A látássérült személyek nem a társadalom elkülönült csoportja, ugyanúgy éljük az életünket, mint több embertársunk azzal a nehézséggel, hogy nem látunk – mondta lapunknak Nagy Sándor, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) elnöke.

A tavaly év végi Jónak lenni jó kampány legutóbbi kedvezményezettje az MVGYOSZ volt. Mit jelentett a támogatottság a szervezet életében?

Kettős eredményt tapasztaltunk. Azzal, hogy megjelentünk a médiában, be tudtunk mutatkozni, megismerhetett bennünket és munkánkat a társadalom. Mindez azért lényeges, mert hangsúlyozhattuk: a látássérült személyek nem a társadalom elkülönült csoportja, ugyanúgy éljük az életünket, mint több embertársunk azzal a nehézséggel, hogy nem látunk. A hiányosságunkat kompenzálnunk kell, és ha ez jól sikerül, ugyanúgy tudjuk élni az életünket, mint a társadalom többi tagja.  A kompenzáció lehet személyi vagy tárgyi segítség. A másik, szintén nagyon fontos hozadéka a jótékonysági akcióban való megjelenésnek, hogy jelentős forráshoz jutott a szövetség szolgáltatásainak fenntartására. E téren komoly konfliktusaink is voltak, mert több látássérült egyéni szociális problémájának megoldását várta a kampány során beérkezett adományösszeg folyósításával. Több tagegyesületünk szintén nem értette, hogy a befolyt összeget nem költhetjük a tagegyesületek fenntartására.

Miért nem?

A szövetség minden látássérült ember megsegítésére szeretné az összeget fordítani azért, hogy számos szolgáltatást biztosítson számukra.

Milyen szolgáltatások érhetők el a szövetségen keresztül?

Működtetünk segédeszközboltot, ahol beszélő és tapintható eszközök tárházával (például beszélő vérnyomás- vagy vércukorszintmérővel) várjuk a látássérült vásárlókat. Említhetem a Távszem szolgáltatást, vagy a Jövő kilátásai programunkat, amelynek keretében például a pedagógusokat látjuk el hasznos információval a látássérült diákok tanulását megkönnyítendő. A tanulóktól az időskorú látássérültekig segítjük embertársainkat tankönyvellátással és könyvtárszolgáltatással, méghozzá pontírásos, elektronikus és hangoskönyv formátumban. Segítünk vakvezetőkutyák képzésével. Komoly érdekképviseleti munkát végzünk, figyelemmel kísérjük az akadálymentesítéssel kapcsolatos problémákat, együttműködünk Magyarország kormányával, az önkormányzatokkal, valamint véleményezzük a jogalkotás bennünket érintő részeit. Vagyis az összes látássérült ember tanulását, a képzését, az információszerzését, a művelődését, a mindennapi életét patronáljuk.

A tagegyesületek nem nyújtanak szolgáltatásokat?

Természetesen bizonyos szolgáltatásokat a tagszervezetek is biztosítanak, amelyeket az ő tagjaik igénybe is vesznek. Ugyanakkor több látássérült személy úgy vélekedik: ő nem olvas könyvet, nem igényli a Távszem szolgáltatást, nem vásárol a segédeszközboltban, helyette szórakozni akar, jól érezni magát és kirándulni. Miért ne használhatnánk azt a pénzt ilyen célokra, tették fel a kérdést.

Megütötte a fülem, hogy azt mondta: a Jónak lenni jó műsor ráirányította a társadalom figyelmét arra, hogy a társadalomban élő látássérült emberek nem elkülönült csoportot alkotnak. Ez korábban nem így volt?

Talán pontatlanul fogalmaztam, hiszen nyilván sokan tisztában vannak vele, hogy számos látássérült ember él, inkább arra gondoltam, hogy a műsor segített abban, hogy a helyzetünket megismerjék. Hogyan éljük a mindennapjainkat, miként segíthet bennünket a társadalom, hogy az életünk komfortosabbá válhasson.

Ne tekintse a többség a látássérült személyeket különleges embereknek, csodabogárnak, hanem ismerjék meg, hiszen ugyanolyan emberek vagyunk, mint a társadalomhoz tartozók többsége: ugyanúgy élünk, tanulunk, dolgozunk, családunk van, gyermeket nevelünk.

