Két évtizede, 2003. július 23-án hunyt el Cserháti Zsuzsa, aki egyedi, jellegzetes hangjával, népszerű slágereivel a magyar könnyűzene meghatározó egyénisége volt.
Hetvenöt éve, 1948. június 22-én született Cserháti Zsuzsa, aki egyedi, jellegzetes hangjával, népszerű slágereivel a magyar könnyűzene meghatározó egyénisége volt.
Szülei korán elváltak, édesanyja egyedül nevelte őt és a húgát. Táncosnőnek készült, de a balettintézetbe nem vették fel, de így is tíz évig tanult klasszikus balettet.
Zenei általános iskolába járt, majd óra-ékszer eladó lett a Divatcsarnokban, s már 17 évesen „vendéglátózott”, a Rangers, majd a Thomastic együttessel lépett fel. Tizenkilenc éves volt, amikor Szécsi Pál felfedezte egy balatoni bárban, s annyira megtetszett neki Cserháti hangja, hogy beajánlotta a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába, és bevette háttérénekesnek saját műsorába.
Az olasz dal magyar szövegét eredetileg Kovács Katinak írta Bradányi Iván, de az énekesnő lemondott róla Cserháti javára.
Minden műfajban otthonosan mozgott, bármit képes volt hitelesen elénekelni, legyen az tánczene, dzsessz, swing, soul vagy funky, nevét már az akkori „nagy hármas”, a Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta trió mellett emlegették. 1978-ban az Én leszek című dallal elnyerte a Magyar Rádió Tessék választani! című könnyűzenei versenyének nagydíját, megjelent első lemeze, majd 1981-ben a második is.
1979-ben harmadik helyezést ért el a sopoti fesztiválon a Különös szilveszter című dallal, és fellépett egy írországi fesztiválon, az 1981-es Tánc- és popdalfesztiválon A boldogság és én című száma díjat nem kapott ugyan, de a dal később nagy sláger lett.
Ezután hirtelen a könnyűzenei élet peremére került, mert visszautasította Erdős Péter, a hanglemezgyár mindenható urának „javaslatát”, hogy legyen a Neoton együttes háttérénekese. Lehetőségei beszűkültek, elfogyott körülötte a levegő, fellépni nem hívták, lemezt nem készíthetett, felvételeit nem játszották, külföldi fesztiválokra nem utazhatott.
Az éneklést nem hagyta abba: németországi lokálok után a budapesti Moulin Rouge mulató vezető énekesnője lett, innen kiszorulva a debreceni Arany Bikában lépett fel.
Barátainak vokálozott, de a Horváth Charlie-val énekelt Száguldás, Porsche, szerelem című kislemezen kívül nem jelent meg saját korongja, 1986-ban Szakcsi Lakatos Bélával készített rádiófelvételeket, ezeket csak halála után adták ki.
Hormonbetegsége miatt túlsúlyos lett, ahogy ő fogalmazott, évekig nyomorban és szegénységben élt.
A magyar könnyűzenei élet egyik legnagyobb visszatérésére tizenöt év után, 1996-ban került sor, amikor megjelent a Hamu és gyémánt című albuma.
Cserháti Zsuzsa hangját még ma sem felejtették el – Fotó: MTI
A korong óriási siker, aranylemez lett, abban az évben Cserháti Zsuzsát szavazták meg az Év énekesnőjének, megkapta az EMeRTon-díjat.
Később azt nyilatkozta: „Más lett a torkom, megkeményedtem egy kicsit, de ugyanakkor hatalmas lelkem lett. Végigéltem azt a kemény másfél évtizedet, majd egyszer csak lett belőlem valaki. Újra…”
Orvosi segítséggel sikerült lefogynia, egymás után adta ki sikeresebbnél sikeresebb lemezeit (Mennyit ér egy nő, Adj még a tűzből, Várj) és egymás után jöttek az újabb elismerések, díjak.
A Budapest Kongresszusi Központban adott koncertért 1998-ban Arany Zsiráf díjat kapott, ugyancsak 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje kitüntetést vehette át, 2000-ben a Hungarotontól életműlemezt kapott és felkerült tenyérlenyomata a Rock City Csillagok falára.
A bizonyítani akarás, a hatalmas siker és az elvárások miatti stressz azonban megviselte, ismét depresszióssá vált, begubózott, kerülte az embereket.
Több szervi baj gyötörte, cukorbeteg is volt, végül 2003. július 23-án, mindössze 55 éves korában gyomorvérzés vitte el. Zsuzsára fia, Szirtes Krisztián talált rá összeesve otthonában. Halála után megjelent Életem zenéje című dupla válogatáslemeze az eladási lista élére került és platinalemez lett.
Életében nem teljesült álma, hogy könyvben kiadja élettörténetét, amit már kezdett magnóra mondani. A hányatott sorsát összegző kötet 2007-ben jelent meg Összetört szárnyak címmel. A veszprémi Petőfi Színház műsorán szerepel a …Lázas ifjúság… című zenés est, amelyen Máté Péter és Cserháti Zsuzsa dalai csendülnek fel.
Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd
