatni. De alapvetően igen: ez egy hatalmas történelmi tabló, és jó lenne, ha megadatna befejeznem egy napon. Hogy eljussunk abba a pillanatba, ahol az első kötet első oldalán a kerettörténet, a mohácsi csatával kezdetét vette. Hunyadi János története nemsokára véget ér, ez már önmagában is párját ritkító, epikus terjedelmű sorozat. Ha sikerül megírni Mátyás és Corvin János történetét is, az pedig… Bele sem merek gondolni…
Szerző: Harcsa Béla
Címlapkép: Bán Mór / Fotó: fuzeshirek.hu