Sikerült megnyilvánulnunk bizonyos sztereotípiákkal kapcsolatban, mint például, hogy a látássérült emberek jobban hallanak, mint a többi ember. Nem hallunk jobban, csak előtérbe helyezzük a hallást az információszerzés érdekében. Egy másik sztereotípia, hogy a vakok és gyengénlátó személyek mind jól zenélnek, nem, van köztünk, aki valóban tehetséges a zenében, csakúgy, mint a látók között.

Hasonlóan téves vélekedés, hogy a látássérültek okosabbak, mint a látó emberek, ez sem igaz, az igen, hogy kénytelenek vagyunk az információt az agyunkban tárolni, ezért jobban (többet) memorizálunk.

A látó embernek nem kell megjegyeznie lényegében semmit, mert folyamatosan megjelenik előtte az információ. Nem vagyunk szorgalmasabbak sem; mi, akik a látássérültek között élünk, tudjuk, hogy köztünk is akadnak lezserebbek, ingerültebbek, kevésbé intelligensek vagy műveltek, vagyis ugyanaz a helyzet a nem látók között, mint a látó társadalomban. A műsorban azt is sikerült nyomatékosítani, hogy a segítségnyújtás inkább felajánlott legyen, kérdezzék meg, hogy segíthetnek-e, és a látássérült ember önthesse el, él-e a felkínált lehetőséggel.

Eddig ez nem hasonló módon zajlott?

Tapasztalatom, hogy a kampány óta többen ajánlják fel a segítségüket, és amikor azt mondjuk, hogy köszönjük szépen, boldogulunk, akkor ma már nem sértődnek meg a segítséget felajánlók. Manapság könnyebben elfogadják, ha nem igényeljük a felajánlkozásukat.

Mekkora összeghez jutott a szövetség a műsor segítségével?

A pénzbeli és a tárgyi felajánlásokat összesítve 180 millió forint folyt be. A Valkyr Informatikai Kft. például az informatikai rendszert építette ki a felújítás alatt álló Hermina úti székházunkban.

Jó ideje zajlik a szecessziós villa renoválása. Mikorra várható a munkák befejezése?

Sajnos a felújítás jócskán elhúzódott, nem kerülhettük el mi sem az orosz-ukrán háború nyomán Magyarországra is begyűrűzött energia-, valamint építőanyag-áremelkedést, továbbá az építőanyag-hiányt. Másrészről: korábban a műemlék épületet a szocializmusban összeépítették egy modern épülettel, amit a felújítás kezdetén elbontottunk. Ekkor döbbentünk rá, hogy a szecessziós villa hátsó traktusa – ami az előzetes feltárások során nem derült ki – teljesen másképp festett az összeépítés előtt. Homlokzata ugyanolyan míves volt, mint az épület több részén, ablakokkal, boltíves ajtókkal. Ezért szükség volt egy új engedélyezési eljárásra annak érdekében, hogy a hátsó front is visszanyerhesse eredeti külsejét, ami többletköltséggel és a felújítás időtartamának növekedésével járt.

Az akadálymentesítés jegyében felvonót is be kellett tervezni az épületbe, azonban az nem volt ismert, hogy a vasgerendák hol futnak a mennyezetben, ez szintén az építés során derült ki. A felvonót fél méterrel távolabb kellett elhelyezni, és kilencven fokban elfordítani. Ez ismét csak többletköltséggel és új engedélyeztetéssel járt. A plusz forrás iránti igényünket másfél éve igyekszünk érvényesíteni, elbírálása még folyamatban van.

Akkor jelenleg áll a munka?

Nem, mert úgy hidaltuk át a többletköltség folyósításának elmaradását, hogy egyes munkálatokat előrehoztunk, és kifizettük. Ide tartozik a villanyszerelési munka vagy az épület bebútorozása. Amint hozzájutunk a többletköltség miatt igényelt forráshoz, befejezhetjük a még hátralévő homlokzati és belsőépítészeti munkálatokat.

Ebben az évben birtokba vehetik az épületet?

Ha minden jól megy, idén ősszel visszaköltözhetünk.

Ha elkészül az épület, elérhetők lesznek benne új szolgáltatások is?

