Az oroszok beintettek az ukrán gabonakereskedelemnek. Zelenszkij könyörög, de Erdoğan ezúttal nem fog segíteni. Révész Béla Ákos írása.
Oroszország július 17-én felmondta (nem hosszabbította meg) az ukrán gabonaexportra vonatkozó, az ENSZ és Törökország bábáskodása mellett létrejött megállapodást. Ukrajna a Törökország által a Fekete-tengeren fenntartott humanitárius folyosón juttatta el a háború alatt gabonáját a globális piacokra – más kérdés, hogy a célországok messze nem egyeztek meg a megadottakkal, de Kijev számára a bevétel a fontos, nem pedig az, hol lenne valóban a legnagyobb szükség az árujára.
A 2022 júliusa óta folyamatosan hosszabbítgatott egyezmény ezzel Oroszország részéről véget ért, a Kreml közlése szerint azonban nem véglegesen. Amennyiben a Nyugat visszavonja az egyes orosz élelmiszerek és a műtrágya kereskedelmére kirótt szankciót, valamint visszakapcsolja az ahhoz nélkülözhetetlen orosz mezőgazdasági bankot a SWIFT-rendszerbe, úgy az ukrán szállítások is újra indulhatnak. Addig – szól a hivatalos közlemény – „a fekete-tengeri kereskedelem nem biztonságos”. Ez nem mást jelent, mint hogy az orosz hadihajók újra blokád alá veszik az ukrán kikötőket, és mindenre lőni fognak, ami megpróbálja elhagyni azokat. Szerencsésebb esetben a tengeren fogják el „átvizsgálás” céljából, ez azonban a végtelenségig nyúlhat.
Az ukrán elnök az orosz döntésre reagálva ismét a Nyugattól és természetesen Törökországtól várja a megoldást. Egészen nyakatekert logikával úgy nyilatkozott: „A fekete-tengeri gabonamegállapodás Oroszország nélkül is működhet, és működnie kell a jövőben is”.
Érvelése szerint két külön megállapodásról van szó ugyanabban az ügyben. Az egyiket Oroszország kötötte az ENSZ-szel és Törökországgal, a másikat Ukrajna írta alá ugyanezekkel a közvetítőkkel. Tehát – mondja Zelenszkij – Oroszország kiléphet a saját megállapodásából, de ez nem érintheti a másikat a gabonaexporttal kapcsolatban. Szerinte „csupán” a végrehajtás módjában kell megegyezni, a Nyugatnak pedig fokoznia kell az Oroszországgal szembeni nyomásgyakorlást.
Vagyis az ukrán elnök úgy akarja folytatni a tengeri gabonakereskedelmet, hogy közben az oroszok erős figyelmeztetést adtak ki: nem fogják azt engedni.
Zelenszkij meg is kereste António Guterres ENSZ-főtitkárt és Erdoğan török elnököt azzal a javaslattal, hogy hagyják figyelmen kívül az orosz fenyegetést, és egy megújított, háromoldalú egyezmény keretében folytassák a gabonaszállítást.
Az ukrán javaslat szerint Törökország gyakorlatilag katonai kíséretet biztosítana a kikötőkbe való biztonságos bejutáshoz és fordítva. Hogy mit szól ehhez Erdoğan, az borítékolható. A török elnök óriási energiát fektetett abba, hogy az egész világ elismerje közvetítői státuszát a háborús felek között: ezt végül éppen a gabonaszállítások kapcsán érte el a humanitárius folyosó létrehozásával. Óriási kockázattal járna számára kilépni ebből a szerepből, és a tárgyalások folytatásának szorgalmazása helyett katonai eszközökkel beavatkozni a konfliktusba. Ez a Kreml és a Nyugat között kialakított, rendkívül kényes egyensúlyi pozíciójának, vagyis egész eddigi külpolitikájának összeomlásával fenyegetne.
Egészen bizonyos, hogy Törökország soha nem fog belemenni egy ilyen egyezségbe. Mindent meg fog tenni a tárgyalások újbóli beindításáért, de nem fogja elkötelezni magát Moszkvával szemben az ukrán érdekekért.
A legnagyobb akadály az ukrán gabonát szállító vállalatok és az azokat biztosító cégek szolgáltatásának azonnali leállása lesz.
Miután az ukrán kikötőkből kifutó hajók az orosz kilépés miatt egytől egyig szó szerint célponttá válnak, nem lesz nagy tülekedés a szállítmányozók között a szerződések aláírásakor.
A világ egyik legnagyobb biztosítási alkusz cége, a Marsh az orosz bejelentést követő napon már fel is függesztette minden, az ukrán gabonaexportra vonatkozó programját, vagyis azonnal felfogta, hogy olyan szakaszában jár az ügy, amelyben a biztosítók garantáltan csak vesztesek lehetnek.
Hasonlóképpen gondolkodnak a szállítási vállalatok, akik eddig a hajóflottákat biztosították az ukrán gabona kijuttatására a globális piacra. A legnagyobb kereskedelmi szereplő, Görögország máris visszavonulót fújt: a Bloombergnek nyilatkozva a szállításokban eddig aktív szerepet vállaló Doric Shipbrokers SA hajózási vállalat igazgatója világosan fogalmazott: „Egyetlen épeszű tulajdonos sem küld oda hajókat biztosítás nélkül. A humanitárius folyosó védelme nélkül az ukrán kereskedelem halott”.
Az orosz ultimátummal a helyzet visszakanyarodott oda, ahol a háború kitörése után tartott. Az ukrán kikötőkben bent ragadó gabonát Kijev megpróbálja folyami és szárazföldi úton továbbítani az EU területére, ahonnan aztán a szállítmányok elméletileg a kontinensen kívüli célországok felé vennék az irányt. Azért csak elméletileg, mert a gyakorlatban ez soha nem valósult meg.
Azzal, hogy a háború kitörése után az EU vámmentességet adott Ukrajnának az EU felé, óriási baklövést követett el. Az ukrán exportőrök – kihasználva a kiskaput – olcsó, de ellenőrizetlen és az idő előrehaladtával egyre gyatrább minőségű gabonával árasztották el az EU-s piacot, aminek a levét elsősorban a szomszédos országok, köztük Magyarország itta meg.
Az Európában ragadt gabona soha nem jutott el a valóban rászoruló országokba, arra viszont jó volt, hogy teljesen ellehetetlenítse az EU-s tagállamok jó minőségű, minden követelménynek megfelelő terményeinek eladását.
A brüsszeli impotenciát megelégelve az Ukrajnával szomszédos országok végül saját hatáskörben tilalmat rendeltek el az ukrán gabonára. Ebbe Brüsszel végül nagy nehezen beleegyezett, jelenleg szeptember 15-ei határidővel, ám Nagy István agrárminiszter máris jelezte, hogy a tilalmat minimum az év végéig meg kell hosszabbítani.
Amennyiben azonban az ukrán kikötők ismét bezárnak, Kijev nyilván megint fel akarja majd pörgetni a tranzitszállításokat a szomszédos országokon keresztül, plusz a bevételkiesés miatt újra az EU területén is megpróbálja eladni a gabonát, vagyis Magyarország ismét ugyanazzal a veszedelemmel kell, hogy szembenézzen, mint ami ellen egy éve már harcol.
