Az ajtónak rohanó Kunhalmitól a tartós élelmiszereket a Parlamentbe hordó Jakabon át a kerítésszaggató momentumosokig.
„A nyugati világban jól működnek bizonyos receptek. Föl lehet hergelni egyes csoportokat utcai és egyéb balhékra. A média pedig áldozatnak állítja be őket, akik a velük szembeni »elnyomás« miatt jogosan tiltakoznak. Az elhülyített, öngyűlöletre és bűntudatra nevelt tömegek pedig bekajálják a mesét, és nemhogy nem háborodnak fel az erőszakon, a fosztogatásokon, hanem képesek még szimpatizálni is a randalírozókkal.
Ez a recept Magyarországon, hála istennek, nem működik. Az Alinsky-módszerekre a társadalom döntő többsége nem vevő.
Bár a hazai baloldal folyamatosan próbálja másolni a recepteket, ezekkel rendre kudarcba fullad.
Az ajtónak rohanó Kunhalmitól a tartós élelmiszereket a Parlamentbe hordó Jakabon át a kerítésszaggató momentumosokig. (A másik kerítésszaggatónak, Gyurcsánynak láthatóan több esze van; ő sosem vesz részt ezekben az akciókban.)
Na, de miért is ennyire szánalmas a hazai baloldal?
És nem csak az első vonal, karácsonyostul, márki-zaystul. A második, a Hajnal Miklósokkal, Tompos Mártonokkal, Kiss Lászlókkal pláne. Akikkel ugyan előfordul, hogy megválasztja őket egy-egy budapesti kerület elkényeztetett, debilre butított, mainstream médiát fogyasztó közege, de az ország nagy része nem kíváncsi rájuk. Vajon miért ennyire gyenge az utánpótlás is?
Gondoljunk csak bele, mit lát ma egy fiatal, ha körülnéz a politikai palettán?
Az egyik oldalon egy erős, határozott vízióval rendelkező, azt a gyakorlatba átültetni képes vezetőt, és annak hasonlóan jól felkészült, ütőképes csapatát. A másik oldalon hülyegyerekeket, akik újabb és újabb performanszokkal (vagy ugyanannak a performansznak az ismételgetésével) próbálnak feltűnni, de semmilyen valódi üzenetük nincs (azonkívül, hogy »fúj, Orbán«), nincs mögöttük intellektuális politikai munka, még önálló gondolataik sincsenek, csakis a Nyugatról átvett szlogeneket mantrázzák.”
Kiemelt kép: Mandiner/Földházi Árpád
