Az Európai Központi Bank nyugodtan kinevezhetne Görögországba és Olaszországba is helytartókat, akik időnként érdekes előadásokat tarthatnának az Európai Parlamentben demokráciáról és jogállamról – írta Facebook-posztjában Schiffer András.
Úgy tűnik történelmi vereséget szenvedett Alexis Tsipras és a ΣΥΡΙΖΑ. A görög radikális baloldal sorsa akkor pecsételődött meg, amikor a nemzetközi pénzpiacok és az őket kiszolgáló Európai Központi Bank 2015-ben, a görög nép két választáson és egy népszavazáson kinyilvánított akaratát semmibe véve kényszerítették a Tsipras-kormányt a pénzpiaci diktátumok végrehajtására.
Görögországot nem Tsipras vitte csődbe, hanem a német bankok és az Európai Bizottságnak tökéletesen megfelelő -hol szocialistának, hol konzervatívnak maszkírozott- tolvaj klánok. Az Unió elitje ezért hát jó érzékkel Tsiprasékkal vitette el a balhét.
Szemben a Tsipras-éra végét jelentő 2019-es voksolással, a mostani választás előtt Brüsszel felfüggesztette azt az előírást, hogy a költségvetési hiány nem lehet több három százaléknál: jövőre majd jöhet újra a szigor, addig mehet az osztogatás.
Ma újra a klánok kormányoznak. Pontosabban: az egyik klán vezéralakja, Micotakisz immáron második ciklusát kezdi, miközben a másik klán feje, Papandreu, volt kormányfő, bizonyos Eva Kaili párttársa, ugyan ellenzékben marad, de a tökéletesen felesleges Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése monitoringbizottságának azért ő a jelentéstevője a demokrácia és az emberi jogok magyarországi állapotát illetően.
Tsipraséhoz hasonló sors vár Giorgia Melonira is.
Olaszországot a globális pénzügyi válság nyomán öntötte el az adósságáradat. Itt a pénzpiacok 2011-ben Berlusconi helyébe ejtőernyőztettek egy igazgatót a Goldman Sachstól, majd Giuseppe Conte alatt előbb szétrobbant az ígéretes MoVimento 5 Stelle-Lega koalíció, hogy aztán a népi legitimációt élvező Contét, az EKB-tól érkező, újfent a nemzetközi pénztőke által felkent Mario Draghi váltsa fel.
Meloni ugyan megnyert egy választást, de ma éppúgy nem a maga ura, ahogyan 2015 után Tsipras sem volt az.
Sokkal tisztább volna befejezni az antikvitás bölcsőiben a parlamentáris demokráciának hazudott bohóckodást: az Európai Központi Bank nyugodtan kinevezhetne mindkét országba helytartókat, akik időnként érdekes előadásokat tarthatnának az Európai Parlamentben demokráciáról és jogállamról.