Új szolgáltatásokban egyelőre nem gondolkodunk, a meglévőket fejlesztjük. Például a Távszem szolgáltatásunk operációs rendszerét, hogy a speciális, látássérülteknek készülő, nyomógombokkal ellátott BlindShell okostelefonokat használók is igénybe tudják venni a Távszemet. A hangoskönyvtár szolgáltatásunkat úgy fejlesztettük, hogy ne csak hangoskönyv formátumban vagy pontírással lehessen könyvet olvasni, hanem digitális formában is, oly módon, hogy számítógépen, szövegszerkesztő segítségével „olvashasson” az érdeklődő, illetve letöltve a fájlt, Braille-kijelző segítségével. Ehhez szeretnénk Braille-kijelzőket beszerezni, és kölcsönözni az olvasni kívánt művekkel együtt.

A készülékeket ugyancsak a Jónak lenni jó műsorban felajánlott támogatások segítségével tudjuk megvásárolni.

Megszüntettük a hatalmas, sok helyet elfoglaló CD-állományt is, a hangfájlokat feltöltjük egy adatbázisba az online hallgathatóság érdekében. A felolvasott műveket egy eszközre másoljuk, és ezt küldjük ki a könyvtártagnak.

Jut erejük a vakvezetőkutya kiképzőközpont fejlesztésére?

Folyamatosan biztosítjuk, hogy a kiképzők megfelelő munkakörülmények között dolgozhassanak: a kutyák tartásához szükséges kennelek, a tanpálya, az állatlábadozó, a kiképzők munkaállomásai mind-mind feladatot adnak a szövetségnek. Jelenleg a csapadékvíz-elvezető rendszert kell felújítanunk, ami ugyancsak nagy költséggel jár.

A közelmúltban furcsa eset borzolta a kedélyeket: a szövetség neve felmerült egy Lengyeltótiba tervezett, ingyenes ellátást biztosító, fogyatékossággal élőket ellátó magánkórház beruházása kapcsán. Mi történt pontosan?

El kellett határolódnunk a jelenségtől, mert a beruházást meghirdető szervezet a nevében használja a „vakok és gyengénlátó” kifejezést, ami félreértésre adhatott okot, mivel nemcsak a szövetség, de a tagszervezeteink nevében is szerepel ez a szóösszetétel. Ráadásul a rövidítésük pontosan megegyezik a korábban kizárt Fejér megyei szervezetünk rövidítésével, amiből sokan tévesen arra következtettek, hogy a mi égiszünk alatt jött létre a kezdeményezés. Ezúton is cáfolom, hogy a szervezethez bármi közünk volna; ráadásul korábban a szóban forgó szervezet csupa olyan ügyre gyűjtött adományt, amelyeket a MVGYOSZ korábban már megvalósított.

Történtek örömtelibb események is, fejlesztették például a városligeti Vakok kertjét.

Óriási igény mutatkozik a park iránt, több megyei szervezetünk is rendszeresen szervez kirándulásokat a Vakok kertjébe, ezért arra törekszünk, hogy meghosszabbítsuk az üzemeltetési idejét. Szeretnénk emellett új sporteszközöket, mobil kerti bútorokat venni, hogy akár csoportok is felkereshessék, piknikezhessenek. A Jónak lenni jó kampány során befolyt összegből erre is költünk.

A tavasz folyamán az Európai Bizottság (EB) felmérést készített az Európai Fogyatékossági Kártyával összefüggésben. Van a szövetségnek információja arról, milyen következtetéseket vontak le a beérkezett válaszokból?

Annyi tudunk, hogy az Európai Bizottság alkalmasnak tartja a kártya bevezetését az unióban, várhatóan az ősszel foglalkoznak a kérdéssel. Az EB azt szeretné elérni, hogy a kártya egységes legyen, jelenleg ugyanis a tagállamok nem egyforma kedvezményt nyújtanak a rászorulóknak. Magyarországon például nagyon komoly kedvezményekben részesülnek a fogyatékossággal élők, míg más tagállamban kevésbé dotálják például az utazást, illetve szélesebb körben biztosítanak kisebb mértékű támogatást.

Császár Tamás

Kiemelt kép: Talán Csaba / Origo