Egészen meg vagyok zavarodva. Mi van itt kérem? Manapság olyan írások is megjelennek a függetlenobjektív, azaz ellenzéki sajtóban, amelyek nem csupán igaz tartalmat közölnek, de – uram bocsá’ – még kritikát is gyakorolnak az ellenzéki pártokkal kapcsolatban. Fejre állt a világ? Vagy inkább egyes esetekben talpra állították a valóságot? Ki érti ezt?

Igaz, a kormánypártokat továbbra is hazug vádakkal sározzák, ettől a jó szokásuktól képtelenek megszabadulni, de ezen nem csodálkozunk. Évek óta arra gyúrnak, hogyan lehet a kormányoldal helyes lépéseit galádságokként bemutatni, hogyan lehet egy jó döntést kiforgatni, negatív színben feltüntetni. Ezzel a szándékkal kelnek és fekszenek, reflex lett náluk, megkövesedett szokás, amelytől képtelenek megszabadulni. De ezt ismerjük.

Azt is ismertük, hogyan próbálták fényezni az általuk futtatott balliberális elmeszüleményeket, nemzetellenes politikájukat. Így vált sajtójukban például a rezsicsökkentés rezsinöveléssé, az infláció orbánivá, az orosz-ukrán háború a gonosz oroszok és a csipkés lelkű ukránok összecsapásává és még hosszan sorolhatnánk a valóság eltorzításának területeit. De ezt is megszoktuk.

Akkor most mi van? Mi történt, hogy az Orbán-pártiságáról nem közismert 24.hu hirtelen védhetetlennek bélyegzi Karácsony Gergely „mikroadományainak” ügyét és a Magyar Biden (értsd: Karácsony) ügyefogyott magyarázkodását? És mit szóljunk ahhoz, hogy a Mérce kettős mércéhez szokott munkatársa hirtelen belátja, amit mi régóta hangoztatunk mert így fogalmaz: „a külföldi támogatással nem csak az a baj, hogy konkrétan törvénybe ütközik, csak a törvény kijátszásához is balfék volt az ellenzék, hanem az is, hogy demokratikus keretek között vállalhatatlan”.  

Megáll a tudomány, megáll az ész! De ez még nem minden, mert tanáccsal is szolgál olvasóinak. Ha hiszik, ha nem, ezt írta: ideális esetben olyan pártokra, jelöltekre kellene leadni a voksokat, amiket, akiket az állampolgárok tartanak el a tagdíjakból, s azokat, akiket „nem oligarchák támogatják, pláne nem külföldi kormányozók a saját érdekeik szerint”. (Kiemelés a Mandiner írásából – a szerk.)

Mit jelenthet ez a pálfordulás? Csak csodálkozni és találgatni lehet. Valami nem stimmel az eddig szimbiózisban létező ellenzék és sajtója között? Nem jönnek a pénzek? Vagy már annyi Valóság Nagybácsi jött velük szembe, hogy végül nem kerülhették ki? Netán a sorozatos ballib pénzügyi botrányok – Márki-Zayék több milliárnyi ide gurított dollárja, Karácsony láthatatlan adománygyűjtó dobozának fontjai és eurói és más mesék – már lehetetlenné teszik az elvtársak tisztára suvickolását? Kezd kínossá válni Piszkos Fred barátsága?

Az sem zárható ki, hogy a Mérce szerzője hirtelen megvilágosodott. Szóla hozzá az Úr: szeretett gyermekem, nyisd fel a szemedet és láss!

Némileg aggódom a szerző jövőjét illetőleg, mert „odaát” nem szokták tolerálni, ha valaki kibeszél a bandából, azt meg még kevésbé, ha igazat ír róluk. És nem csak az elvtársak, de a mögöttük álló, köztudottan nem létező háttérhatalom sem szokta következmény nélkül hagyni, ha velük kapcsolatban ilyesmiket írnak:

„Akárhogy is: a szavazólapon nem szerepelt se fegyvergyár, se palagázipar, pedig az eddig kiderült tények ismeretében az se lett volna túlzás, ha a Mindenki Magyarországa Mozgalom színei helyett céges pólókba öltöztetik a képviselőket.”

De talán mégsem lesz baj és a gazdi elnézi, ha „a mi kutyánk kölyke” váratlanul a kezébe harap.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Fotó: Mérce Facebook