Lehet, hogy egy idő után valaki már nem játszik színházban vagy filmben. De ő maga örökké színész marad, aki valamit mindig el akar mondani” – magyarázza Bodrogi Gyula. Az interjú a ráckeresztúri Brauch-kastélyban készült a Ma este gyilkolunk című krimi-vígjáték forgatásán.
Egy új krimi-vígjáték kedvéért állnak ismét kamera elé a legnagyobb hazai színészlegendák. Rejtélyes haláleset egy színészotthonban – ez az alaptémája a Ma este gyilkolunk című krimi-komédiának, amelynek forgatása a napokban kezdődött el. Az Agatha Christie stílusát idéző alkotást forgatókönyvíróként Köbli Norbert, rendezőként Fazakas Péter jegyzi, a főszerepet Kern András játssza. A nézők ezen túl is igazi sztárparádéra számíthatnak:
a filmvásznon többek között Pogány Judit, Koltai Róbert, Bodrogi Gyula és Jordán Tamás is feltűnik.
A forgatás május utolsó napjaiban kezdődött, és várhatóan július végéig tart; a premierje 2024 februárjában várható. A film jeleneteit különleges helyszínen, a ráckeresztúri Brauch-kastélyban és annak kertjében veszik fel. Bodrogi Gyula Boldog György karakterét alakítja.
Illusztris társasággal forgat, ráadásul festői környezetben. Mit szólt a felkéréshez?
Már a legelején nagyon örültem neki, amikor még nem is ismertem a forgatókönyvet, csak elmondták, melyik színészek szerepelnek majd a moziban. Aztán amikor kiderült, hogy ráadásul még rólunk is szól a történet, külön öröm volt.
A Ma este gyilkolunk címkéje szerint krimi-vígjáték. Érdekes kombináció. Hogy mozog ebben a kettős műfajban?
A krimi-vígjáték olyan, mintha azt mondanám, hogy fehér-fekete. Két eléggé eltérő műfaj. Ebben az esetben vannak tragikus és vannak komikus helyzetek, de akadnak tragikomikusak is. Tehát belefér ez a kis szembenállás. A krimi műfaji sajátossága, hogy megköveteli, ne tudjak meg bizonyos dolgokat idő előtt. A vígjátéknak viszont az a lényege, hogy értsem a történetet és a poénokat, különben nem tudok nevetni. Ebben a filmben öreg színészek játszanak öreg színészeket, az egész mégis nagyon fiatalos és jókedvű. Így könnyen fog passzolni ez a két dolog: nevetni is lehet majd, illetve izgulni is.
Jelent-e kihívást ennyi idősen végigvinni a forgatási napokat?
Egy színész élete végéig színész.
Ezt nem lehet máshogy. Bírni kell! Lehet, hogy egy idő után valaki már nem játszik színházban, az is lehet, hogy már filmben sem. De ő maga örökké színész marad, aki valamit mindig el akar mondani.
Köbli Norbert, a film forgatókönyvírója úgy fogalmazott: „Arra gondoltam, milyen egyedi lehetne egy olyan zárt térben játszódó krimi, ahol a gyanúsítottak egytől egyig színészek, azaz olyan emberek, akik az élet munkájával fejlesztették tökélyre a hazudozás művészetét. Milyen nehéz lenne köztük megtalálni a tettest.” Ez azért magas labda, nem?
Köbli lehet, hogy így látja. Én a hazudozás szót nem tartom jogosnak; mi nem hazudunk.
Hogy érzékeltessem, én először vagyok Kovács bácsi, és aztán mondom Kovács bácsi hülyeségeit. Nem pedig fordítva, hogy először elhatározom, hülyeségeket fogok mondani. Nem! Először magunkévá teszünk egy karaktert, csak azután gondolkodunk úgy, mint a karakter. Ha én eldöntöm, hogy most egy piros pipacs vagyok, akkor én először piros pipaccsá válok, s csak aztán mondom, hogy az én leveleim sárgák. Érti?
Az alkotógárdát böngészve, bevallom, nagyon örültem neki, hogy végre ilyen emberek tudnak együtt tudnak dolgozni. Nem lenne jó mindig így? Mindenféle vita nélkül?
Nem, dehogy.
Kellenek a nézeteltérések?
Természetesen. Persze, tudom, az volna az igazán különleges, hogyha mindig mindenki haptákban állna, és csak a jó dolgokat mondaná a másik szemébe: nagyon szeretlek, mert gyönyörű vagy. De az élet nem ilyen. Mi, színészek pedig kifejezzük az életet.
Mi nem az élet vagyunk, de olyanok vagyunk, mint az élet.
Nagyon nagy különbség. A színészek az életnek azokat a részeit mutatják meg, amik érdekesek, különlegesek, izgalmasak. Ez nagyon fontos! Hiszen a néző – aki nélkül nincs színház – azért ül be, hogy olyat lásson, amit ő lehet, hogy valamikor gondolt, érzett, csak nem tudta még magának megmagyarázni.
A karakteréről megtudhatunk bármit?
Alapvetően az a fajta színész, aki egy kicsit jobban színész, mint kéne. Ha énekel, akkor nagyon énekel, ha valamit el akar mondani, akkor nagyon mondja. Szóval lehet, hogy nem sikerült neki annyira a színészi pálya, ezért egy kicsit több színészet van a színészetében.
Kiemelt kép: Filmpositive
