Az Európai Unió és intézményei feletti költségvetési ellenőrzés lehetőségei és a felelősség megosztásának problémája a kontrollrendszerben (1.rész)

Arról már sokat hallottunk, hogy az uniós források hatékony, eredményes, korrupciómentes felhasználását milyen szigorral és intézményi háttérrel ellenőrzi az Európai Unió. Az is napi téma, hogy az egyes államok kormányai hogyan sáfárkodnak a beszedett közpénzekkel. De az már kevesekben tudatosodott, hogy maga az Európai Unió költségvetése is közpénzen alapul, és kevés információnk van arról, hogy hogyan és kik ellenőrzik ennek felhasználását és milyen módon történik az esetleges visszaélések szankcionálása. 

Az Európai Uniónak alapvető feladata, hogy a saját intézményei és ügynökségei működésének átláthatóságát, valamint hatékony pénzügyi ellenőrzésüket biztosítsa.

Az uniós intézmények finanszírozását tekintve az Európai Bizottság rendelkezik a legnagyobb arányú támogatással. Az általános költségvetés tíz részre tagolódik, intézményenként egy-egy részre. Míg a többi intézménynél a vonatkozó rész alapvetően az igazgatási kiadásokból áll, addig a Bizottságé (a III. szakasz) a pénzügyi intézkedések és programok működési kiadásaiból, valamint az ezek végrehajtását fedező adminisztratív költségekből (technikai segítségnyújtás, ügynökségek és emberi erőforrások) áll. 2022-ben a teljes igazgatási kiadás – az uniós bürokrácia működtetése – a 169,52 milliárd eurós teljes költségvetés 6,26%-át tette ki (ez az arány nagyjából évek óta változatlan).

Az EU-szintű ellenőrzés külső és belső oldala

Az intézmények, politikai csoportok gazdálkodásának EU-szintű ellenőrzése tekintetében van egy belső és egy külső rész.

A belső ellenőrzés lényege:

• Minden intézményben először az engedélyezésre jogosult tisztviselők és könyvelők ellenőriznek.

• Ezt követően az intézmény belső ellenőre gyakorolja az ellenőrzést.

A külső ellenőrzés középpontjában az Európai Számvevőszék szerepe áll:

• A külső ellenőrzést egészen pontosan a nemzeti ellenőrző intézmények és az Európai Számvevőszék (angol rövidítéssel ECA) végzi, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 287. cikkével összhangban minden évben részletes jelentést nyújt be a költségvetési hatóságnak.

• Ez a jelentés egy megbízhatósági nyilatkozatot is magába foglal

„az elszámolások megbízhatóságára, valamint az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan”.

• A Számvevőszék ezenkívül jelentéseket készít az általános költségvetés végrehajtásáról szóló éves, beleértve az összes intézmény és társszerv költségvetését.

• Külön éves jelentéseket ad ki az EU ügynökségeiről és szerveiről.

• Külön jelentéseket készít egyéb konkrét kérdésekről (teljesítmény- és megfelelőségi ellenőrzések).

• Véleményeket ad ki az EU intézményei pénzgazdálkodására jelentős hatást gyakorló új vagy módosított törvényekről etc.

Ezek az elemek alkotják az Európai Unión belüli ellenőrzés keretét, amely elvileg megfelelő és hatékony mechanizmust kellene, hogy jelentsen az egyes intézményeken, ügynökségeken belüli pénzügyi visszaélések kiszűrésére.

Költségvetési aránymegoszlás az EU-intézmények között

Az Európai Unió 2013-as éves közös költségvetésének 5,6%-át tették ki a közigazgatási költségek. Ez megközelítőleg 8,4 milliárd eurót jelentett, ami 1,8%-kal magasabb, mint az előző esztendő összege. Ebből az összegből 3,3 milliárd eurót tettek ki az Európai Bizottság kiadásai, míg 3,5 milliárdot a többi uniós intézményé. A 2014–2020-as pénzügyi időszakra (többéves keret) vetítve a közös intézmények kiadásait, az arányok megközelítőleg fennmaradnak. Az hét év alatt az összes közigazgatási költség az uniós költségvetés 6,6%-át teszi ki az korábbi előrejelzés alapján, és ebből 5,18%-ot a közös intézmények kiadásai.

A kiadások intézményközi megoszlása – a kerekített arányok alapján – 40% volt az Európai Bizottság és 20% az Európai Parlament működésére fordított költségek tekintetében, ehhez képest csak 7% jutott az Európai Unió Tanácsára, és 15% a további uniós intézmények működésére. Jelentős költségarányt képviselnek az uniós tisztviselők nyugdíjai egyhatoddal (16%) és az európai intézményoktatási költségek. (Az előbbiekben ismertetett számadatok forrása: Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közszolgálati Nemzetközi Képzési Központja: Az EU közigazgatási szabályrendszere. Oktatási segédanyag, 2013.)

Fontos fejlemény, hogy az Európai Unió – különösen az elmúlt több mint tizenöt év válságos időszakaiban – adott esetben kisebb finanszírozási keretből kell, hogy kigazdálkodja az egyre növekvő számú intézményi, ügynökségi etc. feladat költségeit, ami még inkább hangsúlyt helyez a pénzügyi ellenőrzés hatékonyságára. Ez nem változtat azon, hogy a közös intézményi költségek aránymegoszlásai nagyjából változatlanok maradtak az évek során, és a Bizottság viszi el az ilyen költségkiadások relatív többségét.

Folytatjuk!