Karácsony lakógyűlése döntött, a Lánchídra a jöbőben sem hajthatnak fel az autósok. Ennek az LMP mintegy ötven-száz tagja (többen már aligha lehetnek) tapsikol, az autósok pedig…de ezt leírni nem ildomos.

Szeretek karácsonyi ajándékot kapni, de valahogy nem sikerült még örvendeznem egyetlen Karácsony-i ajándéknak. Nem sikerült megnyernie a szívemet a találomra felfestett, sárgaságban szenvedő kerékpárutakkal, amikkel nem lenne baj, csak rá kellett volna hagyni kialakításukat azokra, akik értenek is hozzá.

Nem tapsikoltam a közel 3000 utcai hulladékgyűjtő leszereléséhez sem, mert csak a vak és Karácsony „Géniusz” Gergely nem látta előre, hogy ha kevesebb a szemétgyűjtő, több lesz a szemét – a járdákon. Azért telepítették olyan sűrűn azokat (igaz, akik azt tették, még gondolkodtak is), mert tudták, hogy az emberek többsége – sajnos – nem viszi magával tíz méternél messzebb a szemetet. Sokan még egy méterre sem, ott dobják el, ahol éppen állnak.

Szitkozódtam, amikor – állítólag takarékossági okokból – a Főkertet gyakorlatilag megszüntették, az elért nagyszerű eredmény, hogy az addig rendben tartott zöldterületek ma már gyommezőként vegetálnak, virágok helyett gaz borítja azokat, de mit számít? Elég elnevezni a gondozatlan területeket méhlegelőnek és már minden oké. Méhészeket persze nem kérdeztek erről a „környezetbarát” lépésről, mert ők elárulhatták volna, hogy a méh nem növényevő, legeltetni tehát nem kell, annak a valószínűsége pedig, hogy a gazból gyűjtögessék a nektárt, a nullánál úgy ezerszer kisebb. Viszont ha mégis megtennék, kívánom, hogy az egyre szennyezettebb levegőjű városban „termett” mézet Karácsony Gergely és munkatársai fogyasszák naponta egészséggel.

És miért romlik a főváros levegőminősége? Mert a hatalmas környezetvédő főpolgármester fent leírt áldásos ténykedése következtében azelőtt soha nem tapasztalt dugók alakulnak ki, ott pöfögnek a torlódásokban azok a járművek, amelyek folyamatos haladás mellett a légszennyezés tűrt részét produkálnák csak. Karigerit persze ez nem zavarja, neki csak a szivárványos zászló lobogtatása fontos, Budapest kicsit sem érdekli.

De ha már nekikezdett a főváros tönkretételének, ne álljon le, folytassa nagy szorgalommal! Tekintettel arra, hogy a Jóisten kegyelméből már nem élek Budapesten (ha ott élnék, lehet, hogy már nem élnék), adhatok néhány ötletet. Mibe van az nekem?

Zárjanak le minden Duna-hidat és alakítsák át felnyithatóvá! Aztán nyissák fel és le ne engedjék, legfeljebb naponta fél órára! Majd leszoknak az emberek arról a gusztustalan viselkedésről, hogy Budáról Pestre vagy Pestről Budára  menjenek át autóval, hogy ott szennnyezzenek.

Újítsák fel (vagy legalább tegyenek úgy, mintha felújítanák) az összes főútvonalat, de oda többet autót rá ne engedjenek! Majd az újabb „lakógyűlés” ezt is megszavazza. De az is lehet, hogy nem, a végeredményt akkor is lezárás-pártinak hirdethetik meg, ha az ellenkező eredményt hozná. Ugyan ki ellenőrizhetné, hogy ki mire szavazott?

Fontos, hogy a szavazási korhatárt szállítsák le 3 éves korra! Hiszen a csöppségek jövőjéről van szó, milyen alapon zárhatnák akkor ki a véleményformálók közül a bölcsiseket, ovisokat?

Vágjanak csatornákat a városi utak helyén és árasszák el azokat a Duna vizével! Kis Velence, az az igazi! Egyébként is az evezős csónakoknál nincs környezetkímélőbb közlekedési eszköz. Persze apró gond, hogy a fából készült hajócskákhoz sok-sok fára lesz szükség, de a cél szentesíti az eszközt, a kivágott fák helyén újak nőnek majd.

Lenne még ötletem bőséggel, de azokat legközelebbre tartogatom, akkorra, amikor már megvalósultak a fentiek.

Mellesleg a főváros vezetésének tenyérbe mászó pimaszsága határtalan. Most nem az eltapsolt (Tarlóséktól örökölt) milliárdokra gondolok, nem a 40 léhűtőre, akik tanácsadóként markolják fel havonta a nagy zsozsót (cserébe vagy nem adnak tanácsot, vagy, ami még rosszabb, adnak), még csak arra sem, hogy azokat a beruházásokat is sikerült drágábban és silányabb minőségben elvégezni, amiket az előző városvezetés már előkészített, olcsóbban és nagyobb műszaki tartalommal.

Most már egy hete csak a Lánchídra gondolok, mindig, meg-megállva a torlódásban. Meg arra, hogy a kivéreztetett önkormányzat nem hajlandó szolidaritási adót fizetni. Tehát adót nem fizetnek, ellenben pofátlanul követelik a kormánytól azt a 6 milliárdos támogatást, aminek feltétele a híd újra megnyitása a forgalom előtt volt. De az Isten szerelmére, hol marad a megnyitás? Mert ugye éppen az autóforgalom előtti lezárásra voksoltak a „lakógyűlés” autóval egészen biztosan nem közlekedő résztvevői. A 6 milliárd kétségtelenül jár – majd akkor, ha autó is jár(hat) a Lánchídon. Addig egy peták sem. Ez persze a pénzek további elherdálása szempontjából kellemetlen, de szokjanak hozzá.

Karácsony megígérte, hogy fizetési felszólítást küld két minisztériumnak és Orbán Viktornak. Én meg úgy gondolom, azok az autósok, akiket gyakorlatilag eltilt a Lánchíd használatától a főpolgármester és akik emiatt naponta kell nagy kerülőt tegyenek, több liter benzint feleslegesen elfogyasszanak, küldjenek fizetési felszólítást Karácsony Gergelynek az okozott károk miatt. Nagyjából annyi (vagy kicsit több) alapja lenne ennek, mint Karácsony hídlezárásának.

A főpolgármester pedig megtanulhatná, hogy mindenért fizetni kell. Ha nem most, majd jövőre.

Szerző: Ifj. Tóth György

Fotó: Karácsony Gergely Facebook