Peking vállat vont, majd a lehető leghatározottabban meg mutatta, milyen lesz egy kereskedelmi háború, ha az Európai Unió az USA akaratának megfelelően elkezdi átpolitizálni a gazdasági együttműködéseket. Az Európai Bizottság annyira meglepődött, hogy döbbenetében reagálni is elfelejtett.

Az Európai Unió addig hajtogatta a „kockázatmentesítés” kifejezést  (amely Kína világkereskedelmi szerepének visszaszorítását jelenti a gyakorlatban), és addig mantrázta, hogy a zöldátálláshoz nélkülözhetetlen kritikus ásványok és nyersanyagok tekintetében is diverzifikációra törekszik, amíg Peking vállat nem vont, majd a lehető leghatározottabban meg nem mutatta, milyen lesz egy kereskedelmi háború, ha az Európai Unió az USA akaratának megfelelően elkezdi átpolitizálni a gazdasági együttműködéseket.

Kína oda ütött, ahol a legjobban fáj: korlátozni fogja a kritikus ásványianyag-exportját, különös tekintettel a galliumra és a germániumra. A két anyag kulcsfontosságú a csipgyártás, a távközlés és az elektromos járműipar számára, a zöldátállás lázában égő EU pedig a jelek szerint még fel sem fogta, milyen figyelmeztetést kapott.

A nélkülözhetetlen gallium 71, míg a germánium 45 százalékát ugyanis Kínából szerzi be az Európai Unió,

ezek mennyiségi korlátozása tehát az EU valamennyi jövőbe tekintő tervét fenekestől forgathatja fel.

A kínai csapás csak ízelítő, a célja éppen az, hogy figyelmeztesse Európát: nincs olyan opció, amely lehetővé tenné az elszakadást a kínai nyersanyagoktól, mint ahogyan Peking azt sem fogja tétlenül nézni, hogy az EU az ő kárára szerepet vállaljon az Egyesült Államok hegemón gazdasági törekvéseiben.

A tagállamok feszült csendben találgatják, hogy mi lesz a következő lépés, Brüsszelben azonban teljesen megnémultak az egyébként mindig harcra kész bürokraták. Az Európai Parlament képviselői közül néhányan már megszólaltak, de csak a szokásos üres frázisokat ismételgetik arról, hogy lám, itt a válasz arra, miért van szüksége az EU-nak saját kitermelésre és feldolgozásra.

Az igazán lényeges Valdis Dombrovskis, az EU kereskedelmi biztosa, valamint Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének a reagálása lenne, de ilyesmire eddig nem került sor.

Mindkét erős ember csendben van, pedig amikor a Kína ellen megfogalmazott javaslatok bekerültek az EU gazdasági stratégiájába, élen jártak a megfogalmazásban.

Az Európai Bizottság most azt teszi, amihez szerinte a legjobban ért: „elemzi a helyzetet”.  Ezt megteheti, ugyanakkor a végeredmény minden esetben ugyanaz lesz:

ha egyedül Kínából lehet beszerezni valamit, Kína pedig nem adja azt, akkor az összes terv, amely az elkövetkezendő évtizedek EU-s ipar- és gazdaságpolitikáját meghatározhatta volna, megy a kukába.

A teljes cikk a Mandineren olvasható

Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq