A nap még a látóhatár alatt pihent, amikor a férfiak már Csíkszentkirály határában gyülekeztek a szombaton kora reggel megszervezett kaszáló kalákára.
A szerszámnak verésre, illetve fenésre van szüksége, a rendnek, ha levágódik, száradásara, a megfáradtaknak pihenésre, és akinek jó a kedve, annak mulatságra.
Mintegy félszázan gyűltek össze a Hargita lábánál egy festői szépségű vadvirágos mezőn, hogy felelevenítsék az együtt munkálkodás hagyományát. Jókedvből és kaszálnivalóból sem volt hiány.
Fotó: Maszol / Borsi Balázs
Napkelte előtt összegyűltek Csíkszentkirály férfiai és ifjai, sőt még a szomszédos településekről is jöttek, hogy részt vegyenek a kaszáló kalákán. Igencsak korán kellett kelniük, de még olyanok is voltak, akik le sem feküdtek a péntek esti táncházat követően.
A munka azonban nem itta meg ennek a levét, amikor kellett, mindenki megragadta a kaszát és beállt a rendbe.
Alig múlt reggel öt óra, mintegy félszázan vágták a rendet a domboldalon. Hogy jobb legyen összhang, egy-egy nótára is rákezdtek a vidámabbak, majd a többiek is bekapcsolódtak. A hangulatra nem lehetett panasz, és a tájra sem. A hajnali fények és a völgyekben meghúzódó köd tökéletes képi harmóniát teremtett a kaszált fő sercegő hangja mellé.
Fotó: Maszol / Borsi Balázs
A zöldfűkaszások fenőkővel élesítették szerszámaikat, de megtudtuk azt is, ha öregebb vagy szárazabb a kaszáló, akkor bizony nem elég a fenés, jól ki verni a pengét. Mire a nap előbújt a hegyek mögül, a fél kaszáló már szép rendekben hevert, a kaszások pedig egyre sűrűbben álltak meg egy-egy vidám pihenőre, koccintásra.
A kalákázók között találtuk Tánczos Barna szenátort, volt környezetvédelmi minisztert is, aki ugyanúgy húzta, mint a többiek. Viccesen meg is jegyezte: miniszteri munkája után új szakmát kellett keresnie.
A székely vendégszeretetet igencsak nehéz volt elkerülni: aki ott volt, annak jutott is egy-két-három, vagy akár több kupica jó pálinka. A reggeli napsugarak már csak a munka végén járó kalákázókat találta a domboldalon.
Fotó: Maszol / Borsi Balázs
A péntek esti táncos mulatság és a szombat hajnali közös munkálkodás után jóleső érzés volt megállni és nyugtázni: a célt teljesítették, és nemcsak a munkát végezték el, hanem nagyszerű közösség verődött össze.
Forrás és kiemelt kép: Maszol / Borsi Balázs
