Mégis igazuk volt azoknak, akik 20 évvel ezelőtt lelkes igennel szavaztak Uniós csatlakozásunkról. Mert eljött a szép új világ, amit mi nagyon áhítottunk. Hát megkaptuk!

De még mennyire! A haladó, demokratikus magországok elhozták nekünk a szebb jövőt (elvtársak!), amelyben természetes, hogy aki nem liberális vagy bolsevik, az a múltban rekedt idióta, aki jobb, ha befogja a száját, (hallja-e kend, anyjuk?) vagy majd betapasztjuk. Ne merészeljenek itt ugatni mindenféle nemzetállamról meg szuverenitásról, vegyék tudomásul, hogy a központi direktíva (megmondja a párt, amit ma brüsszeli vezetésnek neveznek), mit kell szolgálni (Európai Egyesült Államok ügye), mit kell hinni és mit vagy kit kell gyűlölni, aztán punktum!

Elérkezett hozzánk a szabadság csúcsa, az ember kiteljesedésének Csimborasszója, amit modern, haladó tendenciának nevezünk.

Röviden összefoglalva: Isten nincs, ne is beszéljünk róla (a vallás a nép ópiuma), viszont az ember istenné vált, maga döntheti el, fiú, lány, esetleg mindkettő vagy egyik sem. Persze megint ott vannak az idióta, tudományt emlegető ellenségek, akik a középkorban ragadtak és aljas módon áskálódnak (sötétben bujkáló ellenforradalmár, reszkess!) az új világ ellen. De azokat el kell hallgattatni, földbe döngölni, a lelkét is kifacsarni, akkor is, ha nem hiszünk a lélek létezésében. Facsarni azért szükséges.

Az áldott Unió jobban tudja, mi a jó nekünk, ezt vitatni lázadás (amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek), amit tűzzel-vassal írtani szükséges. Ezzel szemben mit csinál az orbáni diktatúra? Lázad! A kutya mindenit! Ellent mer mondani a nagyon potens brüsszeli elitnek. Hallatlan! Mindent elleneznek, ami Brüsszel adománya. Nem akarnak illegális migránsokat, mert hiányzik belőlük a szolidaritás nemes eszméje. Védik az egyházakat, közben meg aljas módon nem engedik, hogy az ateisták egyházat alapítsanak, mert diktátorok. Nem támogatják a csodálatos szivárványos mozgalmakat, helyette az idejétmúlt családokat segítik, ahol olyan gusztustalan kapcsolatban élnek, ami ma már inkább üldözésre méltó. (Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet – pfúj!)

De ami ennek a bűnös keresztény-konzervatív kurzusnak a legnagyobb, megbocsájthatatlan bűne, hogy

miközben Európa lelkesen pártolja a háborút, ezek a despoták folyton a békéről papolnak, sőt  nem átallják megtagadni a fegyverszállításokat. Jönnek azzal a hülye szöveggel, hogy Ukrajnában elnyomják a magyar kisebbséget. Kibújnak a teljesen helyes szankciók alkalmazása alól, azzal a kicsinyes dumával, hogy ha alkalmaznák, Magyarország csődbe menne. (A sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül…)

Na és? Viszont kivívnánk az Unió elismerését, ami a világon a legfontosabb. Mit nekünk sír és süllyedés, ha közben barátunk, Guy Verhofstadt vagy éppen nagyszerű vezérünk, Ursula von der Leyen mosolyogva gratulálnának? (Azt meg ki kell kérnünk magunknak, hogy ezt a remek, 7 gyermekes édesanyát egyesek Ursula van még Leyebbnek csúfolják! Az aljasok!)

Mindezek után kérdés, hogyan merészeli ez a kormány követelni a neki járó, az uniós országokkal közösen felvett hitelből ránk eső pénzek kifizetését?

Milyen alapon? És mi az, hogy jár? Miért járna? Csak azért, mert a hitelt vissza kell fizetni és az Magyarországot is terheli? Persze, mert így állapodtunk meg, mi is vállaltuk, hogy adósok leszünk. Az meg, hogy Ursula személyes garanciát vállalt (a hitelfelvétel előtt) arra, hogy nem lesz gondunk a pénz kifizetésével, most is tény. Nincs vele gondunk, mert nem fizetik ki.

