A Lánchíd kandelábereinek története kalandos: az eredeti példányok meglepő helyeken bukkannak fel.
A lánchídi oroszlán fenekének támaszkodik a geodéta az 1949-ben készült fotón, méricskéli, hogy egyenesben van-e minden a nagy ünnepség kezdete előtt. A második világháború után a romokban heverő Budapest egyik örömteli eseménye volt, hogy a menekülő németek által felrobbantott Lánchidat ilyen hamar sikerült újjáépíteni, ráadásul avatásának századik évfordulóján átadni. A Dunába zuhant szerkezetből amit lehetett megmentettek, a pillérkapukon megmaradt néhány kandeláber, de az eredetik többségét kénytelenek voltak újra elkészíteni. Az új, korhű világítótestek egyikénél látjuk tehát a földmérőt, abból a második világháború utáni szériából, amit most készül elárverezni a főváros.
Érdekes tételként, a gyűjtők számára könnyen elérhető csemegeként emlegeti a sajtó napok óta, hogy augusztus 2-án eladja a fővárosi vezetés a lánchídi kandelábersor 14 lámpáját. Nem kell mélyen a zsebébe nyúlnia annak, aki kihasználja az alkalmat, egymillió forint körüli áron kínálják darabonként árverésre a tételeket, a licitálók elszántságától függ majd a valódi ár.
A lánchídi kandeláberek története kalandos. Maga a híd a nemzeti jelképek egyike, így érzékeny téma a sorsa. Az sem közömbös tehát, hogy mi lesz díszítményeivel.
Érdekes különbség a mai helyzet és az 1949-es felújítás között, hogy akkor nem adták el a Lánchíd eredeti kandelábereit, hanem megtalálták a módját annak, hogy egy másik helyszínen újra örülhessenek neki az emberek.
A Fortepan kincset érő felvételei közül különösen érdekesek azok az 1945-ben készült fotók, amik a robbantás után mutatják a romokat. Az Alagút tetejéről exponált képen látni, hogy épségben maradtak a budai hídfő oroszlánjai, és a Duna medrében állva maradtak a pillérkapuk.
Lánchíd, 1945 – látszik, hogy a pillérkapukon megmaradtak a kandeláberek a robbantás utánFortepan Glázer Attila
Ezeken a pülonokon megmaradt 4-4 kandeláber is, a folyón éppen zajló jégtáblák fehér hátteret adnak a sarkokon meredező világítótesteknek, így a képen jól látszanak. Ezek a lámpák még az eredeti Széchenyi-híd tartozékai. A teljes kandelábersort nem tudták megmenteni, ezért korhűen rekonstruálva újra elkészítették azokat. A másolatok 1949-től a mostani felújításig díszítették a hidat.
Az eredeti kandeláberek sem vesztek kárba. Kevesebbet lehetett megmenteni, mint amennyi eredetileg a hídon volt, de ahhoz elegendő példány maradt, hogy a Városligeti-tó hídjának méltó ékszerei legyenek.
A városligeti tómeder fölött átívelő Zielinski (Milleniumi) hídon a Lánchíd eredeti kandelábereiWikimedia Commons / Dezidor
A Lánchíd 1949-es felújításakor romokban hevert Budapest, mindent egyszerre kellett felújítani. Mégis maradt arra késztetés és erőfeszítés, hogy a Széchényi István idejéből származó kandelábereket ne olvasszák be, illetve ne adják el, hanem áthelyezzék egy másik hídra.
A Lánchíd eredeti kandeláberei nem csak a városligeti hídszerkezeten vannak velünk. Egy jó ötletnek köszönhetően a budai oldal ódon barokk terét, a Batthyány teret díszíti a szépen restaurált példány.
A Batthyány tér közepén elhelyezett lámpatest mutatja, hogy a Széchenyi-féle Lánchíd reformkori kandeláberei közül egy darab is reprezentatívan díszíthet egy teret.
A Lánchíd eredeti kandelábereinek egyike a Batthyány térenfotó: kandelaber-manufaktura.hu
A most készülő árverés előtt ezért merülhet fel, hogy olyan köztereinken, ahol nincs igazán elegáns vagy értékes alkotás, kiváló díszítmény lehetne az eladásra kínált kandelábersor egy-egy lámpája. Bár külső kerületek főterein vagy parkjaiban is szoborként állhatna egy lánchídi világítótest, még sem szükséges Budapesten belül gondolkodni.
Vidéki nagyvárosokban vagy településeken, a Balaton partján vagy Széchenyi életének fontos helyszínein felállítva a most árverezendő lánchídi lámpák egy-egy darabját, jól érvényesülne, hogy a Lánchíd nem csak a főváros, hanem a nemzeti összetartozás jelképe is. Avatásakor, 1849-ben azzal méltatták, hogy nem csak Budát köti össze Pesttel, a Dunántúlt az Alfölddel, hanem a nyugatot kapcsolja össze kelettel Európa szívében.
Épített örökségünk egy darabja kerül most tehát eladásra, ami a második világháborútól napjainkig kísérte több nemzedék mindennapjait Budapesten. Létét már egyszer veszélyeztette a szocializmusban történő modernizálás, amikor a világítás korszerűsítésekor nagyobb fényerőt tervezett a hídra a szakhatóság. Ráday Mihály legendás városvédő az Unokáink sem fogják látni című tévéműsorában szóvá téve, de főleg a kulisszák mögött szállt szembe a hatalommal, és kitartó állhatatosságát siker koronázta. Ha ő akkor nem tartotta volna fontosnak az ügyet, már évitizedek óta az úgynevezett ostornyelű lámpák lennének a hídon. Az általa megvédett kandeláberek értékesítésekor egy kicsit az ő múltját is eladja Budapest.
Szerző és forrás: Ács Gábor / euronews.com
A teljes cikk ITT olvasható.
