Szénási Mariann a kutyaterápiára nem tekint pénzkereseti lehetőségként, úgy fogalmaz, hogy „szolgálja ezt a pályát”, és gyakran ingyen vállalja a feladatokat. Interjú.
Szénási Mariann a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház lelki gondozója, óvodapedagógusa, a Csíkszentmártoni Korai Fejlesztőközpont, illetve a csíkszeredai gyermekpszichiátria munkatársa, újabban pedig a felnőtt pszichiátria dolgozója is.
Szabadidejében érzelmi intelligencia-fejlesztésen alapuló csoportokat vezet, ahol az ön-, az élet- és embertársak iránti szeretetre tanít. De nem egyedül! Hiszen a szeretet – vagy legalábbis a feltétel nélküli ragaszkodás és öröm – legnagyobb tanítója sosem volt az ember, ebben igazi példakép nem lehet más, csak a kutya. Így hát négylábú társával, Mogyoróval járja Székelyföldet, és oldalán a szőrös, csupaszív, de szótlan „terapeutával” mosolyra deríti a legelkeseredettebb, legbetegebb gyermeket vagy felnőttet is.
Nem csak lelket gyógyítanak, felelős kutyatartásra is nevelnek
Az utóbbi időszakban nem csupán a lelkileg vagy fizikailag sérült, beteg gyermekek gyógyítására fókuszáltak, hanem ezzel párhuzamosan kiépítettek a csíkszéki iskolákban egy felelős állattartásra épülő programot is. „A programot pedagógusok írták, kifejezetten az iskolák számára. Már nyolc éve szórom szét a tudást régiónként, Erdélyben” – részletezte Mariann hangsúlyozva, hogy idehaza a felelős állattartás gyerekcipőben jár, ezért is jó, hogy egy kutya is jelen lehet a foglalkozásokon, mert a tapasztalaton alapuló tudás az emberpalánta zsigereibe szivárog. Főként akkor, ha az az érzelmi intelligenciát használja vesszőparipájaként.
Mint mondta, kezdetektől fogva az a munkamorálja, hogy a gyermekek és kétségbeesett szüleik számára bármikor elérhető, ha éjjel van problémájuk, nyugodtan telefonálhatnak, sőt az sem ritka, hogy a kórházban is felkeresi őket. Ars poeticája, hogy
„jó, ha az ember tudja, hogy miért született a Földre”, és mivel jómaga megtalálta az élete értelmét, nem fárad el annak gyakorlásában.
Felvilágosított, az állat hidat képez az ember problémája és a feladatmegoldás között. A kutya pedig többféleképpen is segíthet: egyfelől ott az állatasszisztált terápia, amelynek keretében a kutya csak kíséri a gyermeket a különféle folyamatokban, de nem vesz részt aktívan azok megoldásában; másfelől ott az aktív részvétel is, amikor a négylábú konkrét feladatokat végez a gyerekkel. Mindkettő más célkitűzésű, a legfontosabb, hogy az állat oldja közben a szorongást és a beilleszkedési problémákat, javítja a tanulási nehézségeket, illetve mindenféle olyan dolgot kiküszöböl, ami szociális hátterű vagy magatartási probléma.
Fotó: Maszol/ Turcza Hunor fotóművész (Szénási Mariann saját archívuma)
Vannak olyan esetek, amikor spontán történnek a dolgok, olykor ő maga a terapeuta, megtalálja a problémát, amivel foglalkozni kellene. De az is előfordul, hogy a háttérből segít vagy a lehető legegyszerűbb módon: a pszichiátrián például annyi a feladata, hogy körüljárja a kórtermet, hogy az emberek megsimogathassák – ezzel a betegekben sokféle hormon és energia szabadul fel, hiszen a simogatás, az érintés már önmagában gyógyító erővel bír.
Szénási Mariann egyik szívfájdalma, hogy a segítő szakma nem igazán használja a kutyaterápiás módszereket, pedig jómaga több száz gyerekkel foglalkozott már, ami azt mutatja, szükség lenne az alternatív terápiára. Gyakran az édesanyák vagy az érintettek keresik fel, ha szükségük van a kutyára, kérik a négylábú segítségét, ha meg nem indokolt a közös munka, akkor addig beszélgetnek a jelenlétében, míg a gyerek felszabadul a terhei alól.
Jómaga a kutyaterápiára nem tekint pénzkereseti lehetőségként, úgy fogalmaz, hogy „szolgálja ezt a pályát”, és gyakran ingyen vállalja a feladatokat.
A híre éppen ezért szájról szájra terjed: ő az a néni, akinek a kutyája meghallgatja a gyerekek problémáit.
Kétség sem fér hozzá, hogy a csíkszékiek beszélnek róluk, hiszen az elmúlt években sikertörténeteknek nem voltak híján: egy gyermekotthonban nevelkedő, óvodáskorú kislány problémáit oldották meg például, aki ma már iskolás, és osztálya legjobb tanulója, pedig kezdetben egy családjából kiemelt, testvéreitől elszakított, szorongó teremtés volt.
A gyermekotthon nevelői kérték a terapeuta és kutyája segítségét, mert „a kislány teljesen kivonódott a szociális környezetéből, bepisilt, nagyon agresszíven viselkedett. Azért volt különleges a helyzet, mert mindkét kutya aktívan bevonódott” – idézte fel Szénási Mariann hangsúlyozva, hogy a kicsi lány Diónak suttogta el a problémáit és Mogyoróval játszott.
Ez néhány hétig ment így, amikor észrevették, nem pisil már be, és újabb néhány hét elteltével az is nyilvánvalóvá vált, hogy elmúltak a dühkitörései, megnyugodott.
Azt is megosztotta, hogy kezdetben Diónak volt egy abszolút mozgásképtelen kis barátja, aki izomsorvadással küszködött, folyamatosan zsugorodtak össze az izmai, és a család megkapta a szörnyű jóslatot, miszerint 16 éves korára eltávozik közülünk. Hogy könnyítsenek a fájdalmain, sok műtéten esett át, ami még több fájdalommal járt, emellett epilepsziás rohamoktól is szenvedett.
Fotó: Maszol/Turcza Hunor fotóművész
„Az édesanyja kért segítséget, elmentünk hozzá, hetente kétszer látogattuk. Az volt a feladat mindössze, hogy a kutya odafeküdt a kisfiú mellé, összebújtak, és ez stimulálta a gyermek idegrendszerét, agyműködését, biztonságérzetet adott neki.
A kisfiú kezére raktam a jutalomfalatot, és Dió a bőréről ette le azokat, ő meg kacagni kezdett örömében. A gyermek, aki addig egyáltalán nem beszélt. Az édesanyja örömében sírt, és én is sírtam, mert ennek a gyermeknek ennyi volt az örömforrása, ezáltal pedig a szüleinek is. Egy évig jártunk hozzá”
– mondja Mariann, hangsúlyozva, hogy a gyermek epilepsziás rohamai csökkentek, az orvosnak sikerült végül gyógyszerrel kezelni, így az életminősége javult.