Majd csak akkor, ha ez a despota kormány teljesíti a 17 feltételt. Aztán, ha megfelel a 24 szuper mérföldkőnek. És így tovább akármeddig. (Határ a csillagos ég!)

Jogosak a követelmények, hiszen a kormány köztudottan rendszerszerű korrupcióban fetreng. Nem úgy a brüsszeli elit, ők tiszták, mint a frissen mosott pénz.

Az nem korrupció volt és ha igen, akkor sem rendszerszintű. Hiába zúgolódik a populista söpredék, korrupcióról szó sincs. Legfeljebb megvesztegetésről, ami ugye nem ugyanaz. És hiába találnak ki mindenféle gúnyos kifejezést, mint például azt, hogy „elkailizták” a pénzt, ez cseppet sem szellemes, inkább alantas. (Elkailizni = ismeretlen forrásból származó pénzzel teli bőröndöket találni a lakásunkban és azt apukával kimenekíttetni valahová – a szerk.)

Most pedig mire vetemedik ez a magyar vezetés? Nem hajlandó beleegyezni, hogy a nagyon szolidáris Unió Ukrajnának szánt fegyverekre költse az európai polgárok pénzét. Ilyen gyenge dumával jönnek, hogy az ukránok ellenségesen viseltetnek Magyarországgal szemben, mert az OTP-t feketelistára tették. Igen, oda tették, de miért fáj az a magyar kormánynak? Ukrán belügy, még ha ezt nem is látja be a magyar külügy.

Ellenzik az ukránok uniós csatlakozását és belépésüket a NATO-ba, de milyen abszurd szöveggel? Azzal, hogy az ukránok nem felelnek meg az uniós tagság gazdasági és politikai feltételeinek. Ez galádság, hiszen éppen a magyarok tudhatják a legjobban, hogy a feltételek változtathatók, tetszés szerint alakíthatók. Másként hogyan fogadhatta volna el az Európai Parlament a Sargentini-jelentést? Na? Hát nem lehetett a tartózkodó szavazatokat figyelmen kívül hagyni? Pedig olyan azelőtt soha nem történt még. És? Az Európai Bíróság is kimondta, hogy az a jogsértés nem sértett európai jogot. Ennyi.

Ami meg a NATO tagságot illeti, kész röhej azt emlegetni, hogy az önvédelmi szervezet alapokmánya tiltja, hogy háborúban álló országot felvegyenek a tagok közé. Gyenge kifogás, hogy ha ez megtörténne, a NATO-nak azonnal hadba kellene lépnie Oroszország ellen, hiszen akkor a Nagy Medve egy NATO tagországot támadna, nekünk pedig kötelező lenne bármi áron megvédeni őket. Badarság. Hát persze, hogy védenünk kellene, ezt mondja ki a NATO alapokmánya.

És most mi történik? Megint háborog a populista magyar vezetés, mert Ursula asszony 50 milliárd eurós támogatást akar nyújtani Kijevnek, méghozzá „közadakozásból”. Szolidaritás, hölgyeim és uraim! Tessék összeadni a lóvét, mert különben baj lesz. És igen, a magyaroknak is kutya kötelességük adakozni, ha beledöglenek is. Az nem érv, hogy mi nem kaptuk meg a jogosan járó pénzeket, ennek semmi köze ahhoz, hogy fizessünk.

Különben is, az a pénz, amit a kormány a pedagógusok jelentős béremelésére, az egészségügyre és egyéb kiadások fedezésére akar fordítani, már régen nincs is meg.

Se a lengyel, se a magyar keret. Kellett az ukránoknak, akik ugyan nem uniós tagállam, de szeretett barátaink. Ne szövegeljen itt nekünk egyetlen keresztény-konzervatív alak sem arról, hogy az ukránok ellenségesek velünk, egy keresztény embert ez nem befolyásolhat. Vallási parancsolat, hogy szeressük még az ellenségeinket is. (Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat és Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel meg Ha arcul ütnek, tartsd oda a másik orcádat is.)

Igaz, ha nem tartod, akkor is kaphatsz néhány maflást, de meg is érdemled! Te ellenséges populista orbánista! Kell meg egy?!

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Fotó: democracy-reporting.org